Vaskos – à lá tréfa – büntetést cserdített a fogyasztóvédelmi felügyelőség a Román Vasúttársaság nyakába, azt követően, hogy a felügyelők az idei első kedden lakossági bejelentés alapján ellenőriztek pár CFR-szerelvényt a bukaresti Északi pályaudvaron, és mit ad isten: számos hiányosságot tapasztaltak. Hogyaszongya: egyes kocsik belső tere kifogásolható állapotban volt, például beszivárgott a hólé; nem működtek a vagon végi vécék; ha meg igen, akkor jelentős késéssel értek az állomásra (a szerelvénnyel együtt). Pillanatig el lehet mélázni azon, hogy milyen belső rendelet tiltja meg a fogyasztóvédelmi felügyelőknek a vonattal való közlekedést, vagy ha még sincs ilyen, akkor a fentieket miért csak 2016. január 5-én állt módjukban észrevételezni? De ettől inkább kíméljük magunkat, ugyanis a kulcsszó már elhangzott: az ellenőrzést lakossági bejelentésre végezték. Lefordítva: a CFR azért kapott most 50 ezer lejes büntetést, mert bal lábbal talált begördülni az új esztendőbe, és a média hajlandó volt múló botrányt csinálni abból, hogy az év első napjaiban a vasúttársaság néhány utasa kiakadt, amiért egyes vonalakon – pl. a Konstanca–Szatmárnémeti vagy a Nagyvárad–Bukarest gyorsvonatokon, de nemcsak – embertelen körülmények kerekedtek, a hálókocsikba befolyt a víz, nem volt fűtés és villany, mínusz 20 fokos hideg viszont annál inkább, ráadásul késtek is a vonatok. Ezt persze számon is kérték, viszont vesztükre a vállvonogatást nem tartották elégséges magyarázatnak, így végül megkapták, amiért ágáltak. A hivatalos magyarázat az talált lenni, hogy: „téli viszonyok között zajlott” a vonatközlekedés. Mely mondatnak tagadhatatlanul van némi perverz bája, akárcsak az utólagos fogyasztóvédelmi ellenőrzésnek. Álljunk itt mellékvágányra egy percre: emlékeznek még, hogy 2015 novemberében azt írtuk, a madéfalvi vasútállomáson tapasztalt körülmények, pontosabban azok hiánya miatt a – szintén lakossági bejelentést követően kiérkező – fogyasztóvédelmi felügyelők 15 ezer lejes bírságot róttak ki? Mert elhanyagolt és zúzmarás várótermet, füstös falakat, de nem működő fűtést, mocskos, törött székeket konstatáltak? Hát arra, amit 2016. január 5-én, helyszíni szemlénket követően írtunk Semmire sem volt jó a fogyasztóvédők által kirótt bírság címmel? Na ugye? Szóval akinek eszébe jutott, hogy frappáns feljelentés-körrel javítaná fel az összes Hargita megyei vasútállomást, kenterbe verve ezzel minden 2016-ban induló, jövőépítő politikust, az nyugodjon meg szépen és oszoljon, nincs itt semmi látnivaló. De térjünk vissza az országos állapotokhoz. Azaz ne térjünk, én ugyanis – jelentem – két nappal megelőztem az ominózus Északi pályaudvari ellenőrzést, és utána egy hétig küzdöttem heveny meghűléssel és krónikus undorral (előbbi már elmúlt). Mindenben csak megerősíteni tudom a felügyelő urak szakértő megállapításait: az állomáson kegyetlen hideg volt, a szerelvény 50 perces késéssel futott be, a fülkében nem megfelelő állapotok uralkodtak (ugyan nem ázott be, de mivel a vasutasoknak nem volt érkezésük átállítani a kocsik jelzését, a nyolc vagonból álló szerelvényen Bukaresttől Brassóig kereste mindenki a 21-es kocsit), a vécében volt szappan, viszont nem lehetett lehúzni (nem a szappant), emiatt penetráns vizeletszag terjengett, igaz, visszafogottan, mert fűtés nem volt (valójában: az én kocsim után következőben volt). Személyes érintettségem (és személyes meghűlésem) okán elismerem, némi kárörömmel követtem az év eleji vasút-hajcihő fejleményeit: azt, hogy a botrány élét elvenni kívánó CFR gyorsan kitolt a weboldalára egy alkalmazást, amely megmutatja, hogy hány percet késnek a vonatok (az említett keddi ellenőrzés során 359 vonatnál figyeltek meg összesen 2677 perc késést, az online alkalmazás egy nappal később, szerdán jelent meg). És még szélesebb mosollyal azt, hogy az opportunista Blue Air légitársaság gyorsan meglovagolta a CFR-mizériát, és egy rövid promóciós periódusban olcsóbban szállította az utasokat a Bukarest–Jászvásár távon, mint a vasúttársaság, a 94,5 lejbe kerülő, másodosztályra szóló vonatjegy helyett 89,9 lejes repülőjegyet, a hétórás vonatút helyett 40 perces légi utat ajánlva. Ami azért elgondolkodtató, nem? Még akkor is, ha a CFR általános érvényű válaszát nem überelheti: „téli viszonyok között zajlott…” stb. De térjünk most már haza. Nem kérek pontosabban közlekedő járatokat. Ha késik a vonat, megvárom, ahogy azt is, amíg egyszer majd pontosabb lesz. Főleg, hogy most már interneten is láthatom, ahogy késik. Nem kérek tiszta, fűtött állomást, iszom műanyag pohárból forró instant kávét a töredezett burkolaton, a kuka mellett, ahogy eddig. Veszek egyet a hajléktalannak is. Nem kérem a vasúti infrastruktúra optimalizálását: tavaly az udvarhelyszékiek is milyen szépen kivárták, amíg egyszer csak ismét lett vonatuk. Nem lett semmi bajuk az idő alatt, legfeljebb a vérnyomásosoknak, na meg a busztársaságnak is kell néha egy kis plusz. Nem kérem, hogy a kalauz a személyvonatokon ne dolgozzon zsebre is, sze ő is ember, ahogy az utas sem mindig az. Nem kérem, hogy ne legyen mocskos a fülke, az ülés, a vécé. Nyilván nem a vasutasok mocskolják össze. Ezek a dolgok most már szorosan hozzátartoznak az én kelet-európai identitásomhoz, hozzám nőttek, egymáshoz idomultunk. Már nem lesz időnk változni. Egyetlen dolgot kérek: hogy hagyjanak fel- és leszállni a vonatra. A Hargita megyei állomásokon – Csíktól Gyergyó irányába különösen, de nemcsak – a peron szintje veszélyesen alacsony a vasúti kocsik utolsó lépcsőfokához mérten. Gondot okoz a felszállás, leszállás még a csomaggal utazó fiataloknak is, az időseknek, gyermekeknek pedig rendkívül veszélyes. Csak idő kérdése, és ez a helyzet tragikus balesethez fog vezetni. Kérem, ezt ne várjuk meg – még ha a tragédiákra való várakozás szintén kelet-európai jellemvonás is. Utóirat: olvasom, hogy Japán egyik északi szegletében 2012-ben kihasználatlanság miatt végleg be akartak zárni egy vasúti megállót, ám végül mégis az a döntés született, hogy naponta kétszer megálljon ott a vonat. Egyetlen utas száll reggel fel és este le, egy diáklány. Idén érettségizik, azután nagy valószínűséggel tényleg bezár majd az állomás. Hogy mondják japánul, hogy frájer? Burus János Botond