Van, aki nem kér belőle

A Hivatalos Közlöny június 15-i számában jelent meg a televíziós analóg szolgáltatásokról a digitális televíziós átállással kapcsolatos egyes szükséges intézkedések megállapítására és a multimédia-szolgáltatások országos szintű bevezetésére, valamint a 2002/504-es, az audiovizuális törvény kiegészítésére vonatkozó 2015/18-as sürgősségi kormányrendelet. Ezt a jogszabályt a kormány június 10-i ülésén fogadták el, s annak az audiovizuális törvény kiegészítésére vonatkozó előírásai július 1-jétől válnak hatályossá. Érdekes és fura előélete van ennek a kormányrendeletnek, pontosabban annak az audiovizuális törvény kiegészítésére vonatkozó előírásainak.

Hecser Zoltán
hecser.zoltan@hargitanepe.ro
A digitális televíziós átállás egy nemzetközi technológiai és piaci folyamat, amely során egyrészt a televíziógyártók, másrészt a tartalom és műsorszolgáltatók, harmadrészt a tévénézők átállnak a digitális televíziózás használatára. Ez gyakorlatilag a hagyományos, az analóg szolgáltatások megszűnését jelenti, de az is megtörténhet, hogy egy adott országban a tévéállomások egy kis része vagy a tévészolgáltatások egyes típusai, mint például a kábeltelevíziók elérhetők maradnak analóg rendszerben is. Ez az átállás jobbára, pontosabban egyes országok esetében az úgynevezett földfelszíni műsorszórást érinti kötelező jelleggel. Az átállásnak úgymond velejárója az is, hogy a régebbi televíziókészülékek, azok, amelyek csak az analóg televíziós jeleket tudják értelmezni, alkalmatlanokká válnak a vételre, de amennyiben megfelelő beépített dekóderrel rendelkeznek, akkor azok továbbra is használhatók, azaz nincs szükség külön eszközre a digitális adás vételéhez, megfelelő antenna és továbbító eszközök birtokában azok önmagukban is alkalmasak a digitális adások vételére. Amúgy a digitális rendszerek természetüknél fogva jobb kép- és hangminőséget biztosítanak, mint az analóg rendszerek. A kép felbontása sokkal nagyobb, így több részlet látható élesebben, a hang szintén jobb minőségű. Továbbá a digitális rendszerek képesek különböző szolgáltatásokat is biztosítani.
Miért is szükséges az átállás?
A hagyományos televíziózás digitális technikára váltását nem írja elő kötelező jelleggel egyetlen nemzetközi szervezet sem, de ezzel kapcsolatosan ajánlásokat és irányelveket fogalmaztak meg. Ilyen irányelv található például az Európai Unió 2009/848/EK direktívájában is, amely a 2012. január 1-jei időpontot jelölte ki az átállás befejezésére. Utólag kiderült, hogy ez a dátum túl korai volt. Ugyanakkor 2016-ban a Rádiókommunikációs Regionális Konferencia (RRC) genfi értekezletén mintegy száz állam, köztük Románia képviselői is aláírtak egy olyan egyezményt, amely előírásai értelmében 2015. június 17-ét követően egyetlen földfelszíni analogikus műsorszórás sem lesz védelmezett. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy a szóban forgó időponttól az analóg szolgáltatások megszűntek volna. Másképpen fogalmazva Romániának „rendeznie” kellett volna eddig a dátumig a digitális televíziós átállás kérdéskörét.

Halasztás
Tekintettel arra, hogy az említett genfi értekezleten vállalt kötelezettségének a román állam nem tett eleget, a kormány rákényszerült a jogszabály meghozatalára, nevezetesen annak a sürgősségi kormányrendeletnek az elfogadására, amely június 15-én jelent meg. Ezt a rendkívüli helyzetet részletesen felvázolták a kormányrendelet megindokolási jegyzékében. Nem térnénk ki annak részletes ismertetésére, csupán arra utalnánk, hogy a most hatályba lépett jogszabály révén az analóg műsorszórás határidejét meghosszabbították 2016. december 31-ig. Így a 2012/504-es törvény alapján kibocsátott műsorszórási engedélyek továbbra is érvényben maradnak, s amennyiben egy adott műsorszóró azt meg szeretné hosszabbítani esetleg 2016 decembere után is, akkor újabb licencet kell igényelnie. Ezek szerint majd minden marad a régiben, s a hazai műsorszóróknak módjukban áll majd fokozatosan átállni a digitális televíziózásra.

