Albu-Gáll Édua gyógytornász december elején kezdett dolgozni a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház pszichiátriai osztályán. Úgy gondolja, hogy a mozgással nemcsak a testi problémákat lehet javítani, hanem a betegek pszichés állapotára is jó hatással van. A fiatal szakember, aki továbbra is képezi magát, azt javasolja, mindenki keresse meg magának a megfelelő mozgásformát, hisz azzal lehet megelőzni a későbbi szervi bajokat. – Hogyan dolgozik a pszichiátriai osztályon, hogy foglalkozik a páciensekkel? – Izgalmas munka, mert a betegeknek a pszichés problémák mellett rendszerint fizikai problémai is vannak, és ezek szem előtt tartásával kell dolgoznom. Igyekszem úgy összeválogatni a gyakorlatokat, hogy a betegek pszichikai és a fizikai problémáira egyaránt jó hatással legyen a torna. Ezért változó, hogy kivel, milyen gyakorlatokat tudunk végezni. Például egy szorongásos vagy depressziós beteggel, akinek fáj a háta is, azzal a hátat lazító, erősítő gyakorlatokat végzünk, a mozgás pedig endorfint is termel, ami a beteg kedélyállapotát is javítja, jobb kedve lesz tőle. Közben még beszélgetünk is, több figyelmet kap, ami szintén jótékony hatással van rá. Az orvosokkal konzultálva döntöm el, hogy kinek mi tudna segíteni, figyelembe véve a folyamatban lévő gyógyszeres kezelést, annak a hatásait is. Csoportos tornát is szoktunk tartani és a betegek igényeire is odafigyelek. Előfordul, hogy valakivel tornászunk, és a kórteremben lévő többi beteg is szeretne csatlakozni, akkor ők is bekapcsolódhatnak. A pácienseknek mintegy hetven százalékával foglalkozom. Ha valakit egyik nap befektetnek, akkor másnap fel szoktam keresni. Azokkal nem tornászom, akik egyáltalán nem szeretnék ezt, vagy nagyon erős gyógyszereket szednek. Az osztály orvosai most már beírják a kezelési javallatok közé a gyógytornát, ha nincs is a betegnek fizikai problémája, legalább kedélyjavítóként kicsit átmozgatom. Olyan is volt, hogy csak kimentünk az udvarra sétálni egyet a beteggel, neki az segített. Elkezdtem egy képzést is, pszichiátriai gyógytornát, hogy kissé jobban lássak bele ebbe a világba. Szeretem ezt a munkát, és bár az elején kissé tartottam tőle, úgy érzem, megtaláltam a helyem. Jó az osztály munkaközössége, és úgy érzem, a betegekkel is megtalálom a közös hangot. – A kórházban már több gyógytornász is dolgozik, és amint korábban a kórház vezetősége kifejtette, fontosnak tartják, hogy a modern felszerelés mellett az egészségügyi személyzet a szükséges szolgáltatások minél szélesebb skáláját tudja lefedni. Ön szerint hogyan egészíti ki a gyógytornászi tevékenység a gyógyítási munkát? – A gyógyításnak több ágazata és módozata van, nemcsak arról szól, hogy bevesz a beteg egy tablettát és attól helyrejön, hanem többek között arról is, hogy milyen jellegű figyelmet kap, mennyi figyelmet kap a beteg. Továbbá, hogy bizonyos társbetegségek ugyanazon időben kezelve legyenek, a más jellegű problémáira is odafigyeljenek. És ez a betegeknek is segít, meg tudom mutatni például azt, hogy ha kicsit be van állva a nyaka, akkor nem az a megoldás, hogy bevesz egy izomlazítót, hanem megkérdezheti, hogy van-e olyan gyakorlat, amivel tudok neki segíteni? Én végzek egy képzést jelenleg is, a Stecco-féle fasciamanipuláció a megnevezése, amivel szintén