Tavaly nyáron rábukkantam egy képre egy fészekaljnyi erdélyi kopókölyökről, és teljesen beléjük szerettem. Ezzel kezdődött el életünk legnagyobb kalandja, hogy kopótartók lettünk.
Nem gondoltuk túl a döntést, néhány órányi utánajárás és mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy ez a csodás fekete-cservörös, súlyosan veszélyeztetett magyar fajta, ez a hungarikum, ez a nagyon különleges és egyedi kutya lesz a mi örök társunk. Másnap hazahoztuk, és ezzel együtt egyértelműen kijelenthetem, hogy nem tudtuk, mit vállalunk. 
Gyönyörű, okos, bátor kutya, saját akarattal és elképzeléssel. Testfelépítése is különleges, izmos, szikár, mozgása elegáns és atletikus. Sok időt töltünk vele, tanítjuk, rendkívüli módon igényli az emberek társaságát, önálló, és nem adja könnyen magát. Hatalmas a mozgásigénye, és sokszor vesszük észre rajta azt, hogy nem elég neki a tipikus kutya-ember játék, az „eldobom, hozd vissza”, hanem ennél jóval többre vágyik, és tesz is érte, hogy megkapja a figyelmet, amit megérdemel. Sokkal inkább azokat a játékokat igényli, melyek során beszélünk hozzá és feladatokat kell teljesítenie. Nem könnyű vele, nem egy nyugodt, szófogadó fajta, lassan másfél éve van velünk, és igazolhatom az állítást, miszerint a kopó nem kutya, a kopó az kopó. Olyan szintű határozottság, figyelem és öntörvényűség jellemzi, amivel én azelőtt soha nem találkoztam, pedig mindig „kutyás” voltam. Az erdélyi kopó egész más. Rendkívül fejlett a metakommunikációs jelzésrendszere, sokszor egy szemvillanásból megértjük egymást.
Számomra már ez a legszerethetőbb fajta, még annak ellenére is, hogy kiskorában az udvaron olyan mértékben végzett „ásatásokat”, hogy azt bármelyik régész megirigyelné, mindent meg- és szétrágott, ami elé került, legyen az játék, növény, fűnyíró vagy házikó. Jelenleg gond nélkül átugorja a két méter magas kerítést.
Mindamellett, hogy szinte napi 24 órás, folyamatos figyelmet igényel, sokszor bosszant fel rakoncátlanságával, mégis minden malőr ellenére kijelenthetem, hogy ha kívánhatnék, mindenkinek ilyen okos, érdeklődő, ragaszkodó társat szeretnék, és persze neki, a csodás és különleges erdélyi kopónak pedig türelmes, szerető, határozott családot, melyet élete végéig tiszta szívből, odaadóan szerethet.