Kínai fokhagyma, török paradicsom, lengyel hús, görög gyümölcsök – hogy csak néhány példát említsek a kisebb-nagyobb üzletek felhozatalából, ahol ezeket a termékeket az átlagos fogyasztó mindennap megvásárolja, nem különösebben firtatva, honnan érkeznek. Mennyi gyümölcsöt-zöldséget, gabonafélét importál Románia, hiszen hazai termelésű élelmiszereket csak elvétve találunk kisebb piacokon, termelőknél? A „nagy tömegek” által felvásárolt termékek külföldről érkeznek, nem segítve, inkább hátráltatva a román gazdaságot, kiszolgáltatva azt a mindenkori áringadozásnak.
Több megye városaiban zajlottak gazdatüntetések a közelmúltban, a kétségbeesett termelők mezőgazdasági gépeikkel bénították le a forgalmat, hogy problémáik végre figyelmet kapjana. Az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingárai, valamint a feldolgozók és a szupermarketek tejtermékárai ellen tiltakoztak, ugyanakkor kérték, hogy tiltsák be az ukrán mezőgazdasági termékek tranzitját és importját, s kilátásba helyezték az országos tiltakozó akciókat júniusban.

A gazdák tüntetései még inkább ráirányítják a figyelmet a gazdaság furcsaságaira, az indokolatlanul magas élelmiszerárakra, amelyek által egyre érzékelhetőbbé válnak a társadalmi egyenlőtlenségek. A katolikus és ortodox húsvét időszakában csak kapkodjuk a fejünket az áruházláncok „akciói” láttán, ahogy néhány termék árát leszállítják akár a felére, hatalmas mennyiségeket értékesítve belőlük azoknak, akik időben odaérkeznek. Lehet, hogy ugyanazt az étolajat másnap a kisbolt polcán látjuk viszont, akár háromszoros áron. Hol itt az igazság?
A jelenlegi gazdasági helyzet logikailag a fogyasztás visszaesését kellene eredményezze, de nem ez történik. Inkább kiválasztjuk az olcsóbbat, de ugyanannyit veszünk, hiszen az íz, a minőség csak másodlagos, a termék ára után következő kritérium a(z) (átlag)fogyasztó számára. A terméket előállító cég pedig egyre kisebb adagot ad ugyanannyiért, mindannyiunk megtévesztésére. Sok esetben a csomagolás mérete megmarad, s amikor kibontjuk, meglepetésméretű terméket találunk benne.

Sajnos a hozzáállásunk nem változik: minél több ennivalót pakolunk a kosarunkba, már azt sem nézzük, honnan származik, mik az összetevői, csak olcsó legyen. Nem érezzük magunkénak a romániai gazdák problémáit, a helyi termelők szélmalomharcát, kemény munkáját, s valójában az egészségünket sem. Íztelen, jellegtelen élelmiszereket fogyasztva már mindegy lesz, ki termelte azokat, import-e vagy sem, s hogyan illeszkednek mindennapjaink ütemébe, szolgálják-e egészségünket. A többszörösen csomagolt élelmiszerek valódi értékének sokszorosát fizetjük egy-egy bevásárláskor: az árakon nem változtathatunk, de eldönthetjük, valóban szükségünk van-e több csomag rágcsálnivalóra, cukrozott italra, gyorsfagyasztott készételre, miegymásra. Talán a fölösleges áruk listáját rövidítjük meg ezáltal…