Ismét hangulatos tárlattal jelentkezett hat csíkszeredai képzőművész. Valamennyien nők, de nem ez a művészetük legfőbb attribútuma. A tárlat tegnap este nyílt Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai Galériájában. A kiállítást Túros Eszter művészettörténész méltatja. [caption id="attachment_60853" align="aligncenter" width="1000"] Túros Eszter nyitotta meg a tárlatot Fotók: László F. Csaba[/caption] Hat művész, hat nő, grafirkások képei egy közös térben. Nem egy alkotóműhely tagjai, mégis sok minden összekapcsolja őket. Nők, művészek, pedagógusok, csíkszeredaiak. És bár nő mivoltuk inkább ürügy a közös megmutatkozásra, képeik a nőiségükről is beszélnek. Az pedig, hogy második alkalommal állítanak ki közösen a Grafirka Egyesület tagjai, talán arról is árulkodik, hogy ez a fajta laza csoportosulás inspiráló, termékeny. Bakó Klára textíliái mesebeli tájakra invitálnak, sárkányok és pillangók, közé, ahol gyermekrajzok válnak szereplővé. Alkotásai díszletként is működnének, hiszen Bakó Klára nem húz határokat a báb- és díszlettervezés alkalmazott művészete és textilképeinek világa közé. A kettő egyenrangú, az átjárás természetes. A bábozás szenvedélye, a mesék iránti rajongása lényegi része művészetének, fő inspirációs forrása. Az anyagok, színek, formák ily módon mesebeli kettősségekbe rendezhetők, kiegyensúlyozott, minden gyűrődés ellenére könnyedén feloldható, elbűvölő világokat kerekítenek. Csillag Imola textilképeivel a száraz nemezelés tűszúrásos technikáját idézi. Különleges térhatást teremt. A gyapjúszálak úgy tágítják a képtereket, úgy mélyítik a látványt, hogy szinte vibráló felületeket hoznak létre, a fény minőségének, illetve a néző mozgásának függvényében modulálódnak a terek, jönnek mozgásba a tájak, formák. Puha képtájaival egyszerre teremtheti meg a mozgás illúzióját, illetve játszik a különböző nézőpon­tokkal, optikai lehetőségekkel, perspektívákkal, amelyek szintén meghatározóvá válnak az értelmezés során. [caption id="attachment_60854" align="aligncenter" width="1000"] Fazakas Ildikó munkái[/caption] Keresztes Györgyi jellegzetes festőiségével, képszerkesztési megoldásaival most egy nagyon intim, viszonylag zárt, ugyanakkor lírai világot teremt, amelynek leheletfinom hangszerelését, gondosan megteremtett békéjét, nyugalmát a külvilág sötét árnyai nem zavarhatják meg. Belső tájai kettősségekre épülnek, ami mind a motívumokban, a felületkezelésben, a textúrákban, mind a színhasználatban, illetve a formai megoldásokban megfigyelhető. Atmoszférája ihletett, átszellemült. Szinte hermetikusan védett/zárt világ. [caption id="attachment_60855" align="aligncenter" width="1000"] Keresztes Györgyi munkái[/caption] Fazakas Ildikó elhagyott ipari tájai, homályosan felsejlő családi fotóinak személyessége látványos varratokkal egymásra helyezett rétegben válik megközelíthetővé. Töredékek vannak, külső és belső terek, amelyek layer-szerűen, hol kiegészítik, hol elfedik egymást. Mintha az emlékezés tereibe lépnénk, ahol a fehérek homogén vakfoltjaiból emelkednek ki a fragmentumok, a különböző konkrét terek, amelyek személyes emlékek hordozói, és amelyek felülíródnak a sokkal homályosabban megragadható személyes történetek varrataival, képi törmelékeivel. Szentes Ágnes sorozatokba szerveződő textilképei a különböző textúrák könnyed és nagyvonalú egymás mellé helyezéséből adódó kísérletező játék eredményei. Kellemes, többnyire meleg hatású felületeket képez. Képei capricciók, csapongása határozott keretek között történik. A felületek, textúrák játéka, a különböző anyagok és színek szabad társításai, a tört fehérek egyensúlya, a kékek felmelegítése, a szőrmék leheletfinom anyagokkal való kombinációja, az erősnek tűnő társítások laza harmóniát teremtenek textiltájain. Váncsa Mónika történeteket mesél, továbbra is mesékhez nyúl vagy saját meséit festi meg. Úgy konkrét, hogy gyakran sematikus, hogy folyamatosan tágítja, illetve átrajzolja a kereteket. Úgy lineáris, hogy nem hagy belefeledkezni, állandóan kizökkent, úgy magával ragadó, úgy játékos, hogy mindvégig megőrzi színeinek meleg komorságát. Történeteiben úgy nyit mélységeket, hogy figyelmünk nem szakad el a felszíntől, a finom rajzú formák, a dekoratív hatású felületi színtörténések vonzzák tekintetünket, ugyanakkor vezetnek is bennünket a jól kontúrozott, ismerős meséket folyamatosan átértelmező személyesebb, időnként groteszk hangvételű képi történések útveszőiben. A kiállítás december 6-ig látogatható.