40 év képekben

Megadták a módját. Zenei aláfestést is kapott a tárlatmegnyitó                                                         Fotó: László F. Csaba

A Homoródszentmártoni Nemzetközi Alkotótábor anyagából válogatott képzőművészeti anyagból nyílt kiállítás tegnap Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában. A tárlat anyagát Kovács Árpád művészettörténész méltatja.

2021 februárjában éppen Brassóból utaztam hazafelé Oroszhegyre, amikor telefonon hívott dr. Sata Attila családorvos, az alkotótábor lelkes vezetője, hogy közölje a hírt: megjelent a 40 év képekben. A Homoródszentmártoni Nemzetközi Alkotótábor című album, amelyet egy válogatott kiállítás keretében szeretne bemutatni minél hamarabb.
Habár az elmúlt évtizedben figyelemmel követtem a tábor történéseit, többször voltam vendég, számos kiállítást nyitottam meg a tábor anyagából Magyarországon több helyen, itthon pedig Kolozsváron, Homoródszentmártonban és Székelyudvarhelyen, mégis nagy örömmel vettem kézbe az igazi csúcsminőségben, kemény borítóval, színes fotókkal, három nyelven megjelent, az alkotótábor 40 évét feldolgozó albumot.
Az első bemutatóra 2021. február 28-án került sor a homoródszentmártoni művelődési házban, majd 2021. április 10-én a felújított lövétei Népiskolában vehették kézbe az érdeklődők egy tájképekből válogatott kiállításon.
Öröm számomra, hogy az album bemutatásának harmadik állomása Csíkszereda lett, ezúttal a kötet mellett a 2017-es, 2018-as táborok anyagát tekinthetik meg az érdeklődők a Megyeháza Galéria falain.
Az alkotótábor méretes anyagának a vizsgálatakor fontos visszatekinteni a kezdetekre.
A Homoródszentmártoni Alkotótábor még 1979-ben alakult Nagy Attila akkori községi polgármester és Cseke Péter kezdeményezésére, akik az előzőleg sikeresen bejáratott író-olvasó találkozók után úgy gondolták, a képzőművészeket is érdemes meghívni a községközpontba. A gondolatot rövidesen tettek követték, és 1979-ben Homoródszentmártonba jött Maszelka János, Balázs Imre, Kedei Zoltán, Szécsi András és Gámentzy Zoltán.
A helybéliek leleményességének és a képzőművészeknek köszönhetően egy olyan, ideálisnak mondható alkotási közeg alakult ki, hogy sikerült vonzóvá tenni és Szentmártonba toborozni számos jelentős hazai és időközben az anyaországba áttelepült képzőművészt. Így Homoródszentmárton sikeresen belépett a romániai alkotótáborok sorába, megalakulásától kezdve meghatározza vidékünk, Udvarhelyszék, de tágabb értelemben Székelyföld, Erdély imidzsét, képzőművészeti arculatát. Ebben a nemes folyamatban nagy szerepet játszott a Székelyföld és Szászföld határán fekvő Homoródmente, a maga sajátos jellegével, arculatával, népi építészetével, szemet gyönyörködtető tájaival, amely mindenkit megihlet. aki arra jár, különösen a képzőművészeket.
A homoródszentmártoni tábor legfőbb jellemzője – vagy úgy is mondhatnánk, fő műfaja – a tájkép, ez a tájfestészet azonban nemcsak a Homoródmente táji sokszínűségét, jellegzetességeit tükrözi, hanem az itt járt művészek lét- és érzésvilágát, pillanatnyi benyomását, a szülőföldhöz való kötődést is kifejezi. Emellett persze van, akit a sajátos építészeti vagy természeti környezet köt le, a napszakok ezerarcúsága vagy éppen az itt élő emberek, azok foglalkozása, életvitele. Megannyi életérzés, megannyi képi látásmód, ahány képzőművész, annyi megközelítés, ábrázolásmód, technika, élénk vagy visszafogottabb színhasználat, valósághű természetszemlélet vagy elvont kifejezésmód, azonnal érthető vagy gondolkodásra, értelmezésre késztető képek sorozata. Mégis egy valami közös bennük, az, hogy a Homoródszentmártoni Alkotótáborban születtek, és ennek a 12 településből álló községnek valamelyik arca, tája, színe, hangulata, szépsége vagy furcsasága volt a művész ihletője.
Az elmúlt időszakban a tábor szervezését a Homoródmente Művészetéért Alapítvány és annak lelkes vezetője, dr. Sata Attila vállalta fel.