…higannyal impregnált tiszt. Miroslav Krleža (1893–1981) költő, író, esszéista nevezi így az osztrák–magyar hadsereg tisztjeit, akik közé különben ő is tartozott: „frissen fürösztött, ápolt kezű-lábú, edzett, masszírozott, gonorrheamentes, higannyal impregnált, gáláns, kártyás, lóversenyző, lump donjuan”. A mai olvasó számára az ápoltság érthető. No, de a higany? A korabeliek viszont pontosan tudták, miről van szó: az akkor nagyon elterjedt nemi betegségeket – a bujakórt – higannyal kezelték, valósággal impregnálták – átitatták – vele a beteg testet. A mérgező higanyt egy időben elixírként és lokális orvosságként is használták. Az ókori perzsák és görögök kenőcsként alkalmazták, a második századi kínai alkimisták azt hitték, hogy meghosszabbítja az életet. Néhány gyógyító még azt is állította, hogy a higanytartalmú italok fogyasztásával örökké élhetünk. Eme elképzelés egyik leghíresebb áldozata Qin Shi Huang kínai császár, akit feltételezhetőleg a halhatatlansággal kecsegtető higanytabletta vitt a sírba. A középkortól a 20. századig, miközben néhány beszámoló a kezelés sikeréről tudósít, az igazság az, hogy a betegek gyakran haltak bele a higanymérgezés okozta máj- és vesekárosodásba. E témában a modern kor leghíresebb orvosi és gyógyszerkísérlete 1946–1948 között Guatemalában történt, az Egyesült Államok szponzorálta humán alanyokon végzett kísérlettel a guatemalai Egészségügyi Minisztérium közreműködésével. Az orvosok katonákat, fegyenceket és elmegyógyintézeti ápoltakat fertőztek meg szifilisszel, és a kísérleti alanyok beleegyezése, valamint minden betegtájékoztató nélkül kezelték őket, némelyiket penicillinnel is – ők voltak a szerencsések. 2010 októberében az Egyesült Államok hivatalosan kért bocsánatot Guatemalától ezeknek a kísérleteknek az elvégzése miatt. Sok „higannyal impregnált” híres embert felsorolnak, közöttük sok a művész, betegségüket összefüggésbe hozzák a bohém élettel, pedig sokszor „ártatlanok” is megfertőződtek: gyanútlan szerelmesek, ápolók, orvosok. Egyik leghíresebb magyar – erdélyi – beteg Bicsérdy Béla természetgyógyász, életreformer volt, a vegetarianizmus róla elnevezett sajátos formájának, a bicsérdizmus gyógy- és életmódnak a feltalálója. Húszévesen kapta el a kórt, de sikerült kigyógyítania magát belőle és közel nyolcvanéves koráig élt. Ez a gyógysiker talán hozzájárulhatott hallatlan népszerűségéhez is. Életének egy része Fogarashoz kötődik, 1921-ben tartotta első nagy sikerű előadássorozatát Nagyszebenben, azután egész Erdélyt bejárta, majd Ada Kaleh szigetén „diétás tábort” szervezett számos résztvevővel. Könyvei magyar és román nyelven jelentek meg. A magas, szikár, elegánsan öltözködő, művelt és választékosan társalgó Bicsérdy karizmatikus személyiség volt, rendkívül népszerű lett és tanításai nagyon gyorsan tért hódítottak. Hívei egyre sokasodtak, egész mozgalom alakult ki tanainak terjesztésére. Ők voltak a „bicsérdisták”, a társadalom valamennyi rétegét képviselve. 1925 körül már 120-150 ezer híve lehetett. Rajongói között szokták emlegetni Kosztolányi Dezsőt, Babits Mihályt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is. Persze, a reklám és az igazság között hamarjában nem tudok különbséget tenni. Voltak, akik egyenesen gyilkosnak nevezték, merthogy az általa előírt szigorú koplalásba sokan belehaltak. 1926-os budapesti látogatását a korabeli sajtó szenzációként tálalta. Az Ada Kaleh szigetéről érkező hajóról partra szálló Mestert rajongói köszöntötték, míg az ellentábor „Hurka, kolbász, sonka, rántott csirke!” jelszavakkal tüntetett ellene. Kozma Mária