Hajjaj, népszavazást írtak ki Székelyudvarhelyen. Na nem a polgármester leváltásáról vagy egyéb eget rengető fontosságú dologról (amelyből azért akad néhány), hanem az ún. kocsipiacról. Szóval a polgármesteri hivatal felmérést indított közösségi oldalán arról, hogy megváltozzon-e a népszerű vásár időpontja. Ami igazából egy nagy „mindenes” vásár, és sokak számára ez a fő vasárnapi program. Ám az utóbbi időben az egyházak mozgolódni kezdtek, hogy tegyék át szombatra, hogy ne legyen az istentiszteletekkel egy időben. Nemrég pedig a székelyudvarhelyi egyházkerületek vezetőinek kérésére 19 helyi és megyei önkormányzati képviselő aláírásával egy olyan dokumentumot iktattak, amelyben hivatalosan is kérik az időpont megváltoztatását. A hivatal most arra kíváncsi, hogy egyetért-e ezzel Udvarhely és a környék lakossága. Bevallom, a dolgoknak ez a megközelítése kissé erőltetettnek, korszerűtlennek, és igen, furának tűnik számomra. Hiszen felnőtt emberekről van szó, akik hétről hétre úgy döntenek, hogy inkább a kocsipiacon töltik a vasárnap délelőttöt, mintsem hogy templomba menjenek. De úgy tűnik, mintha terelgetni akarnák a nyájat az egyházak, gondolván, ha kihúzzák az emberek talpa alól a kedvenc vasárnapi programot, maguk felé irányíthatják őket. Kinek jó ez? Motivációt, valós belső igényt kívülről, fentről megváltoztatni nehezen lehet. Miből gondolják a kezdeményezők, hogy az emberek, akik eddig a vásárra kívánkoztak, ezt – jobb híján – felcserélik a templommal? A hívek elmaradása az egyházak problémája, nem inkább saját megoldáson kellene gondolkodniuk? Vajon mit nyújt többet, mást, milyen igényeket elégít ki a vasárnapi vásár, hogy annyian szeretik? Miért van inkább erre az élményre szükségük, miért nem az egyházak kínálta lelki táplálékra? Nem tudok nem arra gondolni a kezdeményezés kapcsán, hogy gyermeknek nézik az embereket, akiknek irányt kell mutatni még szabadidejükben is, mert nem tudják, hogy nekik mi a jó… Ha egy rendezvényre kevesen mennek el, csak elvétve az időpont a hibás. A profi szervezők inkább arra szokták keresni a választ, hogy vajon mit rontottak el, mit kellett volna másképp. Lehet, hogy ebben a témában profánnak tűnik kínálatról, keresletről, versenyről, netán nyomásgyakorlásról beszélni, de attól még ezek a fogalmak léteznek…

Asztalos Ágnes