Pénzt ígér a kormány
Hogy, hogy nem, de pont június 10-én, a kormányülés napján szivárogtak ki olyan értesülések, miszerint egy olyan sürgősségi kormányrendelet elfogadására is készül a kormány, amely értelmében egy adott pénzalapot hoznának létre, s abból bizonyos feltételek és kritériumok teljesítése függvényében, illetve adott esetekben pénztámogatásban részesülhetnének majd a tévéállomások. Sokan úgy tudták, hogy ennek a jogszabálynak az ötlete az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) berkeiben született meg, sőt egyesek szerint „neve is van” az ötlegazdának, Valentin Jucan, a tanács egyik tagja személyében. Ő utólag valóban elismerte, hogy serénykedett egy ilyen jogszabály érdekében, de az ő elgondolása szerint ezt a támogatási pénzalapot a műsorszóró társaságok finanszíroznák, éves bevételük 5 százaléka átutalása révén. Az így létrehozott összegből pedig oktató, tájékoztató és kulturális jellegű programokat szerveznének, illetve tévés műsorokat állítanának össze. Ennek az elgondolásnak már eleve nem örvendtek azok a televíziós szolgáltatók, akik számára kiadást jelentett volna a szóban forgó támogatási pénzalap létrehozása.
Lábra kaptak olyan értesülések is, miszerint a június 10-i kormányülés megkezdésére azért kerül sor több mint két órai késéssel, mert a szóban forgó állítólagos sürgősségi kormányrendelet tervezetének véglegesítése során nézeteltérések, félreértések támadtak. Hogy van-e ennek az értesülésnek valós alapja, nem tudni, annál is inkább nem, mert a hivatalos bejelentés szerint a kormányülés azért kezdődött megkésve, mert az igazságügyi miniszter a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) ülésén tartózkodott, s az elhúzódott. A televíziók pénzügyi támogatására vonatkozóan azonban megszületett egy jogszabályozás, s az mint olyan, beleépült a június 10-én elfogadott 2015/18-as sürgősségi kormányrendeletbe. Eléggé fondorlatos módon, nevezetesen az audiovizuális törvény, a 2002/54-es törvény egy új fejezettel való kiegészítése révén. Ennek az új fejezetnek a megnevezése: audiovizuális területen tevékenykedő gazdasági operatőrök ösztönzésének intézkedései. A bevezetett új szakaszok értelmében a szóban forgó területen tevékenykedő vállalkozások, cégek kormányhatározattal jóváhagyott állami támogatási séma alapján finanszírozásban részesülhetnek. Ez a támogatási séma arra lenne hivatott, hogy ösztönözze a tartalom- és műsorszolgáltatásokat információs, kulturális és nevelő jellegű közérdeklődésre is számot tartó adások sugárzására. Elég homályos és képlékeny ez a megfogalmazás, mint ahogy az is, miszerint a támogatási séma fogja tartalmazni az odaítélési kritériumokat, az elszámolható költségek kategóriáit, valamint a támogatásnyújtási és monitorizálási eljárást. Hogy mindez gyakorlatilag mit is jelenthet, azt nem tudni, mert semminemű utalás nincs arra, hogy esetleg a kormányrendelet gyakorlatba ültetésére vonatkozóan majd módszertani normákat dolgoznak ki. Az viszont szerepel a kormányrendeletben, hogy a szóban forgó támogatás céljára 67,5 millió lejt biztosítanak, a támogatási séma periódusa pedig a 2015. július 1. és 2016. december 31. közötti időszak lesz. Nem akarunk sem rosszmájúak, sem rosszindulatúak lenni, de eleve gyanúsnak tűnik, hogy a kormány a helyhatósági és a parlamenti választások előestéjén, illetve azok időszakában „siet” egyes televíziók „önzetlen” megsegítésére, támogatására.

