Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A szentegyházi Szent András-plébánia udvarán található Vitus Géza-emlékház a hét bármely napján látogatható. A tájházban a szentegyházi gyökerekkel rendelkező Vitus Géza emlékére berendezett helyiség mellett a hagyományos, hétköznapi falusi életet idéző szobák várják az odalátogatókat. [caption id="attachment_131531" align="aligncenter" width="2560"] Faragott bútorzat. György Mihály helybéli asztalos munkája
Fotók: Vlaicu Lajos[/caption] Az emlékházzá alakított épület nem Vitus Géza szülői háza – ugyanis a nagybátyjáé volt –, azonban feleségével időnként szülőfalujába visszatérve, néhány napra mindig itt szállt meg. Az épületet 2003-ban a római katolikus egyház és Vitus Géza Szentegyházán élő leszármazottjai közösen lebontották, majd újraépítették jelenlegi helyére, a Szent András-plébánia udvarára abból az elgondolásból, hogy az évekig üresen álló házat megmentsék. Fontos szempont volt az épület megőrzése az utókor számára, hogy ízelítőül szolgálhasson a betérő embereknek az egykori vidéki életről. A padlástérben és a szobákban számos kézimunkát és régi háztartási eszközt találunk. A bútorzatot György Mihály helyi asztalos készítette, a paraszti házban a kézi szőttesek, valamint a gazdaságban és a háztartásban használatos eszközök mellett a hajdanán tisztaszobának nevezett helyiség is látható, emellett a Vitus Géza emlékére kialakított szoba és gyermekszoba is megtekinthető. Alkalmi homoródmenti útikalauzomtól, György Lászlótól megtudtam, hogy Vitus Géza erdészmérnök volt, Szentegyházán született, egy ideig Sopronban élt, majd az ausztriai Kismartonban (Eisenstadtban) telepedett le, de gyakran hazajárt szülőfalujába, és olyankor ebben a házban laktak feleségével. Mivel a ház a plébánia udvarán van, a helyi plébánossal, Koncsag Lászlóval is beszélgettünk. Mint mondta, az emlékház a hét minden napján látogatható, szép számban jönnek a kirándulók és az érdeklődők. Az emlékház népszerűségét volt alkalmam személyesen is megtapasztalni, ugyanis ottjártamkor egy kisebb kirándulócsoporttal osztozhattam a látványban. Látogatásom alatt a plébános egy érdekes és mindenképpen elgondolkodtató, útravalóul szolgáló gondolatot is megosztott velem. A szentegyházi plébános szavai jól tükrözik a homoródmenti tájház fontosságát: – A ház stílusa valamiképpen tükörképe lakójának, és ez azért fontos, mert a fejlődés mindig az előbbire, a régire épít. A fejlődést sem lehet elképzelni úgy, hogy valahol egyszer csak elkezdődik. Jó tudni és fontos emlékezni arra, hogy az ember hajdanán honnan is indult, a Szentírás is felhívja erre a figyelmünket. Mi emberek folyamatosan fejlődünk, fejlődésre törekszünk, de ahonnan indultunk, annak meg kell maradni! Hiszen, hogyha nem maradunk meg, akkor nincs miből meríteni, biztatást és erőt szerezni a továbbiakra, a fejlődésre nézve – vélekedett Koncsag László.

Vlaicu Lajos