segíteni tudok majd a betegeknek. – Fontosnak tartja a további tanulást, ha két továbbképzésen is részt vesz… Mit jelent ez a Stecco-féle terápia? – A Stecco-féle fasciama­ni­puláció egy manuálterápia, ezt a pszichiátrián még nem próbáltam ki, mert bár rendkívül hatékony, eléggé fájdalmas is. Az első kurzust Olaszországban végeztem el erre, most pedig hibrid oktatással indul egy hároméves iskola, amelyet szintén szeretnék elvégezni. A lényege, hogy vannak bizonyos pontok a testen, amelyek bemerevedhetnek, szűkülhetnek és azokat kilazítva egyenlőtlenségeket, fájdalmakat, akár egy krónikus fejfájást, későbbi szinteken pajzsmirigy-problémákat és egyéb mechanikai vagy belgyógyászati panaszokat is kezelni lehet vele. Nagyon széles a spektrum, amit ezzel a módszerrel kezelni lehet, tényleg fantasztikus. Ezt esetleg majd más kórházi osztályokon tudom kamatoztatni. – Hol végezte az ezt megelőző tanulmányait? – Csíkszeredai vagyok, itt tanultam, majd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végeztem idén. Önkénteskedtem már korábban két hónapot a kórház neurológiai osztályán, és megtetszett a kórházi közeg. Egyetem alatt még nem voltam biztos abban, hogy kórházban vagy magánpraxisban szeretnék elhelyezkedni, de itt láttam, hogy mennyire nyitottak erre az emberek, így megtetszett. És amikor meghirdették az állást a pszichiátriai osztályon, megpályáztam. – A gyógytornára hogyan esett a választása? – Kiskorom óta sportoltam, három-négy évesen sílécre állítottak, úszni vittek, lovagoltam, síztem, táncoltam, kosaraztam, teniszeztem. A kosárlabdát versenyszinten is űztem, az volt első leigazolt sportom. A családom, és én is közel álltam mindig a sporthoz. A fogorvosi vagy a gyógytornászi pályán gondolkodtam tizenkettedik osztály végén, aztán utóbbi mellett döntöttem. Úgy érzem, ez közelebb áll hozzám. – Hogyan látja a betegek állapotán, mennyire tartják fontosnak a mozgást, mennyire fordítanak figyelmet rá? – Meglepő volt számomra, hogy sokaknak mennyire nincs mozgáskultúrája, mennyire távol áll sok embertől néhány alap mozgásforma is. Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik elmesélik, hogy ők sportolnak, tornásznak otthon is, és élvezik a gyógytornát is. A mozgás nagyon fontos, lényegében nincsenek ellenjavallatai. Egyrészt javítja a kedvünket, kedélyállapotunkat, másrészt pedig a fizikai egészségünk szempontjából is fontos. Hangsúlyt kell fektetni ugyanakkor a változatos mozgásra. Sokan azt is elegendőnek tartják, ha például elsétálnak munkába, de ha nem végzünk változatos mozgást, a testünk minden részét megmozgató mozgást, akkor egyes kötőszövetek letapadnak. Ha ez megtörténik, akkor idővel ez már bizonyos szervi problémákat fog okozni. És ezt nagyon egyszerűen meg tudjuk előzni, csak mindenki meg kell kapja magának azt a mozgásformát, amit szeret. Csíkszeredát azért is nagyon szeretem, és ezért is haza akartam jönni, mert itt nagyon sok sportolási lehetőség van. Sízéstől a korcsolyán át, az úszásig, szinte mindent lehet gyakorolni. Nagyon sok csoportos tornára is van lehetőség. Ha valaki eldönti, hogy szeretne változtatni az életstílusán, akkor megtalálja a magának megfelelőt. Ajánlom, hogy próbáljanak ki többet is, egy-egy órára bele lehet kóstolni többfélébe, és az egyiket biztosan megszeretik.

R. Kiss Edit