Úgy vélem, aktuális a téma, hisz napjainkban a digitalizált és az analóg viszonyát illetően is kezd felborulni a „rend”. Kevesebb könyvtár, több olvasást biztosító elektronikai kütyü. A fizikai világ felszámolásának irányába haladunk? Mint minden esetben, kell lennie egy egészséges szintnek a mára már mindenki számára ismert e-könyv és nyomtatott könyv fogyasztásában is. 
Ma egyre gyakoribb, ha valamit olvasni szeretnénk, simán letöltjük az online áruházak oldaláról, és pillanatokon belül olvashatjuk is, hisz lényegesen olcsóbban és kényelmesebben hozzájutunk, mint fizikai verziójához. Nyomtatott könyvek vannak ugyan szép számban, a hagyományos iskolákban is abból tanulnak a diákok, idén azonban minden borult, szerepük háttérbe szorult, oktatóvideókat nézve kénytelen boldogulni nebuló és tanár egyaránt. A könyveket a kihalás szélére sodorjuk, mondogatják már egy ideje, s hogy könnyebb és kényelmesebb e-könyvet „lapozni,” meg környezetkímélő is, hiszen nem kell fákat kivágni a papírla­pokért. De veszélyes is lehet mindent csak digitalizált formában tárolni, mert a technika ördöge nem alszik, elég egy kis zűr és elveszíthetjük az egész addig elmentett e-könyv-állományunkat, és akkor lőttek mindennek, oda szellemi kincsünk tározója. Ez a veszély azonban fennáll az illatos, lapozható könyvek esetében is.
És arról is beszélhetünk, hogy néha milyen nehéz egy-egy könyv beszerzése. Legutóbb, amikor egy nyolc évvel ezelőtt kiadott könyvet kerestem és végre rátaláltam, csillagászati árral szembesültem. Egyfajta vadászat ez, és minél ritkább könyvre akarunk „lőni”, annál magasabb az ár. Régi vágású ember vagyok, számomra a könyveknek illata, tapintása van, és persze később is elővehetjük, levehetjük őket a polcról, saját kis könyvtárat hozhatunk létre. Előnyök és hátrányok. A digitalizált és az analóg léte mindennapjaink meghatározójaként a jó–rossz ellentétpárhoz hasonlóan állandósulni látszik, holott sokkal inkább egymás kiegészítőjeként kellene létezzenek, hiszen egyik sem pótolhatja a másikat végérvényesen.