Az egyházi esküvőre készülő római katolikus fiatalok számára nemcsak a profi fényképész megtalálása és az ültetési rend megtervezése jelenthet kihívást, hanem az úgynevezett „jegyes­kurzuson” való részvétel is. Szentmisék keretében rendszeresen elhangzik ez a felhívás, amely sokak szemében kellemetlen, kötelező programot jelent. De miért is ilyen fontos ez a néhány alkalmas, interaktív lelki felkészítő? Kovács István-László csíkszentgyörgyi segéd­lelkész szerint sokan nem engedik be Istent a párkapcsolatukba, és a templomi esküvőt csak szép hagyománynak tartják. Ezen a felfogáson hivatott változtatni a jegyeskurzus, és egyházi, illetve szakmai segítséget nyújtani a házasulni készülőknek. A jegyeskurzusra vonatkozó szabályokat a 2008. október 28-i körlevelében írta elő Jakubinyi György érsek. Ebben a dokumentumban olvasható többek között az is, hogy a jegyeseknek megfelelő képzésben és pasztorális felkészítésben kell részesülniük a megyéspüspök által előírt házassági felkészítőn. A jegyeskurzuson való részvétel sokaknak pluszteendőt, kötelező programot jelent. Kihagyni azonban mégsem érdemes, hiszen ezen felkészítők több lépésben járják körbe a párkapcsolati kihívásokat, az önismereti kérdéseket, a kommunikáció fontosságát, és a keresztény házasság értelmezését is. Kovács István-László csík­szent­györgyi segédlelkész lapunknak elmondta: jellemzően belső kényszerrel jönnek a fiatalok az első összejövetelre, később azonban kellemes hangulatban telnek a felkészítők. – A mi egyházközségünkben hat találkozót foglal magában a jegyeskurzus. Jellemzően a nagyböjt csütörtökein tartjuk a felkészítőket, így idén március 7., 14., 21., 28., április 4. és 11.-én 19 órától fogadjuk a fiatalokat. Rendszerint a családos csoport segítségével zajlanak ezek az alkalmak, amelyek nem csak előadásokat, de filmnézéseket és beszélgetéseket is magukban foglalnak – közölte Kovács István-László, megjegyezve azt is, hogy a különböző felméréstesztek is fontos részét képezik a programnak. – Gyorsan kiderül, hogy mennyire ismerik egymást a fiatalok. Olyan résztvevőkkel is találkoztam már, akik kurzus közben jöttek rá arra, hogy nem kellene összeházasodniuk. De az ellenkezője is igaz, vagyis olyan fiatalok is jöttek már a felkészítőre, akik még nem akartak házasságot kötni, de a felkészítő során megerősödtek, és késznek érezték magukat erre a nagy lépésre – számolt be a segédlelkész, kiemelve: a katolikus előírás szerint nem ajánlatos jegyeskurzusi részvétel nélkül összeadni a házasulni vágyókat. A kommunikáció fontosságát nem csak e néhány találkozó alatt, de a házaséletben is gyakorolni kell – vallja a segédlelkész. – A házasságkötést megelőző időszakban mindkét félnek figyelnie kell a másikra! Ne húzzák az időt felesleges veszekedésekkel, gyakorolják a meghitt beszélgetéseket és a közös problémamegoldást. A kapcsolat elmélyítése különösen fontos ebben az időszakban – mutatott rá Kovács István-László, kitérve arra is, hogy a fiatalok egy része nem engedi be Istent a párkapcsolatába, és a templomi esküvőt csak szép hagyománynak tartja. – Bizony vannak olyanok, akik az egyházi esküvőt szépnek tartják, de nem jelent számukra semmit. Nem azért vonulnak fel a templomban, hogy a Teremtő áldását kérjék a kapcsolatukra, a leendő gyermekeikre, hanem azért, hogy eleget tegyenek a szokásoknak. Amikor az Istennel való kapcsolat leragad a bérmálkozási szinten, az nagy probléma – taglalta a segédlelkész, felhívva a figyelmet arra, hogy amikor két ember megtanul közösen imádkozni, és megtapasztalja Isten jelenlétét a párkapcsolatában, sokkal erősebb és érettebb lesz lelkileg. Keresztes Bea