A gyökerekben rejlik az élet

A fiatalok körében elterjedt nézet, hogy itthon nem érdemes hosszú távon tervezni, és minél hamarabb külföldön kell megélhetést keresni. Ezzel kapcsolatban kerestünk fel különböző szakterületeken tevékenykedő fiatalokat, akik úgy döntöttek: itthon kívánnak boldogulni. Az alábbi interjúban András Kinga beszél az itthon maradásról, tapasztalatairól, illetve az általa kedvelt szakma pillanatairól.

− Bemutatkoznál? Hol születtél, mikor fogalmazódott meg benned, hogy tanítónőként szeretnél elhelyezkedni? 

− Csíkszentsimonban születtem, és jelenleg is ott tanítok, egy előkészítő osztályom van. Már kiskorom óta éreztem, hogy nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, már akkor fel voltak a macik sorakoztatva, én pedig tanítottam őket, még ellenőrzőjük is volt. Mivel gazdasági osztályban végeztem, biztos voltam benne, hogy azzal semmiképp nem szeretnék majd komolyabban foglalkozni. Érettségi után fogalmazódott meg bennem, hogy egy olyan szakmát kell találjak, ahol interaktív tevékenység szükséges, így belevágtam a tanítóképzőbe. Most már második éve dolgozok a szakmában, miután diplomát szereztem. 

− Csalódtál a választásodban?

− Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, szerencsére nem változott meg a véleményem ezt a szakmát illetően. Érzem, hogy itthon vagyok, jó helyen vagyok, és szeretem, amit csinálok. Természetesen itt is vannak nehézségek, ahogyan minden szakmában. De szerencsém volt, és eddig minden intézményben a kollégák nagyon segítőkészek voltak, így nem volt olyan nehéz dolgom. Még mindig a legelső benyomás hatása alatt vagyok, már az első pillanattól érzem, hogy igenis jó úton haladok. 

− Gondolkodtál azon, hogy külföldön próbálj szerencsét és ott kamatoztasd a tudásod?

− Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Bennem volt az, hogy ha elvégzem az egyetemet, én nem tanulok többet és megyek külföldre. Nagyon sokan ezt csinálják, barátok, rokonok. Na de ahogyan ez bevillant, olyan gyorsan ki is ment a fejemből. Nem kellett sokat gondolkozzak, hogy maradok vagy sem, egyértelmű volt számomra. 

− Véleményed szerint melyek az itthon maradás, illetve a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai?

− Ez mindenképp embertől függ. Az én személyes véleményem az, hogyha én vagy valaki arra szánja rá magát, hogy elmenjen külföldre dolgozni, akkor az a pénz miatt lenne. Szerintem ez egyértelmű, hogy ott másabb a bérezés, mint itthon.  A hátránya az lenne, hogy mindent, amit felépítettél, azt a hátad mögött kell hagynod, ugyanakkor a családodat és a barátaidat is. Ez egy nagyon meghatározó döntés bárkinek az életében. 

− Miért döntöttél amellett, hogy itthon szeretnéd folytatni az életed, és itt találni megélhetést magadnak? 

− Nagyon családcentrikus vagyok, és ha itt kellett volna hagyjam a családom, azt nem bírtam volna ki. Bárki bármilyen döntést szeretne meghozni, szerintem elsődleges dolog az önismeret. Én tudom magamról, hogy nem bírtam volna a család, barátok nélkül. Nem működött volna az, hogy megszokjak egy teljesen új környezetet, új szabályokhoz alkalmazkodjak. Ehhez egy hatalmas elszántság kell, és én úgy érzem, hogy erre nem lennék képes. Én nagyon szeretem itthon, engem feltölt, ha Csíkszeredában vagy Csíkszentsimonban lehetek. 

− Mi motivál, miből merítesz erőt nap mint nap?

− Egyértelműen a gyerekek visszajelzéséből. Nagy erőt tud adni, amikor odajön, megölel és azt mondja, alig várom, hogy holnap újra jöhessek iskolába. Vagy akár, hogy tanci, én úgy szeretlek téged, alig várom, hogy újra játsszunk együtt. Néha kapok egy kis rajzot, lerajzolnak engem úgy, ahogyan ők látnak a kis szemecskéjükkel és körbevesznek a szívecskék és virágok. Van, hogy bemegyek az osztályba, és meg vannak állva egy sorba, a táblán egy nagy szív, és kiáltják, hogy meglepetés.  A gyerekek visszajelzése ad erőt. Az, ahogyan látom, hogy jól érzik magukat velem, jól érzik magukat az iskolában, minden gondot elfeledtet. Ők tudnak motiválni a leginkább. 

− Melyek a jövőbeni terveid? Hol látod magad tíz év múlva? 

− Tulajdonképpen ugyanitt, csak szeretném megcsinálni a fokozati vizsgákat. Önfejlesztés és más szempontból is szükség van erre. De én úgy érzem jelenleg, hogy szeretnék ebben a szakmában maradni, és ugyanezt, ugyanígy folytatni. Nincs más elképzelésem.

− Van esetleg bármilyen tanácsod azoknak a fiataloknak, akik most állnak a nagy döntés előtt?

− Nagyon fontos az életben a cél, de a megtett út az, ami szebbé teszi az elért vágyakat. Azt tudom tanácsolni, ha valamit igazán akar az ember, és az az egyetlen dolog, ami boldoggá teszi, akkor sose adja fel, bármennyire is nehéz. A munkának biztosan meglesz az eredménye, akár külföldön, akár itthon. 

Wass Alberttől olvasnék fel egy gondolatot: „Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.” Erre tudok leginkább visszacsatolni. A gyökereinkhez tartozunk, és ha megöljük a gyökeret, akkor sosem fogunk tudni teljes életet élni.