Hirdetés

A csíkmadarasi Babamúzeum

HN-információ
Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdésekre, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Tankó Mária-Terézia nyugalmazott tanítónő neve nem idegen a környékbeliek számára, hiszen a népviseletbe öltöztetett babái sok néprajzi kiállításon, előadáson megfordultak már. Közel 37 évig dolgozott szülőfalujában, de nyugdíjba vonulása után még három évig tanított. Elmondása szerint gyermekkora óta tanítani akart, hivatását pedig szívvel-lélekkel végezte, s mivel nyugdíjaséveiben sem akart tétlenkedni, pedagógusi tapasztalataival a háta mögött néprajzkutatásba fogott, amelyet addig csak álomként dédelgetett. – Mindig is Csíkmadarason éltem, így ragaszkodom az otthonomhoz és a községhez, akárcsak annak kulturális értékeihez. Úgy mondanám, beleszülettem a szabás-varrásba, hiszen nagyszüleim és a szüleim is ezzel foglalkoztak. Sajnos napjainkban elveszni látszik minden, ami szép és ami hagyomány, ezért feladatomnak éreztem, hogy továbbörökítsem tradíciónkat – mondta a tanítónő. Hozzátette: az értékek megőrzése nemcsak a hivatása, hanem a szenvedélye is egyben. A miniatűr népviseleti tárlat a saját keze munkája Hozzálátott, hogy összegyűjtse szülőfalujának régi népviseleteit, házról házra járt, beszélgetett a lakókkal és fényképeket, régi anyagokat szedett össze, habár családjában már élénken élt a székelyruha megőrzésének gondolata. A Babamúzeum ötletének megvalósítása a tanítónő nyugdíjba vonulása után kezdődött. – Nagymamáimnak több szőttes ruhája is volt, ezeket mind-mind más színű, szélességű csíkokkal díszítették. Minden színnek megvan a maga jelentése, a zöld az erdőt, a barna a földterületet, a fekete a bánatot, a piros a székelységet, a kék pedig Mária oltalmát jelképezi. Emellett megmutatta a társadalmi helyzetet és az életkort is – magyarázta Tankó Mária. Ennek apropóján kezdte megvarrni babaméretben Csíkmadaras viseletét az 1900-as évektől napjainkig, hiszen 1965 után uniformizálódott a népviselet. Az első hat rend babaruhát, amelyet megvarrt, egy pályázat segítségével valósította meg, ezek jelenleg is a keszthelyi babamúzeumban vannak kiállítva. – Meg akartam örökíteni a régi viseleteket és hagyományokat. Gyűjteni kezdtem a fényképeket, régi ruhadarabokat, egész viseleteket. Szóba elegyedtem nálam idősebb lakosokkal, így elkészült 31 babaruha, ennek nyomán pedig megjelent négy könyvem is, ahol összefoglaltam mindazt, amit hallottam és láttam. Sok előadásra meghívtak, emellett cikkek, filmek is megjelentek. Magam is meglepődtem, hogy az emberek milyen nagy érdeklődést mutatnak a munkám iránt – tette hozzá Tankó Mária. Sokan felkeresik a Babamúzeumot Saját lakásában, egy szobában rendezte be a múzeumot, ahol a népviseletes babák és az általa varrt viseletek mellett a néprajzi kutatások is megtekinthetők. A megvarrt darabok között megtalálhatók idősebb asszonyok régi viseletei is, akárcsak a fiatal asszonyok ruhadarabjai. A lakásban található kis gyűjteményt sokan látogatják. – 2003-ban kezdtem bővíteni a dokumentálást és rekonstruáltam a ruhákat. Gyűjtöttem 28 rend teljes, régi viseletet, valamint elkezdtem varrni eredeti méretben is, a gyűjtött viseletek alapján a magam és családom részére. Mindeközben sokat tanultam, nemcsak a néprajzkutatás terén, hiszen a munkámhoz a modern technikával is meg kellett ismerkednem – mondta Tankó Mária, aki jelenleg is aktívan kommunikál az interneten, igyekszik megosztani tudását és segíteni nemcsak a csíkmadarasi közösséget. Számtalan kézműves-kiállításon vett részt munkáival, emellett pedig sok interjút, műsort készítettek vele, nemrégiben pedig az Apáczai-díjjal is kitüntették. Mária tanító most is abban a házban él és dolgozik, amelyet 1927-ben építettek fel nagyszülei, és amelyet nagymamája tervezett. Elmondása szerint a továbbiakban is folytatni szeretné néprajzkutatói munkáját, annak ellenére, hogy már betöltötte nyolcvanadik életévét. – Úgy érzem, az álmaimat sikerült elérni, és hálás vagyok, amiért ebben a korban is tudok dolgozni, tevékenykedni. Nem tudom elégszer megköszönni azt sem, hogy milyen sokan követik és értékelik életem munkáját, és hogy milyen sokan segítettek. A körülményekhez képest igyekszem aktív maradni és segíteni a közösséget, amely anno felnevelt – zárta gondolatait a tanítónő.

Fülöp Orsolya



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!