Emberfeletti kitartás szükséges

Lubics Szilvia három fiú édesanyja, fogorvos, ultrafutó. Az elmúlt 17 évben több mint száz ultrafutóversenyt teljesített sikeresen, többek között tűzforró sivatagokban, vagy az Antarktiszon. A dobogós helyezései mellett hatalmas örömet jelent számára, ha más embereket is motiválni tud abban, hogy elérjék a maguk elé kitűzött célokat. A Magyar Becsület Rend kitüntetettje tartott előadást Csíkszeredában a múlt héten.

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 7 perc
Emberfeletti kitartás szükséges
Aki tovább tud menni, az elérheti a célt Fotó: László F. Csaba

Lubics Szilvia, ultrama­raton-futó, háromgyermekes édesanya Jászberényben született, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívottjaként tartott előadást Csíkszeredában.
Az esemény közösségi szaladással egybekötve a csíksomlyói kegytemplomtól indult a Cross Training Egyesülettel közösen. Az ultrafutó és férje először jártak Erdélyben, a másfél órás előadásra zsúfolásig megtelelt a terem. A közönség sorait elnézve Csíkban a sport iránt érdeklődők jelentős része eljött.
 – Futóversenyen vettünk részt, és láttam, ahogyan átlépik a célvonalat, az arcokra kiülő fájdalom boldogsággá alakul át. Önfeledt boldogság, olyan érzelmek szabadulnak fel, amelyekért igazán érdemes élni. Az igazán boldog pillanatok nem a passzív állapotban érnek bennünket, hanem amikor valamilyen fizikális vagy mentális erőfeszítést végzünk, teljes akaratunkkal próbáljuk teljesíteni az adott feladatot – mondta a futó. Hozzátette: ez nagyon nehéz, de számunkra fontos is. Állítása szerint ilyenkor aktív részesei vagyunk az eseményeknek.

Képesség varázsolni

Tinédzserkorában elhatározta, hogy fogorvos lesz, majd amikor felvételit nyert az orvosi egyetemre, tizennyolc évesen rájött, hogy „igenis, tudunk varázsolni”.
– Megvalósítható minden, amit elképzelünk, ha elég keményen dolgozunk érte. Azóta is fogorvosként dolgozom, a másik legszebb dolog az életemben a család: van három fiam. Jó látni, ahogyan haladnak gyerekeim kitűzött pályájukon. A szaladás véletlenszerűen jött az életemben, a gyerekek mellett gondoltam, kiszellőztetem kissé a fejem. 2003-ban kezdtem el szaladni, és 2014-ben választottak a világ legjobb három ultrafutója közé. A két dátum között rengetek dolog történt, több mint száz ultrafutó-versenyen indultam – mondta Lubics. A versenyek között voltak 24 órás és többnapos maratonok egyaránt. Szaladt terepen, dolomitok között, aszfalton, sivatagban, hatezer és nyolcezer méter szintkülönbséget leküzdve. 

Nehéz erőpróba

Többször is elindult a Spar­­t­athlonon, amely 246 kilométert tesz ki Spárta és Athén között, a résztvevőknek 36 órájuk van teljesíteni a távot, útközben 72 ellenőrző ponttal, ahol a megadott időn belül kell odaérni, különben leveszik a rajtszámot, és véget ér a verseny. Mint mondta, erre a versenyre bejutni hosszú évek munkája, mert kvalifikációs versenyeket kell teljesíteni előtte. A majdnem négyszáz rajthoz álló versenyző közül kevesebb mint fele szokott célba érni.
– A versenyre való felkészülés idején napi átlag 160 km-t szaladtam, és mellette erőnléti edzéseket végeztem. Regenerációra is szükség lett volna, de erre jutott a család és munka mellett a legkevesebb idő – mondta az ultramaraton-futó, aki eddig hét alkalommal indult a Spartathlonon, és mindig célba ért, háromszor pedig elsőként teljesítette a távot a nők között. 
– Embertelen, megannyi holtpont és kimerültség környékez szaladás közben. Az ilyen és ehhez hasonló versenyeken mindenkit elér a fáradtság, a holtpont, a kérdés ilyenkor az, hogy ki az, aki nem adja fel? Aki tovább tud menni, az elérheti a célt. Túl lehet lendülni a holtponton, és lehet folytatni. Csodálatos ezt a pontot meghaladni, és mindeközben nem kell más, csak tenned kell a lábad egyiket a másik után. Felkészülés idején, otthon kiteszem az adott verseny térképét a hűtőszekrény oldalára, tanulmányozom az út szakaszait és igyekszem pozitív gondolatokra felépíteni az egész versenyt – mondta a sportoló. 
Egy másik verseny, amely sok készülést igényel, az a Badwater, az Egyesült Államokban tartott 135 mérföld aszfaltos ultramaraton. A világ egyik legnehezebb versenye, amelyet a napközbeni 53 Celsius-fok körüli érték is megdob. 
– Az aszfalt hőmérséklete eléri a 90 Celsius-fokot. A felkészülés során szaunában szaladtam, hogy a versenyhez hasonló körülményekhez hozzászokjon a szervezetem. De így is a verseny alatt összesen 75 liter vizet fogyasztottam – részletezte Lubics Szilvia. Hozzátette: a másik óriási kihívás az Antarktiszon való futás volt, amelyet megnyert. Ott az volt a nehéz, hogy sose lehetett tudni, mikor szaladhatunk, és mikor ér véget a szaladás, a viharok miatt. 
Lubics Szilvia nem tervez túlságosan előre, de évente egy-két nagyobb versenyt kitűz célul. A versenyekre közel tíz évig egyedül készült fel, ma már mentálsport edzői képesítése is van. 
A versenyek szervezését, a menedzsmentet a férje végzi, aki háziorvosként dolgozik. A versenyekre mindig férjével együtt utaznak el, és az éppen aktuális verseny előtt, együtt fedezik fel az adott országot és közös kalandokkal gyarapodnak. 
– A kiégéstől nem félek, mert az anyaság, a szaladás és a fogorvoslás felváltva van jelen az életembe. Nem az van, hogy egyik túlsúlyban lenne, a másikhoz képest. Örökmozgóként szinte nehéz a leállás, de az utóbbi időben már ezen is dolgozom – szögezte le Lubics Szilvia, aki az ultramaraton-futók közül az egyetlen, aki ilyen hosszú pályafutást tudhat maga mögött.

Kiből lesz ultramaraton-futó?

– Hatalmas türelemre és elszántságra van szükség ahhoz, hogy valakiből ultramaraton-futó legyen. Sokakból hiányzik a kitartás és az alázat, rögtön akarnak sikereket elérni, és ha nem megy, akkor abbahagyják – mondta Lubics. A további célok kapcsán megjegyezte: nem tervez nagyon előre, az idén szeptemberben szeretné átfutni Skóciát, ami egy 215 mérföld távolságú ultramaraton. De ennél hosszabban nem tudja, meddig tervezi az extrém távok teljesítését megtenni. 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!