Augusztus 10-én indultunk zarándokutunkra, a rendház előtt három osztrák luxusbusz várta az utasokat. A sofőrök elég határozottan és hosszasan mondták el kívánságaikat, majd felbőgtek a motorok. A 60. számú járművön nagyon jó hangulat uralkodott végig, mindenki egy viccel mutatkozott be, a megállókban egy lelkes újságírói csapat a résztvevőkből élő-rádiót szervezett. A kötetlen stílus oldotta a hosszú, fárasztó utat, de a jókedv mellett imára és éneklésre is bőven jutott idő. Akkoriban a taizéi énekek voltak a legnépszerűbbek, mivel könnyen megjegyezhetők és fülbemászók voltak, s az ökumené szellemében a felnőtt fiatalok körében nagyon ismert volt e lelkiségi mozgalom. A Gyújts éjszakánkba fényt vagy a Jó az Úrban bizakodni dalok mára a templomi zenei összeállításokban is gyakran szerepelnek.
A csapat hosszabb időre csupán Salzburgban állt meg, megnéztük a város egyházi emlékeit. Egy kicsit elszaladt az idő, így első szálláshelyünkre, a Fekete-erdő déli részén fekvő, a jezsuiták kezelésében lévő Szent Blasien kolostorba csak nagyon későn érkeztünk meg. A személyzet, jóllehet már szívesen hazament volna, nagy szeretettel fogadott minket, és jólesett a meleg étel a megfáradt vándoroknak. A kolostorban neves iskola működött, így elhelyezésünk nem jelentett gondot. Az intézmény tornatermében tettük le matracunkat, Gyulay püspök úr, noha neki külön apartmant biztosítottak, az elsők között foglalt helyet egy mászórúd árnyékában. A reggeli mise után indulunk tovább, elhaladtunk a Cluny, az ezeréves apátság mellett, majd megérkeztünk a burgundiai Taizébe. Az ott élő szerzetesi közösség – többek között – az Egyház egységének visszaállítását, az ifjúság aktivizálását, a kiengesztelődést tekintette fontos feladatának, s e törekvések nagy respektusnak örvendtek mind a katolikusok, mind a protestánsok körében. A közösség alapítója, Roger Schütz a szó legszorosabb értelmében áldozta fel magát a felekezetek közötti békéért, 2005-ben egy pszichopata oltotta ki életét. Már korábban, a hetvenes években felkerestem e szent helyet. Akkoriban a keletről érkezettek kuriózumnak számítottak, azóta a lelkiségi mozgalom egész Közép-Európában elterjedt, s itthonról is sokan látogatnak el a kis francia településre. A fogadtatás példás volt, a közös programban egy tucat ország fiataljai vettek részt. A nagy létszám miatt szálláshelyünkön a tisztálkodási lehetőségek igencsak korlátozottak voltak, így feleségemmel, a középkori város egy árnyékos zugában, egy kerti csapnál tudtunk tisztálkodni. Másnap, mikor arra sétáltunk, a főtér mellett azonosítottuk be a vízvezeték helyét, a szappannyomok még a kövezeten virítottak.