Egy-egy szerencsés kézzel vásárolt paradicsom íze, a lassan gyümölcsössé érő nyári illatok, a felcsapó víz napfényben megtörő színei, az út szélén száradó fű szénára emlékeztető illata. És úgy egyáltalán, sok minden eszembe juttatja mostanában azokat a gyermekkori nyarakat. És szüleimet akkor, nagyszüleimet, az unokatestvéreket, játszótársakat. Akkor még mindenre ráértünk, akkor még semmi sem volt sürgős, és akkor az idő csak abban a vonatkozásában létezett, hogy reggel van vagy este, ki lehet menni mamáékhoz, vagy már haza kell menni, be kell-e menni lefeküdni vagy még kint lehet maradni valameddig. A gyermekkori nyarak békessége, a mamáék kertjében eltöltött napok, a házunk előtt elbandázott esték hangulata gyakran eszembe jut mostanában. Öregszem és nosztalgiázok – legyintek, de nemcsak nosztalgia ez. Annak az időszaknak a békéje, gondtalansága az, amit most nagyra értékelek. Rengeteget játszottunk, nyáron mondhatni reggeltől estig. Az elfoglalt szüleink, a ránk felügyelő, de közben ezer dolgot csináló nagyszülők mellett mienk volt a kert, az utca, és amikor már nagyobbak voltunk, a Nyárád is. Esténként sokszor már sötétben hagytuk ott az akkor a világot jelentő füves árokpartot, és az is előfordult, hogy édesanyám kihozta nekünk a vacsorára sütött krumplit az útra, ha már bemenni nem akartunk. A Nyárád jelenlegi medrét és a víz állapotát elnézve most szinte hihetetlennek tűnik, hogy ott tanítottak meg úszni a nagyok – igaz, ma már kissé drasztikusnak tűnő módszerekkel –, és hogy az esténként egy hűsítő lemosdásra odaérkező felnőtteknek is mellkasig ért a víz a „gübbenőben”, amit hosszas és derekas munkával építettünk mind, a folyómederben lévő nagy kövekből. Ma már szinte minden udvaron játszótér van, homokozó, ugráló, felfújhatós medence és mászóka, az utcákat többnyire leaszfaltozták, és sok az autó, a patakpartok pedig gyakran szemetesek. Én mégis azt kívánom minden mai gyermeknek, hogy persze, a mostani lehetőségek szerint, de a kerítésekkel elválasztott sok-sok kis játszótér helyett legyen lehetőségük megtapasztalni azt az unokatesós, szomszéd gyermekes, bandázós önfeledt nyári hangulatot, amelyet nekem volt szerencsém megélni.

R. Kiss Edit