Hirdetés

Életre kelt a Gyilkos-tó legendája - A mi kincsünk, és vigyáznunk kell rá

HN-információ
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza – szól a Gyilkos-tó legendájának utolsó mondata. A természeti látványosság létrejöttének 180. évfordulóját ünneplő XIV. Gyilkostói Népművészeti Sokadalom alkalmával – táncjáték formájában – megelevenedett a legenda, és a szervezők pontossága, a fellépők hozzáállása, valamint a festői környezet is hozzájárult ahhoz, hogy számos néző azt mondja a végén: tényleg vigyáznunk kellene a Gyilkos-tóra, mert olyan kincs birtokában vagyunk, amiről sokan csak álmodnak. A nap folyamán előadásokon hallhattuk, hogy veszélyben van a tó, és csak rajtunk áll, hogy a következő nemzedékek csak fényképen csodálhatják, avagy nekik is megadatik az a szerencse, hogy élőben élvezhetik a természet mesébe illő alkotását. Hálaadás, ünnep és jövőbe tekintés – ez jellemezte a gyilkostói sokadalmat. [caption id="attachment_53827" align="aligncenter" width="1000"] Búcsús misére vonul a keresztalja Fotók: Kertész László[/caption] Már a délelőtti órákban érzékelni lehetett, hogy ez a nap különlegesebb a megszokottaknál: Gyergyó­szent­miklóson reggel az volt a leggyakoribb kérdés, hogy „mentek-e a Gyilkos-tóhoz?” Nekem legalább hárman tették fel ezt a kérdést, a válaszom pedig eléggé egyértelmű volt: igen, hát hogyne. Az odafelé vezető úton már sejtettem, hogy idén is nagyszerű hangulatú rendezvény várja majd a látogatókat, hiszen a közönségnek eddig még egyszer sem kellett csalódnia a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ (GYMK) szervezési munkájában. „Az út már része a célnak” Kézművesvásárral kezdődött, majd a Szent Kristóf-kápolnánál búcsús szentmisével folytatódott a rendezvény. Minden évben nagyon sokan részt vesznek a szertartáson, és ez most sem volt másképp: már a keresztalja érkezése előtt sokan várakoztak a kápolna környékén. Volt olyan év is, hogy román anyanyelvű turistákkal találkoztam, akik elmondásuk szerint semmit nem értettek a miséből, de a meghitt hangulat és az emberek barátsága arra sarkallta őket, hogy megvárják a végét. A szentmise ünnepi szónoka dr. Finta József kiskunhalasi plébános volt, aki prédikációjában kifejtette, az út része kell hogy legyen a céljainknak, és nem helyes amikor – megspórolva az erőfeszítést – egyik pillanatról a másikra igyekszünk elérni a boldogságot. Feltarisznyálva a lelki útravalóval, a Gyilkos-tó partján felállított színpad felé vettük az irányt, ahol igazi népművészeti „dömping” várta az érdeklődőket: a Mocorgók, a Katorzsa Néptáncegyüttes és a Sirülők Néptáncegyüttes is fellépett, majd a Katorzsa zenekar, a Háromszék Stúdió Együttes és a Tokos zenekar gazdagította a repertoárt. Mindenféle korosztályt megtalálhattunk a nézők között, a bátrabbakat pedig a futózápor sem ijesztette el. Folytatódtak a népzene- és néptáncelőadások, közben pedig arra lettem figyelmes, hogy egy idős néni folyamatosan a szemét törölgeti zsebkendőjével. Mint kiderült, évek óta nem járt a Gyilkos-tónál, a népzene, valamint a tó látványa pedig emlékeket idézett fel, ezért törtek fel a könnyek. [caption id="attachment_53828" align="aligncenter" width="1000"] Néptáncelőadások a délutáni órákban. Kulturális csemege[/caption] Gyöngyszem, ami védelemre szorul Többször is hallhattuk az elmúlt időszakban, hogy veszélyben van a Gyilkos-tó, a sokadalomkor tartott kerekasztal-beszélgetésen pedig a felszólaló szakemberek nyomatékosították: ezt nemcsak úgy mondjuk, hanem sajnos tényleg így van. