Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Csíkszéki Osztálya szervezésében, Fénya József vezetésével a Bucsecs-hegység Mălăiești-völgykatlanának térségébe túráztunk a 2022. március 19–20. közötti időszakban. Tőke Dénes kezdeményezésére minden év márciusában megszervezzük ezt a magashegyi túrát, az elmúlt két év kivételével, amikor az érvényben lévő korlátozások nem tették lehetővé a kétnapos téli túra kivitelezését. Ezúttal 39-en neveztünk be egyesületünk tizedik téli Mălăiești-túrájára. A Bucsecs-hegység és a Mălă­iești-völgykatlan a legszebb arcát mutatta, ragyogó napsütéssel, enyhe széllel, hatalmas hóréteggel, amelyhez hasonlót nem láttunk még a korábbi években. Naptár szerint március 21-én már a csillagászati tavasz kezdődik, de ennek nyoma sem volt még a hegyen, igazi téli körülmények között túrázhattunk, vastag hótakaró, puha fehér dunyha borította a terepet mindenütt, amerre a szem ellátott, ebből emelkedtek ki délcegen a hatalmas fenyők és az égbe törő sziklatornyok, fenséges látványt nyújtva. Ezért a látványért érdemes leküzdeni a jókora szintkülönbséget, ez az, amiért nagyon sokan felkeresik ezt a gyönyörű cirkuszvölgyet, az év minden szakaszában folyamatosan érkeznek a túrázók a menedékházhoz. Legtöbben csak egy napra jönnek, az 1720 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Mălăiești menedékházig és vissza, de vannak szép számmal, akik megpróbálnak feljutni innen a hegység legmagasabb pontjára, az Omu-csúcsra (2507 m) a Nagy-Kéményen keresztül. Téli körülmények között ez igazi kihívásnak bizonyul, megfelelő felszerelést, felkészülést és erőnlétet igényel, a csúcsélmény érzése és a látvány azonban minden fáradtságot feledtet. Túratársam, Balázs-Bécsi Rozália meg is osztja ez irányú tapasztalatait az alábbiakban: „Miután nagyszámú csapatunk szerencsésen megérkezett a Mălăiești menedékházhoz, rövid ebédelés után, azon túratársakul, akik úgy döntöttünk, hogy elindulunk a csúcstámadásra, kis zsákjainkba vizet, édességet, meleg ruhát pakoltunk, és indultunk is, mert tudtuk, hogy minden perc nagyon értékes. Voltak, akik már az otthonról való elindulás előtt úgy döntöttek, csak a menedékházig jönnek, majd a közelebbi helyeket bemászkálják, sétálgatják. Voltak, akik végigjöttek a nem könnyű útvonalú gyönyörű cirkuszvölgyön, egész a Nagy-Kémény aljáig vagy még azon is fennebb, a több mint kétméteres hó tetején lépegetve. De bármilyen döntést is hoztak egyénenként, mindenki rengeteg élménnyel gazdagodott. Akik több magashegyi tapasztalattal rendelkeztünk, nagy részünk Tőke Dénes túravezető tanításának köszönhetően, annak ellenére, hogy néhány visszafelé jövő csapattal találkozva, akik megpróbáltak lebeszélni, mondván: jégcsákány meg hágóvas nélkül esélyünk sincs a Kémény megmászására, nem adtuk fel. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Eközben az ég a gerinc fölött kezdett besötétedni, sűrű köd szállta meg, de ez nem vette kedvünk, mert tudtuk, ilyen magasságokban az időjárás gyorsan változik. Elszántságunknak megvolt az eredménye. Lassan, egymás nyomaiba lépegetve, csúszkálva araszolgattunk a meredek kéményen felfelé, míg ki nem értünk a gerincre, ahol eléggé erős szél fogadott, de annál nagyobb volt az örömünk, minthogy ez számított volna. Olyan túratársak is voltak, akik először jártak e helyen. Minden elismerés nekik és az egész csapatnak. Na de a végcél még odébb volt. Nem adtuk alább, mint a 2507 m magas Omu-csúcs, mely a Bucsecs-hegység legmagasabb csúcsa. Területe nemzeti park. Itt található egy meteorológiai állomás, és innen indulnak ki dél felé patkó alakban a további hegyvonulatok. Ilyen a Coștila 2498 m, Caraiman 2384 m, melyen egy hatalmas kereszt található, Jepii Mici, Jepii Mari, Doamnele 2401 m, Bătrâna 2189 m. A hegytetőn átlagosan 220 nap van fagypont alatt, és 200 napig tart a hó. Szóval még volt egy jó órányi gyalogolnivalónk a csúcsig, a süppedő hóban egyensúlyozva, miközben úttörőink váltogatták egymást. Közben hol napsütésben, hol fagyos, jeges szélben csodáltuk a minket körülvevő katlanokat, cirkuszvölgyeket, hegyvonulatokat. A csúcsra érve, az égiek megajándékoztak tiszta, napsütéses idővel és azzal az érzéssel, amit kiváltott belőlünk a látvány. Akkora volt a hó, hogy felsétálhattunk a menedékház tetejére, hogy onnan is láthassuk a minket körülvevő csodákat. A tiszta idő ellenére pár perc elég volt, hogy fényképező eszközeinkre fagyjon a kezünk. Így sokat nem időztünk, bőven elnyertük jutalmunkat fáradtságunkért, ezt szavakban leírni úgysem lehet. Át kell élni. Elmondtunk egy közös imát, majd a kéményhez érve lassan csúszkálva, lépegetve leereszkedtünk, és még mindig ragyogó napsütésben értünk vissza a menedékházhoz, ahol jólesett túratársaink szívélyes fogadtatása.” A második nap hideg hajnala azzal kezdődött, hogy a napkelte lenyűgöző látványát fürkésztük a hegyen, hallgattuk a csendet, magunkba szívtuk a friss hegyi levegőt és a végtelen nyugalmat. Igazi feltöltődést jelentenek az ilyen pillanatok, amelyek mindig lélekmelengetők számunkra, még egy ilyen fagyos reggelen is. A reggeli frissességben túratársaink elindultak a menedékház fölé magasodó Padina Crucii sziklaszirtre, egy szinte függőleges ösvényen felfelé, hogy aztán örömtől sugárzó arccal érkezzenek vissza pár óra elteltével. A délelőtti órák napfürdőzéssel teltek, a menedékház melletti padok kiváló helyszínt biztosítanak ehhez. Mindegyikünknek jólesett a természetes D-vitamin-kúra, és miután kellőképpen töltekeztünk, csoportkép készült, aztán a völgy alja felé vettük az irányt a jól kitaposott ösvényen. Köszönjük Fénya Józsefnek a nagyszerű élményt, hogy vállalta ennek a magashegyi túrának a megszervezését, éppen a nevének napján. Kocsis Györgynek is köszönettel tartozunk a program koordinálásáért, valamint azoknak, akik vállalták a kisbuszok vezetését.

Balázs-Bécsi Rozália, Péterffy Ágnes-Katalin, Csíkszereda