Kiskorúak öngyilkossági kísérleteitől visszhangzott a hazai sajtó az elmúlt hónapokban, sőt Európa-szerte is naponta jelentek meg az újabb gyanús esetek, amelyek a Kék Bálna internetes játékhoz köthetők. A riogatásnak nincsenek határai, ha szenzációhajhászásról van szó. Erre tökéletes példák az elmúlt időszakban felkapott hírek is, amelyekről utólag kiderült, hogy valótlanul vontak párhuzamot az adott eset és a Kék Bálna között. Elvileg a játék lényege, hogy a résztvevők ötven napig kell meghatározott feladatokat végrehajtsanak, és ha mindent sikeresen teljesítenek, akkor bónuszként öngyilkosok lehetnek. Egy ilyen mondat után akaratlanul is beugrik a gyógyszerreklámból ismert DE MIÉRT kisfiú arca. És valóban. De miért kezdi el valaki ezt az őrült, és teljesen értelmetlen játékot? Pszichológusok véleményére alapozva, főként azok a kiskorúak vannak/voltak kitéve ennek az őrületnek, akik önértékelési zavarokkal küszködnek, esetleg szerelmi csalódásukat nem tudták feldolgozni. Kezdetben adrenalinlöketet adhatnak a feladatok, hiszen csak kisebb csínyeket kell elkövetni a játék első fázisában. Viszont a továbbiakban a tét is nagyobb lesz, és máris ugrásra készen találja magát a játékos egy tömbház tetején. Ez a játék 130 ezer orosz tinédzser halálát okozta eddig, ha lehet hinni a statisztikáknak. Viszont akkor mi a helyzet Romániával? A hazai rendőrség idén március 18-án indította el felvilágosító kampányát a játékkal kapcsolatban, és hangsúlyozták, hogy az országban nincs jelen a Kék Bálna, csak szeretnék megelőzni az esetleges problémákat. Ehhez képest egymást érték azok a címlapok, amelyek öngyilkosjelölt fiatalokról szóltak. Nem tudott senki véletlenül kizuhanni az ablakon anélkül, hogy ne egy Kék Bálnán landoljon. És ez miért baj? Mert ahogy mondani szokás, a negatív reklám is reklám. Egyelőre nincs olyan hivatalosan megerősített haláleset, amelyhez ténylegesen a játék köthető. Feltételezések és meg nem erősített források természetesen vannak, de ezekre alapozni olyan lenne, mint Google-fordító segítségével kínai szakdolgozatot írni. Elvileg jól hangzik, de a Jóisten sem tud eligazodni rajta. És mi az újabb fejlemény az ügyben? Ismételten elfogtak egy állítólagos Kék Bálna-irányítót. Egy postást. A korábbi vezéregyéniség, akit letartóztattak, minden bizonnyal örömmel várja a cellatársat, akivel majd bővítik a cethalak állományát. Ennyi feltételezés után, felmerül hát a kérdés: létezik egyáltalán a Kék Bálna? Erre a kérdésre minden bizonnyal súlyos önértékelési válságba kerül minden óriás cethal, ami most a tengerekben hűsöl. De valóban jogos a kérdés. Túl sok a kérdőjel és az állítólagos gyanúsított ahhoz, hogy bármit ténylegesen ki lehessen jelenteni a játékkal kapcsolatban. Talán csak annyi a biztos, hogy a Kék Bálna a halványlila gőzzel feltöltött szaunában várja, hogy a postás újabb híreket hozzon az öngyilkosjelölt fiatalokról. Beindítja valaki a gőzelszívót?