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója, Hegyi Barna előadásában a Gyilkos-tó jelenét és jövőjét boncolgatta. Mint elhangzott, fokozatos feltöltődés figyelhető meg a tó esetében, amelynek lelassítására már 1960-ban és 1962-ben gátakat építettek. A beszélgetésen részt vevők mindemellett megtudhatták, hogy a hordalékfogó gátak időközben feltöltődtek, és az iszap és egyéb uszadék rendszeres kotrásának hiányában a patakokból jelenleg is a tóba kerülnek a különböző hordalékanyagok. Mindemellett arra is reflektáltak, hogy amennyiben nem tesznek lépéseket, a tó akár már ötven éven belül is eltűnhet. Megoldásként Hegyi Barna erős gátrendszer kiépítéséről beszélt, azonban kiemelte: ez sok pénzbe kerül. A vitafórumot követően Nagy Zoltánnal, Gyergyó­szentmiklós polgármesterével beszélgettünk, aki kifejtette, valóban nincs idő tovább várni, mondván, hamarosan elkészül a tó körüli rész zonális rendezési terve, és új arculatot alakítanak ki. A polgármester hozzátette, fontos lenne, hogy a gyergyószentmiklósiak magukénak érezzék az üdülőtelepet, ennek érdekében pedig konkrét lépéseket is tesznek majd: javaslatra rendszeres buszjáratot igyekeznek szervezni Gyer­gyószentmiklós és Gyil­kostó között. Nagy Zoltán elmondása szerint pozitív következtetéseket vont le a beszélgetésből, de megjegyezte: az előrelépéshez először alapvető kérdésekben kell rendet tenni. [caption id="attachment_53829" align="aligncenter" width="1000"] Búcsú a Szent Kristóf-kápolnánál[/caption] Legenda a színpadon „Eszter?! Ugye ő Eszter?” – ujjongott előttem egy kislány a Gyilkos-tó legendája táncjátékának kezdetét követően. A természeti kincs partján előadott produkciót több százan tekintették meg, és az általam megkérdezettekben mély nyomot hagyott, vagy legalábbis elgondolkodtatta őket. A zenés-táncos előadás valójában életre keltette a legendát: Esztert Nagy Bernadett elevenítette meg, párját, Miklóst, Bakos Ernő alakította, a zsivány szerepében ifj. Szász Ferencet láthattuk, Káplárként Szász Ferenc állt színpadra, Korpos Zsuzsa a Sorsanya szerepét játszotta, Kercsó Attilát pedig az öreg mesélő szerepében ismerhettük meg. Az Ivácson László által rendezett darab hangulatához a Hóvirág Néptáncegyüttes, valamint a Gereben és a Topánka tánccsoport is hozzájárult. [caption id="attachment_53830" align="aligncenter" width="1000"] Legenda a színpadon. Élmény minden korosztálynak[/caption] Egyik jelenlévő azt mondta, fantasztikus, hogy mindezt sikerült a helyszínen előadni, hatalmas benyomással bír a tény, hogy a Gyilkos-tó legendáját a Gyilkos-tó mellett vitték színre. Az ismertebb népdaloknál a közönség – legalábbis a körülöttem lévők – is igyekezett bekapcsolódni, majd a végén, mintegy megkoronázva a sikertörténetet, csak úgy zúgott a hegyek között az ősi székely himnusz. Személy szerint csak remélni tudom, hogy más színpadokon is helyet kap az előadás, mivel a tó által hordozott értékeket, ezáltal pedig térségünk értékeit képviseli, mint ahogy azt is remélem, hogy sikerül megtalálni a tó megmentéséhez szükséges eszközöket, forrásokat, és majd azok is megcsodálhatják, akik most még a babakocsiból tapsolták meg a fellépőket. A XIV. Gyilkostói Népművészeti Sokadalmat a gyergyó­szentmiklósi önkormányzat, a Gyergyó­szentmiklósi Művelő­dési Központ és a Hóvirág Nép­táncegyüttes szervezte. Kertész László


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!