Csíkszeredában és Csíkszent­mihályon vendégeskedett a múlt héten a világhírű pszichológus, a pozitív pszichológia irányzatának egyik legismertebb alakja, a flow (áramlat) elméletének megalkotója, Csíkszentmihályi Mihály. A tudós múlt kedden, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében kollégáival közösen tartott előadást a volt Szakszervezetek Művelődési Házában, ahol egy tűt nem lehetett leejteni, akkora volt az érdeklődés. Egy nappal később Csíkszentmihály díszpolgárává avatták a neves tudóst, a Hargita Népé­nek pedig ezt követően adatott meg a lehetőség, hogy néhány perc erejéig személyesen faggassa a felcsíki gyökerekkel rendelkező amerikai tudóst. [caption id="attachment_73573" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Márk Boglárka[/caption] – Ha önnek jobban megfelel, és kényelmesebb, akkor beszélhetünk angolul is… – Könnyebben ki tudom fejezni magam angolul, hiszen a mindennapi életben főként ezt a nyelvet használom. Nem sokszor adódik alkalmam arra, hogy magyarul beszéljek, ezért most minden lehetőséget kihasználok, úgyhogy szívesebben válaszolnék magyarul a kérdéseire. – A szülei meséltek-e önnek Csík­szentmihályról? – A szüleim sajnos nem sokat jártak itt, nem is vagyok benne biztos, hogy édesanyám egyáltalán járt-e valaha ebben a faluban. Ő a felvidéki Rozsnyón nőtt fel, édesapám családja pedig német származású volt, viszont az ő anyja csíkszentmihályi származású Sándor lány volt. Úgyhogy gyermekkoromban mindig tudtam, és mondták nekem többször, hogy részben erdélyi származású vagyok. Eddig soha nem volt alkalmam ide eljutni, mert a második világháború alatt édesapám magyar konzul volt Horvátországban és Olaszországban, nagyon elfoglalt volt, és távol éltünk. Azért nagyon örvendek és megható ide eljönni, meglátni végre, hogy hol éltek az őseim és honnét jött a család. A legjobban azonban azt sajnálom, hogy a két fiam is velem szeretett volna tartani, de hirtelen nehézségek adódtak a munkájukban, így végül nem lehetnek itt. Nagyon jó gyermekek: az egyikük kínai nyelvet tanít az Egyesült Államok egyik legnagyobb egyetemén, hamarosan pedig Kínában is fog tanítani. A másik robotikus mérnök, és mindenféle furcsa robotokat épít. De ők is eljönnének ide, mert szeretnének megismerkedni a gyökereikkel. – Olyan területen végzett tudo­mányos munkát, amely szinte egyáltalán nem volt feltárva. Hogyan kezdődött a kutatómunkája, és hogyan jutott el oda, hogy ma már az egyik legtöbbet hivatkozott tudós a világon? – Az úgy kezdődött, hogy amikor az egyetemen pszichológiát kezdtem tanulni, csodálkoztam, hogy minden, ami a tankönyvekben és a szaklapokban található, arról szólt, hogy miként lehet az embereket kirántani a bajaikból, hogy a szellemi betegségeket hogyan lehet gyógyítani. De arról senki sem írt – pedig szerintem az fontosabb volt –, hogy mitől érzi az ember azt, hogy élni érdemes, és kielégítő lehet az élet. Ekkor kezdtem el dolgozni sportolókkal, képzőművészekkel és zenészekkel. Interjúkat készítettem velük, közben meg azt figyeltem, hogy hogyan dolgoznak. És akkor arra a következtetésre jutottam, hogy a különböző művészeti és sporttevékenységek alatt, függetle­nül attól, hogy mit csinálnak, hasonlóan nyilatkoztak arról, hogy mi történik a fejükben, amikor azt a bizonyos tevékenységet végezik. Tehát egyikük ugyanazt mesélte a síelésről, mint a másik az úszásról vagy a harmadik a festésről. Kíváncsi lettem arra, hogy mi ez a dolog, ami összeköti ezeket a különböző élményeket, érzelmeket, és arra motiválja az embereket, hogy ezt csinálják. – A flow-élmény megtapasztalása függ-e attól, hogy ki milyen kultúrában nevelkedett? Esetleg egy mediterrán ember másként tapasztalja meg a flow-t, mint például egy skandináv? – Ez attól függ, hogy a környezet milyen lehetőségeket teremt. Az az eszkimó, aki a hóban él, nem találhat rá a flow-ra az úszásban. Viszont az eszkimók órákig tudnak figyelni egy jégbe fúrt lyukat, várják, hogy mikor jelenik meg a fóka, és a víz minden kis mozdulata, árnyalatváltozása fontos jel, amely megváltoztatja az eszkimó vadászati tervét. Ezekből következtet az állatok mozgására, és annak köszönhetően dönti el, hogy merre induljon el a nyomukba. Ő így érheti el a flow-t. – Foglalkozik-e még kutatással az egyetemen való oktatás mellett? – A kutatás folyamatosan zajlik, fél tucat doktorandusz diákom van jelenleg is, akik gyűjtik az adatokat, elhozzák nekem, és tanácsot kérnek tőlem. Nagyon érdekes látni ezt a kutatómunkát. Számadatokat gyűjtenek össze különböző helyeken, ezeket értékeljük és magyarázzuk. Nagyon érdekes munka. Márk Boglárka