A Kászoni Székely Tájmúzeum

HN-információ
Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdésekre, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A kászonaltízi tájmúzeumot 2011-ben létesítették. Bodó Imre kászoni származású, Magyarországon élő orvos vásárolta meg azt az egykori családi házat, amely a Mereklye Egyesület jóvoltából immár 11 éve nyújt betekintést e különleges tájegység kultúrájába, hagyományaiba. A tájmúzeum anyagát még a 70-es években gyűjtötték, korábban a kászonimpéri barokk stílusú Balási-kúriában volt kiállítva. Miután a század elején Balási József, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék egykori főkirálybírójának leszármazottja a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének adományozta a kúriát, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekvédelmi központja kapott otthont az épületben, emiatt is szükséges volt a tájmúzeum anyagának költöztetése. A megvásárolt háromosztatú parasztházban déd- és nagyszüleink konyháját, szobáját és tisztaszobáját tekinthetik meg a látogatók. – Itt van a konyha, ez most egy picit át van rendezve, mert közben foglalkozásokat tartunk az általános iskolásoknak. A fiúk ősztől tavaszig itt tanulnak faragni, zsindelyt készíteni, tornácdeszkát fűrészelni, a lányok szőnek és hímeznek – mondta Elekes Veronika, a tájház vezetője. A többek között kredenccel, tálassal, csikókályhával berendezett konyha melletti kamrában főként esztenán használatos tejfeldolgozó faedényeket lehet megtekinteni. Az egyik szobában szövőszék emlékezteti az arrajárót, hogy a díszes kászoni népviseletnek is megvan az ára: például jó kézügyesség és lankadatlan lelkesedés. A tisztaszoba egyik díszes berendezése egy régi tűzhely, azaz a csempével kirakott szabad tüzelésű sódaj. A régi szekrényekkel és Kézdivásárhelyről vásárolt – ugyanis a Kászonokban nem volt hagyománya a ládafestésnek – szebbnél szebb ládákkal és kamrásasztallal berendezett tisztaszobában az egykoron divatos vetett ágyak és ma is népszerű kászoni népviseletek vannak kiállítva. A lakrész különlegessége a szintén a déd- és nagyszüleink idejében használatos saroktéka, amelyben egykor értékes könyveket, pénzt vagy italt tartottak. Ugyancsak a tisztaszobában van egy citera is, amelyen a helyiek közül csupán az idősebbek tudnak muzsikálni. – Célunk nemcsak a hagyományok és Kászon tárgyi kultúrájának megőrzése, hanem szeretnénk ezekből néhányat újra elkészíteni, rekonstruálni. Az is fontos célunk, hogy továbbra is legyen élet ebben a tájházban, hogy sokan megtapasztalhassák, milyen szőni, varrni, faragni, és ezt érezzék magukénak a gyerekek és az idelátogatók – mondta Elekes Veronika. [caption id="attachment_131385" align="aligncenter" width="2560"] A tájmúzeumban kézműves-foglalkozásokat is tartanak az iskolásoknak
Fotó: László F. Csaba[/caption] A tájház udvarán lévő csűrben olyan új zsindelykészítő padokon dolgoznak, tanulnak a gyerekek, amelyeket a régi zsindelypadok mintájára készített az egyik helyi lakos. A csűrben az esztergapadok, kovácseszközök és kovácsolt szerszámok, illetve a talaborok, cséphadarók, bevetőlapátok, sulykok, gyapjútépető, a fakerekű szekér és a járom mellett az Életképek című fotókiállítás is megtekinthető. Soltész Vince budapesti fotós tárlata főként az idősebb kászoni emberek életébe nyújt betekintést.

Biró István

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!