tiszta égbolt
szórványos felhőzet
A hét műtárgya
Művészek ágyúdörgésben a címe a Csíki Székely Múzeum legújabb időszakos kiállításának, amely a magyar képzőművészet legjelesebbjei által az első világégésről készült alkotásaiból vonultat fel átfogó válogatást. Az alábbiakban Murádin Jenő ismertetőjét közöljük.
[caption id="attachment_51996" align="aligncenter" width="469"]
Márton Ferenc: Szerb foglyok, 1915[/caption]
A csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferencet (1884–1940) szintén a 24. honvéd gyalogezredbe sorozták be, majd más csapategységekhez került. Végigküzdötte mind a négy háborús esztendőt. Szolgált a balkáni, az olasz és a galíciai frontokon. 1915-től Maximilian von Hoen vezérőrnagy a Sajtóhadiszálláshoz osztotta be. Ez Márton számára is nagyobb mozgásteret biztosított, mert a Kunstgruppe tagjait átirányíthatták éppen oda, ahol valami fontos esemény történt.
Mint virtuóz rajzoló, de Nagy Istvánnál jóval szikárabb, kevésbé drámai, inkább tárgyszerű realisztikus ábrázolásokkal követte végig a frontok eseményeit. Több ezerre tehető rajzaiból pár száz példány máig megmaradt, a budapesti és bécsi Hadtörténeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum gyűjteményeiben. Csak szülőföldjén, a Csíki Székely Múzeumban több tucat önálló ceruzarajzát és pasztelljét őrzik. Ezek nagy részét a festő hagyatékából hozták haza Budapestről. Mint a kiállításon is látható, a részből az egészre következtetően, sokszínű, változatos ez a páratlan gazdagságú háborús eseménykrónika.
Katonaportréi mellett Márton készített tájképi elemeket hordozó képeket, megörökített vonuló bakákat, szerb és orosz hadifoglyok menetét, lebombázott szerb városokat, a rommá lőtt belgrádi műemlék erődítményt, a Kalimegdánt, tüzérségi pihenőt és egy egész sorozat pasztellt rajzolt az Alpok karsztvidékén robbanó gránátok éjszakai fényjátékáról. A pályatárs festő Haranghy Jenővel közösen illusztrálta a Karszthadosztály 1915–1917 című magyar és német nyelvű kiadványt. Sajtótudósításokhoz felvázolt riportképei, valamint rajzai és festményei jelen voltak a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon háborús témájú kiállításain. Mint a plasztikai művészetekben is jártas alkotó, egyike volt azoknak, akik – a már említett gyakorlatot példázva – a későbbi időkben köztéri háborús művekre is kaptak megrendelést: nevéhez fűződik a rákoskeresztúri temető I. világháborús emlékműve és a debreceni honvédemlék.
Márton Ferenc: Szerb foglyok, 1915[/caption]
A csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferencet (1884–1940) szintén a 24. honvéd gyalogezredbe sorozták be, majd más csapategységekhez került. Végigküzdötte mind a négy háborús esztendőt. Szolgált a balkáni, az olasz és a galíciai frontokon. 1915-től Maximilian von Hoen vezérőrnagy a Sajtóhadiszálláshoz osztotta be. Ez Márton számára is nagyobb mozgásteret biztosított, mert a Kunstgruppe tagjait átirányíthatták éppen oda, ahol valami fontos esemény történt.
Mint virtuóz rajzoló, de Nagy Istvánnál jóval szikárabb, kevésbé drámai, inkább tárgyszerű realisztikus ábrázolásokkal követte végig a frontok eseményeit. Több ezerre tehető rajzaiból pár száz példány máig megmaradt, a budapesti és bécsi Hadtörténeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galéria és a Csíki Székely Múzeum gyűjteményeiben. Csak szülőföldjén, a Csíki Székely Múzeumban több tucat önálló ceruzarajzát és pasztelljét őrzik. Ezek nagy részét a festő hagyatékából hozták haza Budapestről. Mint a kiállításon is látható, a részből az egészre következtetően, sokszínű, változatos ez a páratlan gazdagságú háborús eseménykrónika.
Katonaportréi mellett Márton készített tájképi elemeket hordozó képeket, megörökített vonuló bakákat, szerb és orosz hadifoglyok menetét, lebombázott szerb városokat, a rommá lőtt belgrádi műemlék erődítményt, a Kalimegdánt, tüzérségi pihenőt és egy egész sorozat pasztellt rajzolt az Alpok karsztvidékén robbanó gránátok éjszakai fényjátékáról. A pályatárs festő Haranghy Jenővel közösen illusztrálta a Karszthadosztály 1915–1917 című magyar és német nyelvű kiadványt. Sajtótudósításokhoz felvázolt riportképei, valamint rajzai és festményei jelen voltak a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon háborús témájú kiállításain. Mint a plasztikai művészetekben is jártas alkotó, egyike volt azoknak, akik – a már említett gyakorlatot példázva – a későbbi időkben köztéri háborús művekre is kaptak megrendelést: nevéhez fűződik a rákoskeresztúri temető I. világháborús emlékműve és a debreceni honvédemlék.
