A keletnémet Eterna anyacégét 1947-ben alapították, s később az államosítás után a VEB Deutsche Schallplatten állami társaság adta ki hanghordozóit. Klasszikus zenei, opera- és operettfelvételei elismerést jelentettek Nyugaton is a diktatórikus Német Demokratikus Köztársaságnak. Lemezkiadó munkámban igen gyakran találkoztam az NDK-s Eterna-kiadványokkal. A csehszlovák Supraphonnal együtt igazi konkurenciát jelentettek a Hungarotonnak, s ennek a versenynek a nyertese mindenképpen a zenekedvelő közönség volt. Gyűjteményemben gondot fordítottam a keletnémet hangfelvételekre, hiszen akkortájt a nyugati kiadványok beszerzése még nehézkesebbnek s költségesebbnek számított. A német lemeztársaságot az ellentmondást nem tűrő rezsim egyik kiemelt kedvenceként tartották számon, s mivel a zene nem ismer határokat – propagandacélból – igen sokat invesztáltak kiadványaikba. E területen a pénz nem számított, s olyan világhírű előadókkal dolgoztak, mint például Wolfgang Sawallish, Sir Colin Davis és Herbert von Karajan. Az utóbbitól A nürnbergi mesterdalnokokat emelném ki: a sztárok sorában a híres magyar basszbaritont, Kelemen Zoltánt is hallhatjuk e lemezen. Az említett dirigenseknek nem volt túl nehéz dolguk, hiszen kiváló együttesekkel dolgozhattak. Itt említhetem az 1543-ban alapított drezdai Staatskapellét vagy Bach városának büszkeségét, a lipcsei Gewandhaus zenekart. Igen, a háború utáni politika szétszakította Európa legerősebb államát, de a kulturális kötődések tovább éltek háborítatlanul, s ezt a kincset aknázta ki az Eterna. A kiadó legnevesebb előadója Kurt Masur volt. A világhírű karmester előbb a Drezdai Filharmonikus Zenekart irányította, de a Berlini Állami Opera (akkoriban Komische Oper) munkájából is kivette részét. Az ország újraegyesítésének ünnepén ő vezényelhette Beethoven IX. szimfóniáját, majd világot látott, s kivételes tudását a New York-i Filharmonikusok s a Londoni Filharmonikus Zenekar élén kamatoztatta. Beethoven Missa solemnis interpretációja igazi nóvum minden gyűjtő számára. A nagyágyúk mellett az Eterna a „kismesterekre” is gondot fordított. Itt utalhatok Herbert Kegel nevére, aki a Drezdai Filharmonikusok élén számos kiváló lemezzel gazdagította a német repertoárt. A tragikus sorsú mester (1990-ben öngyilkos lett) Beethoven szimfóniáinak interpretációja kiváló stílusérzésről tanúskodik, s egy kuriózumra is felhívom a figyelmet: a IX. szimfónia 1983-as felvételén a basszus szólamot a magyar Kováts Kolos énekelte. Érdekes, hogy a határokon való átjárás a keletnémetek számára tiltott volt, viszont a német nyelvterület zenei életében az elkülönülés jobban feloldódott. Otmar Suitner, kinek bölcsőjét Innsbruckban ringatták, életének nagy része mégis az NDK-hoz kötődik, s 1964 és 1990 között a kelet-berlini Berlini Állami Operaház igazgatói posztját töltötte be. Mozart Figaro házassága című felvételén olyan kiváló művészekkel dolgozott együtt, mint Hermann Prey és Walter Berry. Még hosszan folytathatnám a sort, megemlíthetem Max Pommer nevét, aki Bach-szakértőként a Brandenburgi versenyekkel alkotott maradandót. Az Eterna kiadóról manapság már csak a vájtfülűek körében esik szó, viszont művészeik, s kiadványaik az interneten is hozzáférhetők. Ha ajánlhatok egy felvételt, Kurt Masur Beethoven III. Eroica szimfóniáját teszem közkinccsé egy 1972-es moszkvai felvételen: https://www.youtube.com/watch?v=esedJQMQLKo