Hirdetés

Vándor fecske hazatalál

HN-információ
Egy évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan sokan azon sopánkodtunk, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsús misét a zárt kegytemplomban tartják. Igen, a megszokotthoz képest valóban különös volt a tavalyi pünkösdi „forgatag”. Egyik írásomban én is ecseteltem, hogy mi minden hiányzott számomra az elmúlt évekhez képest. Többek között felsoroltam, hogy elmarad a búcsút megelőző Csűrdöngölő, azaz közösségünk legfiataljaibbnak önfeledt mulatozása Csíkszereda főterén, péntek délután a munkából hazamenet nem találkozom az éneklő-imádkozó gyergyóalfalvi keresztaljával, és nem láthatom megérkezni valamelyik felcsíki vonatállomásra (ha lehet állomásnak nevezni) az anyaországból érkező zarándokvonatok egyikét. Mint írtam, csak a korona dübörög, s az sem a síneken. Aztán azon méláztam: tudunk mi „dizájn” nélkül ünnepelni? Végül arra a következtetésre jutottam, hogy kürtőskalács, szalmakalap és más külsőségek nélkül is tudunk és tudnunk kell igazán ünnepelni. Legalábbis bebizonyítottuk egy évvel ezelőtt, amikor csak a „szív zarándoklatával” lehettünk a búcsú részesei. Nem akarok túlzásokba esni, de azt gondolom, idén valóban kinyílhat szívünkben az örömvirág, hiszen sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint tavaly ilyenkor, csak a szabályok elleni zsörtölődés közben észre kellene venni. Mint mindig, most is sokan hajlamosak vagyunk zúgolódni a járványügyi szabályok, a szervezők és mindenki ellen, aki azért dolgozik, hogy ha szerényebb körülmények között is, de meglehessen tartani a fogadalmi búcsút. „Me`, hogy minek kell kitűző, métt kell viselni a maszkot a nyeregben, ha már nagyon sok helyen nem kell, met így, met úgy…” Csak zúgnak, mint felhőszakadás után – a minden szennytől is bűzlő – megáradt Olt. És az Oltról jut eszembe a sok összeesküvés-elmélet, ami a vírusról és az azt megfékező oltásról terjeng „szakértőink” között. No, de azt hiszem, valahogy úgy vagyunk, mint a vándorfecske, amely (ősi himnuszunk szerint is) hazatalál és édesanyja fészkére száll. Tudjuk, a legzüllöttebb gyerekét is hazavárja édesanyja, s a legtöbb esetben a nyakleves helyett gyereke legkedvesebb étkét kínálja. Vajon vándorfecskéink zsörtölődve, zúgolódva érkeznek haza vagy örülnek annak, hogy újrakezdhetik fészkük és jövőjük újraalapozását?

Bíró István



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!