Zarándoklat Szent Jakab sírjához: célba értünk

Santiago de Compostela. Zarándokok

Úti célunkhoz, Santiago de Compostelába 1989. augusztus 18-án érkeztünk. Ekkor már áttekinthetetlenné duzzadt a tömeg, hiszen a 4. Katolikus Világifjúsági Találkozóra mintegy hatszázezer zarándok érkezett. Az embersokaság elhelyezése, irányítása a spanyol szervezőkre emberfeletti feladatokat rótt, de nagyjából megbirkóztak a megbízatással.
A pápai mise helyszínét, a Monte del Gozón, s az attól nem messze fekvő táborokat egy hegyoldal totális legyalulásával alakították ki. A logisztikát a spanyol hadsereg vállalta magára, katonai sátrakban laktunk, katonai étel-egységcsomagokat osztottak ki az éhes zarándokoknak. Kiváló konzervek között tudtunk csemegézni, amiket spirituszkockákon melegíthettünk meg. A fák és bokrok eltüntetését a kényszer szülte, viszont a nagy szárazságban a fürge szél hatalmas vörös homokviharokat kavart, a mindenütt szálló terra rossa beette magát az emberek pórusába, s a ruháinkban is évekig megmaradt.
A tisztálkodás sem volt egyszerű feladat, a latrináknál mindig végeláthatatlan sorok alakultak ki. A férfi és női zuhanyozókat úgy nagyjából elválasztották, s lajtos kocsikban szállították a vizet a tisztálkodáshoz. A mosási lehetőség elég korlátozott volt.
A kisebb kényelmetlenségeken hamar túltettük magunkat, s imádságos lélekkel készültünk az augusztus 20-i, vasárnapi találkozásra II. János Pál pápával. Az 1981-es vatikáni merénylet óta példátlan biztonsági intézkedések előzték meg Szent Péter utódjának érkezését. A „pápamobilt” golyóálló üveg borította, s a biztonsági emberek hada kísérte. A tömegben is láttam céltalanul lődörgő férfiakat, amikor az egyik megvakarta a derekát, egy méretes revolver kandikált ki övére kötve.
Az egyházfő Zakariás könyvével kezdte és fejezte be homíliáját: „Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még ide a népek és a nagy városok lakói. Az egyik város lakói elmennek a másikhoz, és azt mondják: Gyertek, menjünk és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt.”(8,20-22)
A végén a szentatya Róma püspökeként s zarándokként szólt a tömeghez Zakariás szavaival: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (23)
A mise után a fiatalok – lelkükben katartikus élménnyel – végeláthatatlan sorokban vonultak szálláshelyükre, s szálltak buszra, vonatra.
Nem lehet véletlen egybeesés, hogy a pápa pont akkor Máté evangélistát idézte: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük.”(Mt 20,25-27)
Ezalatt – szinte órára pontosan az úgynevezett soproni Páneurópai pikniken – a keletnémetek ezrei fordítottak hátat a zsarnoknak, s választották a szabadságot.

Csermák Zoltán