erős felhőzet
szórványos felhőzet
Vízimalom
A mechanikai találmányok, illetve az emberiség technikai találékonyságának egyik legforradalmibb emléke a vízimalom – állítja az ökológiai mozgalom szellemi atyjának is tekintett Lewis Mumford (1895–1990) A találmányok és mesterségek című esszéjében (magyarul A gép mítosza. Válogatott tanulmányokban jelent meg, Budapest, 1986), amelyben sok más írása mellett az emberi társadalom és technológia kölcsönviszonyát vizsgálja. Szerinte a vízimalom terve valószínűleg Nagy Sándor seregeivel érkezett Görögországba Indiából, ahol az eredeti modell a buddhista szerzetesek apró, vízikerék meghajtású imamalma volt. Munkájában idéz egy görög verset az 1. századból. Mint megjegyzi, ez a legrégebbi ismert irodalmi alkotás, ami a vízimalmokról szól: „Hagyjatok fel az őrléssel, asszonyok, kik a malomban dolgoztok; aludjatok tovább akkor is, amikor a kakas kukorékolva hirdeti a hajnalt. Mert Démétér [a földművelés istennője] megparancsolta a nimfáknak, hogy végezzék el kezetek munkáját, és ők a kerék tetejére ugornak, megforgatják a tengelyt, amely küllőinek pörgésével forgatja… a nehéz malomkövet. Az egyszerű élet örömeit ízleljük újra és megtanuljuk munka nélkül ünnepelni Démétér alkotásait.” A gabona őrlésére szolgáló eszközöknek rendkívül változatos formái alakultak ki az idők során, de tájainkon mind közül a vízimalmok voltak azok, amelyeknek termelékenysége képes volt folyamatosan ellátni egy nagyobb közösség szükségleteit. A 18–19. században magyar nyelvterületen mintegy tizenötezer nagy teljesítményű vízimalom működött. Kőváry László Erdélyország statistikája (Kolozsvár, 1847) című munkájában azt írja, hogy Erdélyben a legnagyszerűbb vízimalom a gróf Kálnoky Dénes miklósvári malma az Olton. A gyergyószentmiklósi Márton László Vízimalmok Erdélyben című technikatörténeti monográfiájában (Csíkszereda, 2003) hangsúlyozza: „Az Olt, a Nagy- és Kis-Küküllő és az Aranyos felső szakasza, vízgyűjtő hálózatuk… csak kiragadott példák arra vonatkozóan, hogy a bővizű patakok mentén több száz lisztelőmalom, ványoló, dürück, fűrészmalom létezése vált szükségszerűvé… Hasonlóan kedvező vízrajzi viszonyokkal találkozunk a Maros középső szakaszán, a Sztrigy vagy a Cserna vízgyűjtő medencéjében is, amelyek iskolapéldái a vízimalmok alkalmazásának még a 20. század 50-es éveiben is. Már a legrégibb idők óta, de különösen a kora középkortól napjainkig nagyszámú víziszerkezetet működtetett az itt élő ember. Kalotaszegtől a Gyimesekig, a Szászföldtől Máramarosig egyaránt találhatók feljegyzések régmúlt idők malmairól.” Malom nincs malomkő nélkül. „Kőbányászatunk igen kevés értékű – írja Kőváry –, legnagyobb a csicsói, hol a malomkövet a classicus Csicsó-vár pincéjében vágják, s onnan hengerítik le. Ezen s a csíkszentkirályi és zsögödi malom kővágásán, s a szucsági, dézsi, szászfenesi, és persányi épület-kőbányán és faragáson kívül más alig érdemel említést.” Malom nincs molnár nélkül. A lisztesmolnár mestersége igencsak megbecsült tevékenység volt ősidők óta, hisz neki volt köszönhető, hogy a gabonamagból kenyérliszt és/vagy dara, régiesen kása készült. „Brassó számos árpakása- és köleskásamalmai egymagukban olyan nagy mennyiséget állítottak elő, hogy az egész ország szükségletét fedezték” – tudjuk meg szintén Kővárytól. Nem véletlen, hogy a malom és a molnárlegény „motívuma” számtalan népdalban is fellelhető. Idézek egy véletlenszerűen kiválasztottat Kriza János Vadrózsák-gyűjteményéből: „A Küküllőn malom vagyon, / Csörög-pörög igén nagyon, / Azért csörög olyan igén, / Mett a mónár hamis legén. / A Küküllő bé van fagyva, / Átalmönt a mónár rajta / Jere vissza, szüvem mónár, / mett a garad szerelmet jár.” A garad jelentése nyilván a garat, az a tölcsérszerű nyílás a malomkő fölött, ahová a gabonamagvakat töltötték. A molnárlegény sokszor éjszaka is serénykedett a malomban, aztán napkeltekor fáradtan pislogott a kialvatlanságtól, azaz „molnárszemű” lett. A népnyelv ráruházta ezt a jellemzőt a csillagokra is. Magyarázatát fellelhetjük már a Czuczor–Fogarasi-féle szótárban (Budapest, 1862): vannak halovány, homályos fényű csillagok, ezekre mondják, hogy molnárszemű csillagok.
