5000 négyzetméteren pusztítottak a lángok

Tegnap délután még mindig dolgoztak a tűzoltók a csíkszere­dai kötöttárugyár vasárnap fel­gyúlt épületén. Ötezer négyzetméternyi bádogot kellett eltávolítaniuk ahhoz, hogy a néhol felparázsló tüzet teljesen eloltsák. Az évek óta őrizetlenül álló épületben hosszú ideje hajléktalanok tanyáztak.

Ledobták a tetőről a bádogot, hogy eloltsák a tüzet. Végóra Fotó: Balázs Árpád
Ledobták a tetőről a bádogot, hogy eloltsák a tüzet. Végóra Fotó: Balázs Árpád

Daczó Katalin
daczo.katalin@hargitanepe.ro
Még néhol füstölgött a tető, amikor a csíkszeredai kötöttárugyár épületét szemügyre vettük – be ugyanis nem engedtek az őrt álló csendőrök, arra hivatkozva, hogy a tűzoltók még mindig dolgoznak a tetőn. És valóban, néha nagy robajjal zuhant alá egy-egy bádogdarab, amit fejszékkel és egyéb eszközökkel sikerült eltávolítaniuk a tűzoltóknak.
– Elégett teljesen a fából készült tetőszerkezet – tájékoztatott Ovidiu Dudu alezredes, a Hargita megyei tűzoltóság szóvivője.
– Vasárnap este 22.30-ig dolgoztak a tűzoltóink, s reggeltől ismét folytatták a munkát, mert szét kellett szedniük az egész szerkezetet, hogy a bádog alatt esetleg még izzó parazsat is el tudják oltani.
Amint az alezredes elmondta, a tűz mintegy 5000 négyzetméteren pusztította el a tetőt. A szakember valószínűnek tartja, hogy a tüzet az épületben tanyázó hajléktalanok felelőtlen cselekedetei okozták. A károkat húszezer lejre becsülik.
A kötöttárugyár irodaházának bejárata mellett, az ablakban, a törvényszék által kinevezett csődbiztos eladási hirdetménye látható. 2005-ös keltezésű, de a csődbement vállalat értékesítési procedúrája tulajdonképpen már egy évvel korábban, 2004-ben megkezdődött, s azóta is tart. Az épület jelenleg a Smda Mureş Insolvency S.P.R.L felszámolócég ügykezelésébe tartozik.

Felszámolás alatt
– 2007-től igyekszünk eladni a Tricohar épületeit – tudtuk meg Tódor Soó Ignáctól, a felszámolócég vezetőjétől – 8 millió lejre értékelték, de a kereskedelmi bank, mint többségi és garantált hitelező kérte, hogy kezdjük az eladást 12 millió lejről. Ez az ár viszont túl magasnak bizonyult. Jövögettünk lefelé, de nem egyeztek bele jelentős árcsökkentésbe, pedig voltak komoly megkeresések, ajánlatok, 500 ezer eurót, majd végül 200 ezer eurót ígértek az érdeklődők, de nem hagyták jóvá az eladást, s pénz sem volt, amivel biztosítani lehetett volna az őrzést.
Az elmúlt nyolc évben az épületegyüttesnek csak egy kisebb részét és az ingóságokat, a gépeket sikerült eladni, részben gépként, részben ócskavasként. Zajlottak tárgyalások Csíkszereda Polgármesteri Hivatalával is, felvetődött például a 6942 m2-es ipari csarnok és a 684 m2-es irodaépület piaccá való átalakításának gondolata is, s ez esetben még a meglévő ipari lifteket is hasznosítani lehetett volna, csakhogy minden kezdeményezés ötlet szintjén maradt.
Néhány éve a kereskedelmi banktól a Suport Colect Kft. vette át a csaknem 5 millió lejt kitevő kintlévőséget. A Tricohar emellett a városnak is 2,9 millió lejjel tartozik. A részvénytársaság tulajdonjoga a 2013-as adatok szerint a következőképpen oszlik meg: Hódiköt Rt. (Hódmezővásárhely) 78,03%, Tricohar PAS 9,45%, CIF Moldova 10,3%, kisrészvényesek 2,2%.
– A mi kötelességünk lett volna az őrizetet megoldani – szögezte le Tódor Soó Ignác –, és egy ideig ezt meg is tettük. Eladtuk az ingó javakat, ezek ellenértékét kiosztottuk a hitelezőknek, s az a hányad, ami nekünk maradt, egy ideig fedezte az őrzést, de több mint tíz évig képtelenség egy üres ingatlant őrizni, főként, ha nincs amiből. Az épületekben minimális dolog maradt, s mi rendszeresen jelentettük, ha eltűnt valami, például leloptak két lámpatestet, a hajléktalanok ugyanis sok gondot okoztak és nem csak a Tricohar épületében. Szintén Csíkszeredában fordult elő, hogy az ADISAN Rt. épületét darabonként széthordták.
Amint Tódor Soó Ignác elmondta, egyelőre nem tudja felmérni, mekkora a kár, viszont nagyon nagy szerencsének tartja, hogy a személyzeti iratok már nem voltak az épületben, s e téren szeretné megnyugtatni a kötöttárugyár volt alkalmazottait.
– Az értékesítési eljárásnak ezzel nincsen vége – tette hozzá a felszámoló cég vezetője. – Továbbra is el kell adni az épületeket, függetlenül attól, hogy mi történt.

Pillantás a múltba

„Pillantás a jövőbe” – címmel jelent meg 1968. augusztus 11-én az egyik első híradás a kötöttárugyár építéséről a Hargita hasábjain, s egy fotó is mellette a gyár makettjéről, a gyáréról, amely a megyésítést követő hónapokban „Székelyföld iparosításának legújabb létesítménye” volt. „Az építkezés már megkezdődött, a keverő gépekből tíz óra alatt mintegy háromszáz köbméter beton kerül ki, hogy időtálló falakba, vasbetonba szilárdítsa a vidék legjobbjainak évszázados álmait.” Szintén a Hargita írta 1969 szilveszterén, hogy „az óesztendő a megyeszékhelyen is új, fontos ipari objektummal köszöntött az újévre: már gyártják az első modelleket a csíkszeredai Kötöttárugyárban.” A gyárnak fénykorában csaknem háromezer alkalmazottja volt. 2006 szilveszterén újabb szerep jutott a kötöttárugyárnak, amikor az uniós csatlakozás ünnepére éjfélkor két helyszínről – a Szabadság térről és a kötöttárugyár étkezdéjének tetejéről indították a tűzijátékokat. A fotón: főtitkári látogatás a kötöttárugyárban 1976. október 5-én. (http://fototeca.iiccr.ro/)ceausescu hargita megyeben kotottarugyar1976 okt 5a arhivele nationale ro