Gyermekkori emlékek simogatják lelkemet a májusi vecsernyére hívogató harangszó hallatán. Ott látom magamat az oltár előtt térdeplő gyermekek csapatában, ahol az ájtatosságot vezető pappal, lelkesen, tudatlan naivsággal, de gyermeki bizalommal kértük a Szűzanyát: Könyörögj érettünk! Nem értettük a Frigynek szekrényét, az Elefántcsonttorony jelentését, Dávid király tornyát, csak erőteljes hanglejtéssel zengtük: Könyörögj érettünk! Sok május eltelt azóta. Virágillatban gazdag, madárcsicsergésben gyönyörködtető, üde, csodaszép május. Fertőzésmentes, elsőáldozásoktól mozgalmas, bérmálkozásoktól színes, izgalmakkal telített, varázslatos május. Változik az ember, gondolkodásában, életvitelében. Ma talán többet értek a szavak súlyából, teológiai mondanivalójából, de fontos volt az élmény, amely elvezetett Mária személyének egyszerűségéhez és nagyságához. Sokszor úgy érzem, Mária-tiszteletünkben túl sok a giccs, a felszínes cselekedetekben megnyilvánuló üres tartalomnélküliség, amelyet előszeretettel kihasznál a pénzszagú piac. Idő teltével sok hölgyet hallottam becézve megszólítani: kincsem, bogaram, aranyom, drágám, egyetlenem, ahol hosszú a sora az emberi fantáziának, a kölcsönös tiszteletnek és ragaszkodásnak. A lorettói litánia, amelyet mindennap május hónapban a vecsernye keretében imádkozunk, a természet végtelen szépségével, Máriát, a szépség királynőjét szólítja meg és köszönti. Istenimádatunk és keresztény kultúránk meghatározó személye Mária. A Napba öltözött asszony, akinek személyén átsüt Isten szeretetének fénye és melege. Anyai kisugárzása, figyelemre méltó kedvessége, bátorsága, Istenbe vetett bizalma, segít bennünket, hogy érző, vágyakozó emberek tudjunk lenni. Istenszeretetünk ne racionális fogalmakkal körülhatárolt legyen. A litánia Mária személyi nagyságát méltató szavai vágyat akarnak ébreszteni, hogy tekintetünk az Örök szépségre irányuljon. A vigasztalás asszonya azt szeretné megértetni, hogy az Örök élet igéi Jézusnál vannak. Mária-tiszteletünk nem teszi Őt végcélnak, ami egyedül Isten lehet, és nem követel számára olyan tiszteletet, amellyel egyedül Isten előtt hódolunk. Felé irányuló tiszteletünkben benne van az áhítat, amely köszönetet és hálát sugároz felé, amit az emberiségért tett, és benne van a tisztelet, amely lényegesen felülmúlja a szentek tiszteletét, hiszen így köszönti az angyal: „Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, áldottabb vagy te minden asszonynál.” Esküvők alkalmával sok férfit láttam fényképet készítve menyasszonya előtt térdelni, és szép gesztusnak találtam. Az imádat az ember Isten előtti hódolatát jelenti, aki a lét forrása, amely egyedül Őt illeti meg. Milyen szép lenne, ha az orgonavirágos májusi esték nemcsak a szerelmes párokat hoznák tűzbe, hanem az otthonmaradás magányából kitörni akaró lelkünk is lángra lobbanna, és gyönyörű népénekünk szavával együtt zengné: „Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát, ezer nép híven zengi ma: ó, Üdvözlégy Mária”.

Bálint Emil katolikus plébános