Ellenérzések
A sürgősségi kormányrendeleten még meg sem száradt a tinta, és egyesek máris kifogásokat, ellenvetéseket fogalmaztak meg. A Független Újságírásért Központ (CJI) az ActiveWatch és a Médiaszervezetek Konvenciója (COM) június 11-én felszólította a kormányt, hogy vizsgálja felül döntését és vonja vissza ezt a sürgősségi kormányrendeletet, ugyanakkor találja meg a köztájékoztatás és a tartalomszolgáltatás támogatásának a másabb módozatait. A nyilvánosságra hozott közlemény szerint egy ilyen állami támogatás már eleve torzítsa a szabad versengést és esetleg szelektív módon előnyöket biztosíthat azon piaci szereplőknek. Ugyanakkor nagy kérdőjelt jelent, hogy miért éppen a választási kampányt megelőző időszakban fogadtak el egy ilyen jellegű támogatási sémát. Továbbá utalnak arra is, hogy ha már a média támogatását tűzték napirendre, akkor szem előtt kellett volna tartani nemcsak a televíziót, hanem az írott sajtót, a rádiót és az online újságokat is. Az állítólagos ötletgazda, Valentin Jucan megelégedéssel nyugtázta, hogy ha nem is az általa elképzelt formában, de mégis született egy jogszabály a műsorszórók támogatására vonatkozóan, olyan, amely összeegyeztethető az európai jogszabályokkal (úgy tűnik, hogy ez valóban így van, szem előtt tartva az Európai Unióra vonatkozó egyezmény 107-es szakaszának (3)-as bekezdését. Nem így látja viszont az audiovizuális tanács egy másik tagja, Dorina Rusu, aki szerint ennek az állami támogatásnak a megszövegezése nem egységes, előírásai ellentmondanak a piacgazdaságnak. És felteszi a költői kérdést: „Miért is támogatnánk?”
Annak a majdani kormányhatározatnak a tükrében lehet majd elmondani, hogy tulajdonképpen hova is akart kilyukadni a kormány. Az viszont vitathatatlan, hogy a hazai televíziózás helyzete anyagi, pénzügyi szempontból sem nevezhető rózsásnak. Nemzetközi szakértők szerint is érthetetlen módon nagy a romániai televíziós műsorszórók száma. Így például öt kereskedelmi hírtelevízió „üzemel” országunkban, több, mint Franciaországban vagy Németországban. Az elmúlt húsz esztendő során gombamód szaporodtak a tévéállomások, de gombamód szűntek is meg, egyesek botrányos körülmények között, mint például nemrégiben a Gaga televízió, amely „érdekeltségi körét” illetően DNA-s kivizsgálás is van, érintve az audiovizuális tanácsot is a működési licenc meghosszabbítása körüli „bonyodalmak” okán. Ugyanakkor néhány országos szórású televíziós céggel szemben fizetésképtelenségi eljárás van, mi több, pont egy ilyen kereskedelmi társaság helyzete okán kellett utólag módosítani a nemrégiben hatályba lépett fizetésképtelenség-megelőzési és fizetésképtelenségi törvényt. Hallani arról is, hogy egyes audiovizuális területen tevékenykedő cégek esetében (de nem csak) igen zavaros a finanszírozás, nem tudni, hogy miből is „táplálkoznak” azok. Idetartozik az is, hogy egyesek „életképesek” annak ellenére is, hogy évek óta veszteséggel zárják a pénzügyi mérleget.
A potenciálisan érintettek egyelőre hallgatnak, nem kommentálják a kormányrendelet előírásait. De van egy kivétel is: a Digi TV hírtelevízió tulajdonos cégének (RCS&RDS) illetékese bejelentette, nem kérnek a támogatási pénzalapból, illetve nem tartanak igényt az állami költségvetésből folyósítandó összegekre.