A demokrácia szabályai nem opcionálisak – ezzel a figyelmeztetéssel is felérő megállapítással zárul annak a bizalmatlansági indítványnak a szövege, amelyet a Ludovic Orban vezette liberális kormány megbuktatására nyújtottak be tegnap a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ honatyái. Az ország kormányrúdját alig három hónapja forgató, rángató kabinetnek a dokumentum beterjesztői szerint azért kell mennie, mert „az európai normákkal szemben, egyoldalúan, konzultáció és vita nélkül, a választások küszöbén, felelősségvállalással módosította a választási törvényt”. Az Orban-kabinet valódi bűne viszont az, hogy előrehozott választásokat és annak révén erősebb parlamenti pozíciókat szerezne. Merthogy a legfrissebb felmérések szerint most éppen ezt tükrözi a népakarat. Ennek érdekében – saját megbuktatásának lehetőségeit is keresve – az önkormányzati választások előtt néhány hónappal ismét kétfordulóssá változtatta a versengést, ami – természetesen – a beterjesztők felségvizein súlyos érdekeket sért. Szó, ami szó, provokatív, bevállalós ügyintézésével a jelenlegi kormányzó párt mindent igyekszik megtenni, hogy a saját lába alól idő előtt kirántassa politikai riválisaival a szőnyeget. Törekszik erre annak tudatában, hogy az előrehozott parlamenti választások nyomán várhatóan nem lefelé, hanem felfelé huppanna. A puliszka nem robban akkor sem, ha a jelenlegi kisebbségi kormány bukik, és akkor sem, ha a helyén marad. Népakarat ide, népakarat oda, erre az államfő, Klaus Johannis a garancia, aki már jó előre leszögezte: a parlamenti boszorkánykonyhában bármit is főzzenek az ellenérdekeltek, ő újra és újra Ludovik Orbant kéri fel kormányfőnek, mindaddig, míg a kormányalakítási csiki-csuki játékból a törvényhozás feloszlatása és a liberálisok által nagyon is kívánt előrehozott parlamenti választás marad. Persze, csakis a demokrácia szabályait követve, amelyek – ugye – nem opcionálisak. Legfeljebb rugalmasak. Apropó, a demokrácia nem opcionális szabályai szerint ma éjféltől megszűnik Nagy-Britannia EU-tagsága. Azért a demokrácia szabályai szerint, mert több mint három évvel ezelőtt, 2016-ban a szigetország választópolgárainak szűk, de éppen elégséges többsége az unióból való kiválásról döntött. Hogy a brexit akkori támogatói közül időközben hányan változtathatták meg véleményüket, hogy az akkori többség talán ma már kisebbség lenne, egyáltalán nem számít. A szavazás felelősség, az eredmény végleges, a döntés pedig kötelez. A brit kormány így a demokrácia szabályai szerint – minden vita ellenére – végrehajtja a 2016-ban kijelentett népakaratot. Az ügyről nem volt és nem is lesz újabb népszavazás. A fényes, csillagos uniós lábason szombattól kissé megreped a zománc, de azért a közös európai főzőedény még nem lesz lyukas. Huszonhét kanál számára még tovább vakarható, koptatható marad. Persze, szigorúan a demokrácia szabályai szerint, opció- és kompetencia-mentesen. Pont úgy, ahogy a pékekről döntő falugyűlésekhez való.

Domján Levente