A játék és a valóság határán

Boncina-Székely Szidónia
Becsült olvasási idő: 3 perc
A játék és a valóság határán
Fotó: freepik.com

Régóta nem övezett ekkora ellentmondásos fi­gye­­­­­­lem hollywoodi alko­tást, mint idén a Barbie című filmet. Többek között ezért ültem be egy pláza kényelmes mozijába, és néztem meg ezt az alkotást, amely pontosan annyit mesél a huszonegyedik századi nőkről és férfiakról, amennyi elég ahhoz, hogy szembenézve önmagunkkal vélt vagy valós szerepeinken elgondolkodjunk.
Barbie babája a legtöbb kislánynak van, volt vagy lesz. De ha nem, akkor a lányának, keresztlányának, szomszédjának… Szóval mindenképpen találkozott a babává formált tökéletes alakú nővel, akinek saját autója, háza, karrierje és természetesen pasija is van; aki együtt változott az időkkel, és vágy­álomként szőtte be a kislányok mindennapjait. A legfőbb vád az volt ellene évtizedeken át, hogy természetellenes testképet alakít ki a kislányokban, túlzott tökéletességével frusztrálva őket – bár ezekre konkrét bizonyítékot sohasem találtam. 


Hirdetés


A film – bár megtévesztően rózsaszín és felületes – fejlődéstörténet, amelyben a tökéletes alakú és életű lány egy nap a halál gondolatával találkozva teljesen új dimenzióba helyezi saját életét, és a „való világba” utazik, hogy a felborult egyensúlyt visszaállítsa, és találkozzon azzal a lánnyal, aki játszik vele. A filmből nem maradhat ki az autós üldözés sem, hiszen Barbie-t a gyártó cég emberei keresik, hogy visszatessékeljék abba a rózsaszín dobozba, ahol szerintük lennie kellene. Barbie azonban igen határozottan kiáll magáért, s a mellé szegődő kamaszlánnyal, valamint annak édesanyjával a női lét alapvető kérdéseit feszegeti több-kevesebb sikerrel. 
Barbie karaktere megosztó: valószínű, hogy a nők többsége akkor sem tudja megbocsátani neki tökéletességét, ha az alkotásból kiviláglanak hibái, esendőségei, útkeresése… Hiszen mindeközben tökéletesen néz ki, és a végére minden próbálkozását sikerre viszi. Oldalán (legtöbbször) dekorációként szolgál Ken, aki a patriarchátus eszméit elsajátítva megpróbálkozik Barbieland átformálásával. 

freepik.com
A filmben a Mattel cég egyeduralmát kifigurázó jelenetek mellett ott vannak a termékeiket arcunkba toló „rejtett” reklámok is, amelyek hatalmas profitot hoztak a cégnek a film megjelenése óta.
Az alkotó Greta Gerwig szürreális világba utaztatja a nézőket, akik a túlságosan mesterkélt, színes és a való világban is tökéletes díszletek mögött kell megtalálják az üzeneteket, a patriarchátus elnyomó mintáit és a női önmegvalósítás lehetőségeit realizálva.
A moziélmény garantált, akkor is, ha talpig rózsaszínben ülünk be megnézni a filmet, és akkor is, ha mélyebb jelentésein gondolkodunk egy hatalmas adag popcorn és barátnőink társaságában. Hiszen ez a sokat megélt baba a nők egyenjogúságának lépcsőit követve egészen elképesztő utat járt be, és talán hozzátett egy csipetnyit a nemek közötti egyensúly kialakításához.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!