Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Az orgonaalap és az ajándék tőke összesített rövid kimutatása értékes részleteket hoz az orgonatörténettel kapcsolatban: „A múlt számvétel óta tervezett az ekkla, nemcsak hanem munkában vett egy orgona csináltatást, miről Segesvári Orgona Művész Binder Sámuellel szerződvényre is lépett, mely szerződvény szerint az Orgona összes árra 1050 frt-ot tevén o. ért., ezen összegből leis fizetett már az ekkla két részben 320 frt-ot o. ért. az ezután fizetendő mennyiséget az orgona beállításakor tartozván fizetni. És már ezen szent célra szánt alapított összeg az ajándék összeggel együtt a mult számvétel szerint lévén 747 frt. 24 kr. o. ért., ezen összegből fizettetett ki az előbb írt 320 frt. o. ért. s ebből lesz kifizetendő a még hátra levő szerződési egész összeg, mind addig míg ebből telik – a fenn maradó tartozási összeget pedig más alapból szándékozván az ekkla kiállítani.” 1863-ban Binder Sámuel Firtosmartonoson járt: „Azon Orgona művész itt járásával fuvarbért fizetett 1 frt./ Csakugyan ennek az ígért buzát Segesvárra bevitetvén költött 0,50 frt.” 1865-ben egy új kart készítenek az orgona számára, deszkát vásárolnak, a kart készítő asztalosnak 23,24 forintot fizetnek, a vasakra és a kovácsmunkáért 5,53 forintot. „Az ekkla a múlt vizsgálat óta egy egésszen új orgonát állíttatván fel a templomban, az orgona művészek és az asztalos reggelekre 3 hét alatt költött 4 frt./ Az orgona művészek haza szállításakor költött 0,36 frt.” A jegyzőkönyv még megjegyzi: „Az ingóságok pedig gyarapodást és szaporodást nyertek, mi szerint a templomi szent bútorok száma egy 8 változatu és kedves zengzetű – egy testben levő orgonával és egy urvacsorai asztallal többült, melyek közül amaz az ekkla tagok közremüködésével, de főleg egyházi tanácsos, és buzgó egyháztag Tekintetes Pálfi Sándor Ur igen lelkes közremunkálatával és áldozat készségével hozatott létre.” Az orgonakészítőről neves orgonaszakértőnk, Hermann Binder a következőket írja: „Termékeny orgonaépítők (testvérével, Friedrich-kel – szerk. megj.) lettek és 1843–1875 között kb. 20 orgonát építettek Segesvár és Beszterce környékén, általában egymanuálos hangszereket 8’-as, vagy kisebb orgonák esetében 4’-as principállal. A diszpoziciók barokk stílusúak, bár néha egy-egy Gamba 8’, Salicionál 8’ vagy Fugara 4’ is található rajtuk.” 1870-ben az orgonát javították: „11. Az orgonát megígazíttatta, mikoris a művésznek fizetett 30 frt./ Ugyanannak élelmezésére s egyéb kellékekre 12,11 frt.” Tizenöt évre rá, az orgona fúvóját kellett megjavítani: „10. A harang tengelyének és az orgona fuvójának kijavítása 0,90 frt.” Az 1900-as évekre a templom állapota annyira megromlik, hogy a keblitanács egy új templom építésére szánja rá magát. A talajszakértői vizsgálat megtétele után Pákey Lajos építészmérnök tervei alapján és Fekete Béniamin vállalkozásában 1906-ban felépül a 20. század templomépítészetének új stílusában Martonos harmadik temploma. A régi templom lebontásakor felmerült az orgona szétszedésének kérdése. Erre a munkára Csioflek Miklós brassói orgonaépítőt kérték fel. 1903. szeptember 6-án, az orgonakészítő megjelent a gyűlésen, ahol szerződést kötött az egyházközséggel: „Szerződés, mely köttetett a martonosi unitárius egyházközség keblitanácsa és Csioflek Miklos brassói orgona művész úr között, a keblitanácsnak 1903 sept. 6-án tartott gyűlésében: Én Csioflek Miklos elválalom nevezett egyház-község orgonája