Azt tapasztaltam, hogy – részben az újságírói műfajok megkötései miatt – egy-egy tudósításból, hírből kimarad az élményszerűség, megtudod, hogy lezajlott, megtörtént, de azt nem, hogy milyen volt, hogyan telt? Nos, ennek pótlására jó a Villanás. Itt leírhatom, hogy polgármester hiányában nem volt polgármesteri köszöntő a rendezvénysorozat megnyitóján és a Pityókafesztiválon – vélhetően a távolságtartásra vonatkozó előírások miatt – nem a saját csapatának tüzénél melegedett a volt elöljáró. Leírhatom, hogy olyan sokan voltak a múzeumban az erdélyi Mária-tiszteletről szóló tárlat megnyitóján, hogy alig lehetett lélegzethez jutni (vagy netán elromlott a légkondicionálás?). Beszámolhatok arról, hogy ismét csatároztak a csíki sörök – de főként a fészbukon, mert nem tartottak „ki iszik több holland-csíkit vetélkedőt”, mivel csak az egyik holland csíki sört árulták a főtéren. (Az erdely.atlatszo.hu szerint ugyanis mindkettő részben holland tulajdonú.) Megállapíthatom, hogy változatosan méregdrága volt minden (lángos 5-6 lej, vattacukor 3-5 lej, sör 4 lej, kisautózás 7 lej/2 perc, körhinta 5 lej/3 perc, fajátékok 25-30 lej, pici fakanál 2,5 lej, népies ingek 50 lej fölött, táskák 100 lej körül), mintha a helyi termelők csakis a külföldi export reményében rakódtak volna ki (vagy csak én vagyok mindig pénztelen ilyenkor?). Leírhatom, hogy zavart az óriási hangzavar, de egy évben egyszer ki lehet bírni (amúgy is egy trombitával a saját kisfiam is hozzájárult). Saját szememmel láttam, hogy szombat délelőtt az ilyenkor szokásosnál jóval szemetesebb volt a sátálóutcánk felső része, ezek után a parkban üldögélve pedig szinte nem hittem a szememnek, amikor egy kislány műanyag zacskóba gyűjtötte be saját kutyájának ürülékét, majd a kukába dobta. (Ekkor már a táskában lapult a megyénk integrált hulladékgazdálkodási rendszerét népszerűsítő kiadvány, amit szintén a városnapok egy sátrában osztogattak.) Mindent összevetve hiányos, színes, szemetes, mozgalmas és zajos városnapok voltak. Jól telt. Daczó Katalin
borús égbolt
Azt tapasztaltam, hogy – részben az újságírói műfajok megkötései miatt – egy-egy tudósításból, hírből kimarad az élményszerűség, megtudod, hogy lezajlott, megtörtént, de azt nem, hogy milyen volt, hogyan telt? Nos, ennek pótlására jó a Villanás. Itt leírhatom, hogy polgármester hiányában nem volt polgármesteri köszöntő a rendezvénysorozat megnyitóján és a Pityókafesztiválon – vélhetően a távolságtartásra vonatkozó előírások miatt – nem a saját csapatának tüzénél melegedett a volt elöljáró. Leírhatom, hogy olyan sokan voltak a múzeumban az erdélyi Mária-tiszteletről szóló tárlat megnyitóján, hogy alig lehetett lélegzethez jutni (vagy netán elromlott a légkondicionálás?). Beszámolhatok arról, hogy ismét csatároztak a csíki sörök – de főként a fészbukon, mert nem tartottak „ki iszik több holland-csíkit vetélkedőt”, mivel csak az egyik holland csíki sört árulták a főtéren. (Az erdely.atlatszo.hu szerint ugyanis mindkettő részben holland tulajdonú.) Megállapíthatom, hogy változatosan méregdrága volt minden (lángos 5-6 lej, vattacukor 3-5 lej, sör 4 lej, kisautózás 7 lej/2 perc, körhinta 5 lej/3 perc, fajátékok 25-30 lej, pici fakanál 2,5 lej, népies ingek 50 lej fölött, táskák 100 lej körül), mintha a helyi termelők csakis a külföldi export reményében rakódtak volna ki (vagy csak én vagyok mindig pénztelen ilyenkor?). Leírhatom, hogy zavart az óriási hangzavar, de egy évben egyszer ki lehet bírni (amúgy is egy trombitával a saját kisfiam is hozzájárult). Saját szememmel láttam, hogy szombat délelőtt az ilyenkor szokásosnál jóval szemetesebb volt a sátálóutcánk felső része, ezek után a parkban üldögélve pedig szinte nem hittem a szememnek, amikor egy kislány műanyag zacskóba gyűjtötte be saját kutyájának ürülékét, majd a kukába dobta. (Ekkor már a táskában lapult a megyénk integrált hulladékgazdálkodási rendszerét népszerűsítő kiadvány, amit szintén a városnapok egy sátrában osztogattak.) Mindent összevetve hiányos, színes, szemetes, mozgalmas és zajos városnapok voltak. Jól telt.
Daczó Katalin
.jpg)
.jpg)
