Zene füleimnek 54.: Mahler halálának évfordulóján

Gustav Mahler

Május 18-án egy kiváló zeneszerzőre emlékezhetünk, 110 éve, Bécsben hunyt el Gustav Mahler cseh származású osztrák zeneszerző.

 Budapesten a Teréz körút 7. számú háztól nem messze nőttem fel, s most a Mahler évfordulón zarándokoltam el ismét az épülethez. E házban élt 1888 és 1891 között a híres zeneszerző, a Magyar Királyi Operaház igazgatója. A lakóhelyválasztást minden bizonnyal a praktikum is diktálta, hiszen mind a Zeneakadémiára, mind pedig az Operaházhoz öt percen belül tudott gyalogosan eljutni.

„Nagyszabású, megalkuvást nem ismerő karmester egyéniség, magas eszményeiért kérlelhetetlen eréllyel harcoló művészi szervező – írta róla a háború előtt, 1944-ben kiadott Hungária zenei lexikon egy olyan korban, amikor Mahlert származása miatt nem illett dicsérni. – Két és féléves budapesti működése alatt Operaházunk színvonalát nem várt magaslatra emelte.”

Igen, büszkék lehetünk nálunk töltött éveire, melynek hatása évtizedekig érezhető volt dalszínházunk színvonalán. Számára is megtiszteltetést jelentett alkalmazása, hiszen Európa akkoriban legkorszerűbb operaházának lehetett első embere. Meg is hálálta a beléfektetett bizalmat, A Rajna kincse első magyar nyelvű előadásával megalapozta hírnevét, Pietro Mascagni verista operája, a Parasztbecsület a magyar fővárosból indult a világhír felé. Mozart Don Giovanni című operájának bemutatója különösen emlékezetes maradt, az előadásra Johannes Brahms is ellátogatott, s extázisban nyilatkozott a produkcióról. Mahler budapesti tartózkodását családi problémák árnyékolták be, édesapja, édesanyja, valamint húga is ezekben az években távozott az élők sorából. Az operaházi aknamunkák sem kímélték a kiváló muzsikust, aki végül beadta felmondását.

Emléktábla Gustav Mahler budapesti lakása falán

Életpályáján Hamburg és Bécs következett. Itt is szakított a konvenciókkal, a sznob közönséget megregulázta, az önmutogató énekeseket helyre tette. Nem véletlen, hogy a császárvárosban antiszemita felhangú kisstílű intrikák kereszttüzébe került, így az Újvilágban keresett menedéket. A New York-i Metropolitan Operában egy békés év után a világhírű olasz karmester, Arturo Toscanini akadályozta karrierjét, ráadásul egészsége is megromlott. Visszatért Európába, s Bécsben hunyt el 1911-ben.

Mahler zenéjét Magyarországon az 1970-es években kezdték ismét felfedezni. Életművére négy zeneköltő volt nagy hatással: Beethoven, Schubert és Bruckner, példaképének Richard Wagnert tekintette.

Tíz szimfónia hirdeti Mahler zsenialitását, mégis gazdag érzelmi életét dalai fejezik ki legjobban: negyvennégy opusszal gazdagította a zeneirodalmat. Freudi motívumként térnek vissza morvaországi gyermekkorának katonadalai. Kedvencem A fiú csodakürtje ciklus, a Riadó vadságával, A szegény tamburlegény melankóliájával és a Hol a sok szép trombita zeng című remekmű: a harcba induló baka tragikus búcsúja kedvesétől.

Csáth Géza nekrológjának szavai kifejezik egész egyéniségét: „A zene Napóleonja volt… harcos, fáradhatatlan, küzdő, rajongó… nem elégedett meg az igen jóval, csakis a legjobbat akarta. A fejedelem költözött el benne, a zenekar császára.”

Csermák Zoltán