Művészek ágyúdörgésben a címe a Csíki Székely Múzeum legújabb időszakos kiállításának, amelyet a magyar képzőművészet legjelesebbjei által az első világégésről készült alkotásaiból vonultat fel átfogó válogatást. Az alábbiakban Murádin Jenő ismertetőjét közöljük. Az erdélyi szász közösség élvonalbeli festője, Hans Eder (1883–1955) a háború kezdetén került ki a frontra, majd rövidesen a Sajtóhadiszállás tagjai közé sorolták. Mint nyugati akadémiákon képzett festő, az expresszionizmusnak a helyzethez illő kelléktárával örökítette meg frontélményeit, az első nagy orosz támadás idején 1914 augusztus–szeptemberében Galíciában, az uzsoki hágónál készített rajzain, majd Kolomea-képciklusában. A Csernovictól északra eső, a Kárpátok előterében fekvő Kolomeát 1915 tavaszán foglalta vissza ideiglenesen az oroszoktól német segítséggel a 4. osztrák hadsereg. Az akkor harmincezres város iszonyatos károkat szenvedett. A fontos vasúti szárnyvonal mentén fekvő település repülőtere miatt is kiemelt jelentőségű stratégiai hely volt. A harcok során 1914 és 1917 között többször cserélt gazdát. A Kolomea égése című Hans Eder-festmény, mely állandó helyet kapott a kolozsvári képtár alapkiállításán, ezt a pusztulást vetíti elénk expresszív vízióként. (kat. 7.) Egy lerombolt gyár épületmaradványai mögött kavarog vibráló barnás-vörös színfölrakással a várost elborító tűztenger. Nem kevésbé drámai a festő Kolomeában című, szintén 1915-ös tollrajza, a téboly határán gyalogoló katonával, hófúvásos tájban, Van Gogh felületkezelését idéző kegyetlen hideg égbolttal. Egy másik tusrajza ugyanilyen dermesztő hangulatú. Múzeumi mutatólapján Háború télen címen szerepel, de lényegesen többet mond a festő felirata a rajzlap hátoldalán: „Haldokló hős” Uzsok 1914 no. 1. Egy katona térdel a hóban, s utolsó erejével a néhány szál rőzséből rakott tűznél próbál fölmelegedni a csonthideg téli estén. (kat. 8–9.) Tekintete már túlvilági tájakon jár, expresszíven megnyújtott ujjai szinte élettelenül görbülnek. Mögötte a lenyugvó nap utolsó sugaraival világítja meg a kárpáti tájat, melyben hevenyészett fakeresztek jelzik az elesettek sírjait. Az 1. szám azt jelzi, hogy a fronton készült rajzmappa első képe ez az Uzsoki-szorosnál lezajlott véres csata után. Valamennyi kép gróf Nemes Sarolta tulajdonából került a kolozsvári képtárba, feltehetően a frontokat szintén megjárt festőtárs, a Brassóban működő gróf Nemes András gyűjteményéből. A művész zömmel világháborús képeit 1918-ban Budapesten is bemutatta a Műterem galériában.