kiszedését, s az építendő új templomba annak idején, felállítását és teljes jó karba hozatalát. A szükségtelennek bizonyult Quint változatot, egy jelenkorú új változattal a violin da gambával (varázshegedű) kicserélem. Nevezett orgona művész alá veti magát annak, hogy egyházközségünk keblitanácsa az orgonát bár mely szakértővel felül vizsgáltassa. Mindezen munkálatok díja összesen = 380 korona még pedig: a. Szétszedési díj = 80 korona b. Összerakási díj = 140 korona c. Az új változat (violin da gamba) = 140 korona d. aranyozás, festés, stb = 20 korona Összesen= 380 korona. Mindezek mellett egyház-községünk gondoskodik művész úr számára kereszturi állomáshoz és vissza fuvarról, a munkálat ideje alatt pedig teljes ellátásról. Egyházközségünk kebli tanácsa a régi orgona szétszedése után az a’ pont alatt felvett szét szedési díjból kifizet 60 koronát, 20 koronát pedig a következő munkálatokra bánat pénz fejében visszatart. A fenn maradt összeget (320 koronát) a munkálat teljes befejezése és felül vizsgálása után egy összegben kifizeti.” Az új templom alapkövének letételére ünnepélyes keretek közt 1905. július 15-én került sor. A torony gombját pedig 1905. november 29- én tetették fel. 1905. július 3-án tartott keblitanácsi gyűlésen megjelent az orgonakészítő: „Csioflek Miklos előadja, hogy ő eljött az orgona berakására, de látja, még annyi javítás van a templomban, hogy ott orgonával nem dolgozhatik.” „Ajánlja a kebli tanácsnak, hogy az orgonában tétessen pedált is, miután a szép és hatalmas templomban nem lesz az orgona megfelelő, s különben is mindenütt, ahol orgonát állítanak fel a pedált feltétlen bealkalmazzák.” Árat is ajánl: 660 koronáért az egész szerződésbeli vállalt munkákat, illetve a pedál beépítését elvégzi. A keblitanács sokallta az árat, a lelkész egy köztes megoldást javasolt, amit mind a keblitanács, mind az orgonakészítő elfogadott: „Csioflek orgona művész a 660 koronából a kifizetés alkalmával 40 az az Negyven koronát engedjen át ajándékképpen a templom javára…” A mester 5 évi jótállást vállalt munkájáért. Az augusztus 21-én tartott keblitanácsi gyűlésen a kész orgonával kapcsolatos kérdésekről beszéltek. Az elkészült orgonát Végler Gyula székelykeresztúri zenetanárral akarják felülvizsgáltatni. Végler Gyulát Szabó Károly újságíró Bartók és Kodály elődjének nevezi, a keresztúri m. állami tanítóképezde zene- és énektanára volt, önálló szerzeményei főleg orgonára íródtak, számos unitárius ének orgonaátiratát készítette el. Az ő hiánya esetében pedig Tóth Vilmos szentábrahámi és Nagy Ferencz énlaki tanító urakat kérték fel a felülvizsgálatra. Az eredetileg augusztus 26-ára tervezett templomszentelést szeptember 16-ára halasztották. Az ünnepélyen részt vett Ferenc József püspök, szószéki szolgálatot a későbbi püspök, dr. Boros György teológiai tanár végezte. A kántori szolgálatot pedig a már említett Tóth Vilmos. Az első világháború idején, 1918-ban megtörtént orgonasíp-rekviráláskor az orgonahomlokzat sípjait elvitték. Ezt igazolja az Angster cég rekvirálási listája, amelyen a firtosmartonosi orgona hibás adatokkal szerepel: „6 regiszteres, 1867, Binder.” Az egyházközség jegyzőkönyvei nem említik az orgonasípok elvitelét. Ezeknek pótlására, valamint az orgona javítására csak 1931-ben került sor, amikor március 17-én, a keblitanácsi gyűlésen „előterjesztetik Magyari Árpád orgonajavító árajánlata az orgona megjavítására s egyuttal az elnökség előleges megállapodása, mely