borús égbolt
A köd mint látványosság
„Fél ötkor már talpon voltam. A városban még a hajnali álom játszott a lelkekkel és hinté utolsó búcsúcsókjait a nyugalommámoros ajkakra. Csak itt-ott botorkált egy-egy korai munkás a nedves utczákon.A levegő hűvös, csipős, nedves, ködfoltok lebegnek benne. A félhomály foszladozik, a keleti éghatár lassan pirulni, derengeni kezd és átszűrődve a ritkuló ködszöveten, szines fénysugarak érkeznek hozzánk, mint valami hírnökök, hogy az ég fejedelme közeleg és nemsokára fellép trónjára. És néhány percz múlva a nap csakugyan kilépett a keleti égbolton, hanem ködbe, vörhenyes homályba borult, fátyolozott arczczal. De azért e fátyolon keresztül is elég volt egyetlen szempillantása, hogy világosságot gyújtson a világ felé” – ezeket a sorokat 1875-ben dr. Dobránszky Péter jog- és bölcsészettudor, országgyűlési képviselő vetette papírra, amikor erdélyi körútja alkalmával egy éjszakát Csíkszeredában töltött. Azóta sok minden változott, s tán a házat is lebontották már, amelyben megszállt a néhai turista, de a köd maradt. Ezt a ködösséget sokszor felróják Csíkszeredának – pl. ez volt a leggyakoribb érv a csíkcsicsói reptér fejlesztése ellen, ami miatt a ködképződést már a megyei tanács is vizsgáltatta, de szerintem a köd turisztikai hasznosításával még senki nem foglalkozott. Márpedig, amint dr. Dobránszky Péter leírásából is kitűnik, akár látnivaló is lehetne. Ugyanakkor gyakori és sok van belőle: állítólag évente átlagosan húsz olyan nap van, amikor még déli 12-13 között sem száll fel a köd a városban. De szerencse, most még napközben ragyog a nap, reggelente pedig, amikor többnyire 8 óra előtt Szépvíz irányából ereszkedünk be Csíkszeredába, megfigyelhetjük, elemezhetjük, értékelhetjük a ködöt. A ködöt, amely takaróként borul a városra, amely némelykor rétegekre szabdalja a panorámát, amelyből gyakran csak a delnei vagy a csíksomlyói templomok tornya sejlik ki. Ilyenkor talán még az autóvezetők is lassabban hajtanak, hogy tovább gyönyörködjenek a jelenségben. De az álmélkodás nem tart sokáig: kb. Csíkdelne vonalától magunk is fellebbentve a ködfátylat, beolvadunk a ködbe. A ködbe, amely késő ősztől nemcsak a város, hanem az ember hangulatára is rátelepszik, de amely a miénk, és legalább örök.
Daczó Katalin
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
