A 18. század a nagy fellendülés ideje, hiszen a török megszállók kiűzése után az osztrák seregek által megszállt és a Habsburg-berendezkedés alatt álló Erdély politikai és vallási viszonyai gyökeresen megváltoznak. A század elején a Rákóczi szabadságharc leverésével, az Erdélyi Fejedelemség megszűnésével, a Bécsből kormányzó császári hatalom a katolikus egyház ellenreformációs tevékenységének felpártolásával igyekezik politikai céljait a katolikus visszarendeződéssel is megvalósítani. A rekatolizációs folyamat eredményeként 1716-ban visszaállították az erdélyi püspökséget.1 A 18. század egyháztörténeti forrásai közül a továbbiakban is a Canonicavisitatiokra, vagyis a püspöki látogatások során felvett jegyzőkönyvekre kívánunk leginkább szorítkozni, melyekben szó esik a meglátogatott egyházmegye épületeiről, liturgiai felszereléseiről, a templomok berendezéséről, az egyházközség vagyonáról, a hitközség életkörülményeiről, sőt a püspök jobbítást célzó intézkedéseiről is.2 Az említett források a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban kutathatóak, nagymennyiségű adatokat tartalmaznak az udvarhelyszéki plébániákra vonatkozóan is, feltárásuk az 1990-es években indult meg.3 A legkorábbi 18. századi vizitációra 1711-ben került sor, azonban a látogatásról szóló jegyzőkönyvben Fenyéd nem kerül említésre, leányegyházként sem. A hat évvel későbbi, 1717. április 15-én tartott zetelaki vizitációból kiderül, hogy a plébános a 37 éves, Olmützben tanult Gergelyfi Ferenc. Zetelaka filiája Fenyéd és Keményfalva. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy Fenyédnek temploma van, Keményfalvának pedig kápolnája. A fenyédi templom Mindenszentek tiszteletére van szentelve, ezenkívül még 2 harang létéről is olvashatunk.4 A következő, 1721-ben Zetelakán tartott vizitáció kapcsán megtudjuk, hogy a 34 éves Vass János a plébános, a kántor pedig Kádár Miklós, megjegyzik továbbá, hogy Zetelaka filiája Fenyéd és Kemény­falva.5 Fenyédet és Keményfalvát Zete­laka filiájaként említi a tíz évvel későbbi vizitációs jegyzőkönyv is, fontos megemlíteni azonban, hogy ekkor szó esik a fenyédi kápolnáról, melyet kőből építették, zsindellyel fedtek, titulusa pedig a Szentháromság.6 1735-ben a vizitáció Fenyéd kapcsán egy, a Mindenszentek tiszteletére kőből épült, zsindellyel fedett templomot említ. A plébános ugyanaz, mint Zetelakán, Mihályfi János. Ebből arra következtethetünk, hogy Fenyéd ekkor még Zetelakához tartozik. Szó esik egy mezei kápolnáról is, amely Máréfalva birtokában van, a Felső Mocsár nevű helyen.7 A jegyzőkönyvben arról is olvashatunk, hogy a máréfalvi plébániát ekkor ferencesek adminisztrálják.8 Mérföldkőnek számít Fenyéd életében az 1739-es esztendő, ugyanis ezt követően Máréfalvához tartozik. A Zetelakától való elszakadás okát nem ismerjük, minthogy azt sem, hogy pontosan miért lett Máréfalva fiókegyháza. Kovács Piroska szerint a máréfalvi kis templom közelebb volt Fenyédhez, mint a zetelaki templom, „s a szélmánalatti hegyi ösvényen könnyen megközelíthették a fenyédi hívek.”9 A Kovács Piroska által idézett máréfalvi Domus Históriában 1866-ban a népi emlékezetre hagyatkozva Fülöp Alajos plébános megjegyzi, hogy a „[…] fenyédiek, máréfalviak a Fenyéden kívüli, a mostani országúttól balra, Szentkirály felé, egy dombon létező, s most keresztfával jelölt helyen állott Szentháromság templomba jártak közös istentiszteletre.” A máréfalvi egyházi hagyomány úgy tartja számon, hogy Fenyéd „mint fiókmegye a máréfalvi anyamegyéhez csatoltatott s azzal ily viszonyba maradt egészen 1815-ig.”10 Az sem elhanyagolható tény, hogy a csatlakozás okát a máréfalvi plébánia ferencesek általi adminisztrálásában kell keresnünk. Ebben az időben, a 18. század elejétől kezdődően ugyanis a ferencesek erős gyökeret vernek a közeli Székelyudvarhelyen, ahol a kolostoralapítás után, 1730-ban templomépítésbe kezdenek, és erős szerzetesi közösség tevékenykedik a városban,11 de a közeli Székelyszenttamás plébániáját is ők adminisztrálják.12 A máréfalvi Domus Históriában 1732-ben keresztelő papként említett P. Cristophorus13 az az Istvánffy Kristóf, aki udvarhelyi ferences házfőnökként tevékenykedik az 1730-as és 1740-es években.14 Fenyéd Máréfalvához való tartozását erősítik meg az 1743. évi máréfalvi vizitációról készült feljegyzések, amelyben Fenyéd Máréfalva leányegyházaként szerepel. A máréfalvi plébános ekkor Kiss Gergely. Fontos adalék, hogy a fenyédi templomot romosnak írják le, ezért