Tegnap nyílt a csíkszeredai Új Kriterion Galériában franyo aatoth festőművész kiállítása. A művészről, munkásságáról feLugossy László ír. Néhány évig csak telefonon ismerkedtem franyo humánumával, művészetével, mert személyesen csak később találkoztunk. Időnkét felhívott Párizsból, és kedélyes derűt érezve hangjában mindig kompenzálta hétköznapi keserűségeimet, jóval könnyedebben léptem át megnyomorítottságomon, amit oly direkten szeretnek elkövetni az emberen. Ez az, amit csak az tud, aki szeretni is tud, és nem csak művész. Ismerkedésünk hajnalán franyo elmesélte, hogy Ő leginkább Mongóliában, Galápagos szigetén és Mátészalkán szeretne kiállítani. Méltányolva eme vágyait, őszintén drukkoltam Neki, és nagy örömömre meg is oldotta a kitűzött feladatait, sőt együtt is kiállítottunk Mátészalkán, Pacsika Rudolffal hármasban. Leginkább egy őshüllőknek összehozott tárlat lehetősége ajzott fel alaposan, mert ez a legtöbb, amit egy művész elérhet, visszatérni saját, autentikus kategóriájába. Mert megvan bennünk, művészekben az utópista őshüllő, szerintem csak a politikusok nőtték ki magukat az evolúció legintenzívebb fokára. Egy kijevi kiállítás alkalmával franyó még a Lenin-díjat is megkapta az ottani múzeumigazgatótól. Vodkázásos-elmélkedés közben, az eredeti alapján, a jó hangulat tetőfokán, az alkalomhoz méltóan, rögvest hamisítottak az ukrán szellemi arisztokraták egy vadiújnak kinéző Lenin-díjat, amit hatványozott tósztok után „franyó a kedves” megkapott, és amit ezek után illett komolyan megünnepelni. Aztán ünneplés közben egy fél üveg vodka véletlenül kiömlött a csodálatos pecsétekkel ellátott, gyönyörű és cirkalmas cirill betűkkel kitöltött okmányra, ami azon nyomban olyan foltos lett, mint a szerény átlagember lelkiismerete. De ez csak legenda. Hacsak nem így történt! franyo aatoth markáns vörös hátterű képein igényes terek és idők jelennek meg lényei, alakjai mögött. Az ArtBrutra jellemző súlyos témákat iróniával, öniróniával oldja fel, nem áll távol tőle a syldavokra emlékeztető szarkasztikus karakter sem. Képei jól tükrözik franyo keleti kultúrák iránti affinitását. Festményeit hétköznapi szövegekkel írja felül, amelyek mégis titokzatosak, és jelentésükben saját életüket élik. Felejthetetlen syldav mondata is ezt bizonyítja: „Mörzixszi krupoa rugtás, buli bluksz ja mi sukk.” Amit magyarra így is fordíthatnánk: „Az igazi művészet visszapattan még a legkarcsúbb női bokáról is.” * Részlet