Milyen múzeumok találhatók vidékünkön, kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk? A tájházakról szóló sorozatunkban választ adunk ezekre a kérdésekre. Régi gyimesi ház emlékeit eleveníti fel a Gyimesközéplokon található Gyimesi Csángó Hagyományőrző Ház. A bírói lak három szobájában láthatók a régi helyi lakosok mindennapi alkalmatosságai, használati tárgyai, népviseletük és szerszámaik. – Itt születtem. Amikor az ember a sajátjáról beszél, az teljesen más, mint az, amit megtanul. Az ott van a lelkedben, ott vannak a gyerekkori élményeid. Amikor még láttál az utcán csángó népviseletbe öltözött járókelőket, tudod a ruhadarabok neveit, azt is tudod, hogy mit hogyan kell előállítani, mert nagymamád megtanított rá – elevenítette fel emlékeit Mihók Edit, a község könyvtárosa. Az ötvenes években Erdély-szerte elindult egy mozgalom, amely a néprajzi gyűjtemények megőrzését szorgalmazta. Gyimesközéplokon állt egy régi csángó ház, melyben különböző népviseleteket, edényeket, bútorokat őriztek meg, viszont az 1990-es években ezt a házat lebontották és Csíkszeredába költöztették, így a benne lévő gyűjtemény átkerült a ma is működő Gyimesi Csángó Hagyományőrző Házba. Az említett, jelenleg is működő gyimesközéploki tájház eredetileg bírói lak volt, ahol a jegyző és pár hivatalnok dolgozott, ez volt a község szellemi központja. A rendszerváltás után különböző tevékenységeknek adott otthont az épület: volt benne családorvosi rendelő, szülészet, fogászat, bolt és szolgálati lakás tanároknak. A kilencvenes évek közepén azonban az épület magára maradt és omladozni kezdett. A régi kultúrigazgató, Mihók György közmunkával és a helyi tanács segítségével megpróbálta megmenteni az épületet és ismét használhatóvá tenni. [caption id="attachment_128065" align="aligncenter" width="2560"] A tisztaház. Vetett ágy, a rudilepedő és a kendőszeg Fotók: László F. Csaba[/caption] Unokák munkája, dédszülők lelke A felújítás sikeres volt, hagyományos gyimesi házat varázsoltak belőle: a mennyezetet gerendák szelik át, a falak kék színt kaptak, a ház három szobájába pedig beköltöztették a lebontott csángó ház gyűjteményét: az egyik szobában, amely a gyimesi szóhasználatban a lakóház volt, a ruhák kaptak helyet és olyan egyéb hagyományos tárgyak, mint a festett bútorok és a sutu (szeglet – szerk. megj.), ahol a kisgyerekek is étkeztek. Egy másik szobában, az úgynevezett tisztaházban a vetett ágy áll, ami a férjhez készülő leányok személyes dolgait őrzi. Ezek mellett megtekinthető a rudilepedő is, melyen azok a népviseleti darabok kaptak helyet, amelyek már nem fértek a ládában, illetve a padban. Megtalálható a kendőszeg is, amire tányérokat, csészéket és vizeskancsókat pakoltak, ezeket általában a Csíkdánfalváról érkező árusoktól szerezték be, vagy búcsúk alkalmával vásárolták, mivel házilag nem tudták előállítani. A harmadik szoba konyhaként szolgál: van benne érckályha, illetve a tejfeldolgozáshoz szükséges felszerelések, mint például a küpülő. A tájház emeletén kialakított teremben az odalátogatók fotókiállítás révén nyernek betekintést a csángók életébe. – Úgy vélem, hogy a tájház egyik legértékesebb darabja a fonálján (fonákján – szerk. megj.) varrott mintás női ing. Hétköznapi viseletre egyszerű ingeket készítettek az asszonyok, az ehhez hasonló darabokat, az innapló (ünneplő – szerk. megj.) ingeket pedig különleges alkalmakkor viselték – tudtuk meg Mihók Edittől. A Gyimesi Csángó Hagyományőrző Háznak nincs nyitásrendje, de telefonos kérésre természetesen az odalátogatók rendelkezésére állnak. A gyűjteménye mai napig bővül, többen is adományoznak régi, még dédszülőktől örökölt ruhákat, alkalmatosságokat. A tájházban a gyerekek számára tematikus napokat is szerveznek, ahol gyimesi asszonyok mutatják be a csipkehorgolást, a bundahímzést, azt, hogy miként kell a kendert tilolni, emellett megmutatják nekik egyes hagyományos eszközök használatát is, például a szövőszékét és a vetőfáét.

Szilágyi Dalma-Orsolya