a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolnában tartják az istentiszteleteket.15 Kovács Piroska kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy 1763-ban fogalmazódik meg Máréfalván az igény a templomépítésre, ekkor az „új templom építésének engedélyéért folyamodó máréfalvi plébános, P. Lábas János, Fenyéd gondjait is bele foglalja” a püspökhöz küldött kérésébe: „Hasonlóképpen az említett filiában, Fenyéd faluban, a Mindenszentek tiszteletére egy emelkedésen épült templomot, mely alapjaiban megrokkant, néhány év óta istentiszteletre sem lehet használni. Helyette a falutól távol eső, szintén hegyen fekvő kápolnát (mely alig 50-60 embert tud befogadni) használják istentiszteletre. Mindazonáltal tél idején, a fagy és havazás miatt ez nehézkes, és egész éven át a máréfalvi néppel együtt kell istentiszteleten részt venniük.”16 P. Lábas János máréfalvi plébánosnak a templomépítésért engedélyt kérő leveléből jól kitűnik, hogy 1763-ban a fenyédi, Mindenszentek tiszteletére épült templom használhatatlan, ezért ebben az időben a máréfalviakkal közösen a falutól távol eső kápolnában hallgatják a misét. Az új fenyédi templom gyorsan felépül, ugyanis az alig néhány évvel később, 1767-ben (valójában 1768. január 23-án) tartott vizitáció dokumentumaiban arról olvashatunk, hogy az új templom és a torony kőből épült, valamint az is jól kikövetkeztethető, hogy mind a templom, mind a két harang a Szentháromság tiszteletére van szentelve. A vizitációs jegyzőkönyvbe az is belefoglaltatott, hogy Fenyéden ugyanaz a plébános és a kántor, mint Máréfalván: Lábos János, illetve Jánosi Péter, sőt az iskolamester és a gondnok személyére is fény derül Gál Péter, illetve Miklós Márton személyében.17 Ugyanezeket az információkat tudjuk meg az 1769. március 6-án Fenyéden tartott újabb vizitációból, azzal a különbséggel, hogy ekkor a gondnok Sándor Ferenc, a harangozó pedig Gál András.18 Az alig egy év után – 1770. február elsején – tartott vizitáció megemlíti, hogy az elegáns templomtorony még nincs tökéletesen befejezve.19 A rá egy évre sorra kerülő, 1771. február 7-én végzett fenyédi vizitációból – a fentiekhez hasonlóan – arról értesülünk, hogy az új templom a Szentháromság tiszteletére van szentelve, és a kőből épült toronyban ékesen szóló harangok vannak. A korábban iskolamesterként tevékenykedő Gál Péter látja el a kántori feladatokat, a plébános Lábos János.20 Az 1772-es egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint Fenyédre még mindig a Máréfalván is szolgáló Lábos János plébános jár misézni, a kántor Bányai Péter, a gondnok pedig Miklós Márton.21 1Kovács Árpád: Adatok az erdélyi ferencesek XVIII. századi építőtevékenységéhez. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. VIII. Székelyudvarhely, 2008. 100-101. 2Vö: Mihály János: Néhány udvar­helyszéki plébánia harangjáról. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. VII. Székelyudvarhely, 2007. 7-8. 3Uo.; Lásd Kovács András – Kovács Zsolt, közzéteszik: Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok I. 1727-1737. Kolozsvár, 2002.; Bernád Rita: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára II. Oklevél és Iratjegyzék. Canonicavisitatiok mutatója. Gyulafehérvár-Budapest, 2006. 4Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár (GYFL) Visitatiocanonica. Zetelaka. 1717: 1. doboz, 1. kötet, 127. 5GYFLVisitatiocanonica. Zetelaka. 1721: 1. doboz, 1. kötet, 215. 6GYFLVisitatiocanonica. Zetelaka. 1731: 6. doboz, 13. kötet, 73. 7GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1735: 2. doboz, 4. kötet, 162. 8GYFLVisitatiocanonica. Máréfalva. 1735: 2. doboz, 4. kötet, 168. 9Kovács, 2008. 71. 10Uo. 11Kovács Árpád: A székelyudvarhelyi ferences templom. Adalékok a ferences épületegyüttes építéstörténetéhez. Székelyudvarhely, 2007. 9-13. 12P. György József: A Ferenc-rendiek élete és működése Erdélyben. Cluj-Kolozsvár, 1930. 344. 13Kovács, 2008. 71., 146-147. 14P. György, 1930. 342. 15GYFLVisitatiocanonica. Máréfalva. 1743: 3. doboz, 6. kötet, 20. 16Kovács, 2008. 71. 17GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1767: 4. doboz, 9. kötet, 349. 18GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1769: 6. doboz, 13. kötet, 395. 19GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1770: 6. doboz, 13. kötet, 400. 20GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1770: 3. doboz, 6. kötet, 318. 21GYFLVisitatiocanonica. Fenyéd. 1772: 6. doboz, 13. kötet, 411.