Visszarendeződés

Otthon ülni, és akit lehet, otthon tartani! – minden jel szerint újra erről fog szólni és erre kíván koncentrálni az előttünk álló hetek járványkezelő intézkedéseinek többsége. Ha időközben nem jelentek volna meg a vakcinák és nem indult volna el az oltáskampány, olybá is tűnhetne, hogy a koronavírus-járvány kezelése vagy fékezése terén az elmúlt egy esztendőben semmit sem léptünk előre. Sőt, inkább rák módjára araszolunk hátra.
Mert hát mi újat is tanultunk tavaly ilyen tájhoz képest? Azt hiszem, nem erőst sokat. Az óvatosságból, elővigyázatosságból biztos nem sok ragadt ránk, hisz akkor – hogy egyéb példát ne mondjak – a nagyáruházak polcai között nézelődő, bóklászó vagy a pénztárak előtt várakozó embertömegek látványa sem lenne mára megszokott. De az maradt. Mint ahogy az volt nyáron és ősszel is, a téli hónapokban is. Éppen ugyanolyan volt tegnap is. Forgalom-intenzitásban ránézésre szemernyivel sem marad el a járvány kitörése előttitől. Tavaly ilyenkorhoz képest talán annyi a különbség, hogy elillant a fogyasztói pánik, és immár nem akarjuk tartós élelmiszerekkel dugig tölteni a bevásárlókosarat. Egy éve se volt sok értelme, de hát az ösztön azt diktálta, hogy kellenek a spájzba felhalmozott konzerv-, liszt- és száraztészta-hegyek. Mert az éhenhalástól jobban féltünk, mint a járványtól. Aztán nem fogytak el a konzervek, sőt, bőven jutott belőle a tengerparti nyaralásra is.
Látszólag tehát jó irányba haladnak a dolgaink. Csakhogy időközben a Covid-fertőzésben vagy annak szövődményeiben elhunyt 22 700 főről – egy kisvárosnyi emberről –, a kórházak intenzív osztályain pedig tegnap is, ma is több mint 1300, élet-halál közötti betegről szólt a valóság. Az elmúlt egy év járvány elleni küzdelmében róluk a legnagyobb cinizmussal sem lehet sikerként és eredményként beszélni. Vagy ők csak következményei, járulékos veszteségei annak a dacos népi magatartásnak, amiben egy év elteltével is maszkviselésre, távolságtartásra és rendszeres, alapos kézmosásra kell tanítani és emlékeztetni az országot? Bő egy esztendő elteltével is, a járvány kellős közepén is a legalapvetőbb higiéniai óvintézkedésekre? Mert itt tartunk ma. De hisz egy évvel ezelőtt is pontosan erről szóltak a hírek, a kormányzati válságüzenetek, megtoldva még azzal is, hogy mindenki üljön otthon, s maradjon veszteg.
De mi nem maradtunk veszteg. És nem maradunk bő egy évvel a járvány romániai megjelenése után sem. A hatóságoknak a menet közbeni kísérletezések dacára, úgy tűnik, azóta sincs jobb ötlete, mint az állampolgárok megszokott keréknyomba visszavágyó életvitelének fékezése. Ismétlés a tudás anyja: jöhetnek tehát a régi-új mozgáskorlátozó intézkedések. Húsvét hétfőjétől ülhetnek újra otthon a diákok, s a sebtében meghosszabbított tavaszi vakációban velük együtt a szüleik is. Vagy oldja meg a gyermek felügyeletét ki ahogyan tudja. Míg e sorokat írom, az Országos Vészhelyzeti Bizottság arról dönt, hogy szigorítsa-e a kijárási korlátozásokat, korábban zárjanak-e az üzletek. A szándék ugyanaz, mint tavaly ilyenkor: üljön mindenki csak szépen otthon, tartsa magát a rendkívüli helyzethez, s oldja a kormánytól kapott házi feladatokat. Nagyot léptünk egy év alatt előre: cseberből vederbe.
Ha jól szétnézünk a kamrában, az egy éve betárolt készletből még néhány konzerv biztosan maradt. Friss kenyérért pedig elmerészkedünk a sarki boltba.

Domján Levente