szerint a nevezett orgona javító 12.000 Leiért megjavítja és az összes hiányokat pótolja és ezen összeget Balog Ferencz ajándékozza az egyházközségnek”. A keblitanács határozata szerint Balog Ferencz nevét az orgona előrészén, emléktáblán örökítették meg. Az orgonáról szóló következő adat 1988-ból való, amikor az egyházi főhatóság által kibocsátott, orgonákról szóló kérdőívvel ellátott leiratra válaszolva, a lelkész az orgonát jónak minősíti és a regisztereket mind használhatónak. Ugyancsak ezen a kérdőíven jelenik meg a téves adat, miszerint Balog Ferencz javította az orgonát, 1931-ben. Időben, az orgona utolsó javítására 1997-ben kerül sor: január 28-án, a keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk: „A templomban az orgona megjavítatása, mert jelenleg használhatatlan állapotban van. Dimény József gys. lelkész-elnök beszámol arról, hogy van egy ismerőse, aki orgona-építő-javító mester, Pap Zoltán, aki itt járt és megígérte, hogy a tavasz folyamán megjavítja az orgonát.” Márciusban is az orgona javításának fontosságát hangsúlyozzák az iratok: „A Kebli Tanács […] arra kéri az egyházközség vezetőit, hogy mindent tegyenek meg az orgona mielőbbi megjavítására.” Ígéretéhez híven, Pap Zoltán a tavasz folyamán megjavította az orgonát. Július 13-án jegyezték: „Az egyházközség orgonáját megjavította Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgona építő mester. A javítás ára 230 (amerikai dollár)”. Azóta eltelt szinte 2 évtized, és az orgona újból javításra szorul. Az orgona felmérése után Enyedi Pál kollégám, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzene szakának tanára a következőket állapította meg a hangszerről: „Az orgona – a régi erdélyi hangszerek többségéhez hasonlóan – eredetileg pedál nélkül készült. Nyolc regiszterének együttese (Principál 8, Coppel 8, Oktáv 4, Flöte 4, Oktáv 2, Quint 1 1/3, Sedecima 1, Mixtura 3×2/3) a XVII. századtól a dél-német barokk orgonák hangzásának gerincét alkotta. Így e hangszer, építése idején, a XIX. század második felében tulajdonképpen egy akkor már legalább két és félszáz éves hagyományt jelenített meg szinte változatlanul, hiszen ehhez igazodott a belső szerkezet és a fúvóberendezés is. Az építés tényleges idejét csupán a billentyűzet nagyobb, 45 helyett 51 hangos terjedelme, valamint az orgona eklektikus külseje jelzi. Utóbbiban, a szekrény stílusában vidékies természetességgel keveredik a barokk hagyomány (a tetején konzolos kiképzésű alsó rész, sarkain volutával), a klasszicizmus (háromszögletű, tojássoros párkányokkal határolt oromzatok) és a romantikus újgótika (a kisebb sípmezők függő csipkedíszes, áttört sisakos lezárása), valamint a kor bútorkészítésében divatos kései, neorokokó biedermeier (az orgonaház első betéteinek hullámzó keretezése). A gótizáló elemek a brassói Fekete-templom híres Buchholz-orgonája (1839) szekrénymotívumainak hatásáról tanúskodnak. Az orgonába utóbb, az új templomba való áthelyezésekor, a szekrény hátrafelé való bővítésével egy 12 hangos pedálváltozatot (Subbass 16) építettek be, ami elsősorban a gyülekezeti ének kíséretéhez adott biztos támasztékot. Az orgonaépítő ezenfelül kicserélte az egyik magas fekvésű regisztert (Quint) a romantika által kedvelt halk, vonós jellegű, alapfekvésű sípsorra, az Aeolinra.” Hasonló szekrényt készített Samuel Binder szász evangélikus templomokba, így Báránykút és Boldogváros orgonájának is 1866-ban, továbbá Cikmántorba (1865) és Rudályba (1857).