Ünnepeltek a reformátusok

Hálaadás. Isten dicsőségét hirdeti az újjáépített templom Fotó: Simó Márton

„Uram, jó nekünk itt lennünk” – ezt a Szent Péter apostolnak tulajdonított mondatot Márk, Máté és Lukács evangélistáknál egyaránt megtaláljuk, amikor Jézus három tanítványa – Péter, János és Jakab kíséretében – felmegy a Tábor hegyére, és a színeváltozás által meggyőzi a jelen levő követőket, hogy ő valóban Isten fia, ő a Megváltó. Ezt az evangéliumi részt idézte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, amikor köszöntötte az egybegyűlteket – híveket és egyházi, illetve világi vezetőket – a vasárnap délelőtti ünnepélyes istentiszteleten.

Hálát adni sereglettünk egybe, hiszen elkészültek ugyan a templom felújításával már a múlt ősszel, csak éppen alkalom nem nagyon kínálkozott ez idáig az ünnepélyes megáldásra, mivel közegészségügyi korlátozások voltak érvényben.
A hívek az építés 240. évfordulójára használatba vehették, a hálaadásra és az égi áldáskéréshez most teremthették meg az alkalmat a gyülekezet vezetői.
A püspök beszédében Pál apostolnak, a korinthusiakhoz írt első levelére is hivatkozott ide kapcsolódóan: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1Kor 1, 4-6).
Viszont nem építhetünk sátrat fent a magasban – amint azt Péter apostol is javasolta az írások szerint –, hanem vissza kell térnünk a hétköznapokba, alá kell szállnunk a való életbe, hogy megtaláljuk a feladatainkat, amelyek ismét felvezetnek minket az eljövendő csúcsokra. Az egyházi vezető kitért arra a támogatási programra, amellyel Magyarország kormánya jelképesen egyesítette a nemzetet, véget vetett annak a számkivetettségnek, amely által a magyarok egy része hátrányos és kisebbségi helyzetbe kényszerült.
– Mi, magyarokul, amikor régi egyházi és világi épületeket javítunk, illetve újakat emelünk, elsősorban közösségekben gondolkodunk, akik benépesítjük és használjuk, akiknek leszármazottai majd birtokba veszik ezeket az objektumokat majd a következő évszázadokban – mondotta.
Kató püspök úr pár olyan példát említett, amelyek ott láthatók a templom közvetlen közelében – a Református Kollégium felújított régi és új épülete –, illetve a most zajló megvalósításokat, illetve azokat a beruházásokat, amelyek a szomszédos római katolikus tulajdonú ingatlanokban zajlottak az utóbbi néhány évben.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke nyugat-európai, történetesen hollandiai példákat sorolt, ahol a közelmúltban látott olyan templomokat, amelyek „multifunkcionális” központként működnek, gyakran bevándorlók veszik használatba, s ami még rosszabb: kocsmává züllesztik azokat. Nyugat-Európában már megjelent a szakrális épületek ingatlanpiaca, amely elsősorban pénzt és hasznot remél ezektől az épületektől, amelyek a meghitt imádkozás, az elvonulás, az Istennel való találkozás színhelyeként épültek évszázadokkal ezelőtt. Nem az élet anyagi és pénzzel megfizethető szegmense, hanem az elvonatkoztatás, az anyagi béklyóból kitörni, a „szférák” iránt vágyakozó lelkek számára létesültek. A lelkeket is építeni, gondozni kell.
Antal Lóránt, az RMDSZ udvarhelyszéki szenátora személyes élményekről beszélt, hiszen gyermekkora óta ehhez a gyülekezethez tartozik. Itt konfirmált, ide jár istentiszteletekre, itt osztozik hittársaival minden örömben és bánatban. Személyesen kőlapok adományozásával járult hozzá az építkezéshez. Azt reméli, hogy ezek a kövek, amelyeken a hívek most a padsorok között járhatnak, hosszú évszázadokon át szolgálnak majd.
Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője a magyar kormány üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta. Maga is hozzátett néhány személyes vonatkozást: nagyon hálás azért, hogy tizenöt évvel ezelőtt ez a gyülekezet befogadta őt; hálás azért a sorsnak, hogy itt volt az egyházi esküvőjük, s hogy mostanság is – amikor teheti – arra vágyik, hogy itt vegyen részt a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken.
Várday Zsolt műépítész és Bálint Barna, a felújítást végző MACOPS Kft. ügyvezetője a munkálatok rejtett részleteiről is beszélt, amelyekre nem számítottak ugyan, de büszkék arra, hogy munkatársaikkal, az alvállalkozókkal, a mesteremberekkel mindent időre és jó minőségben elvégezhettek. Szécsi Mózes, az egyházközség gondnoka megköszönte a magyar és a román állam részéről érkező anyagi segítséget, a vezetők közbenjárását, a hívek adományait és a sok közmunkát, amellyel presbiterek és a hívek járultak hozzá az eredményes és minőségi munkához.
Mi sem jelezte jobban a folytonosságot, mint az, hogy közben kivetítették a soron következő előadók nevét, de menet közben a napokban-hetekben esedékes keresztelőkre, esketésekre, ima- és istentiszteleti alkalmakra is felhívták a jelenlevők figyelmét. Délután 5 órakor pedig ünnepélyesen, szintén a püspök úr áldásával beiktattak három segédlelkészt – Pitó Zsoltot, Soós Tímea-Zsuzsannát és Ferkő Andort –, akik már itt szolgálnak, csak az ismert járványügyi korlátozások miatt ez idáig elmaradt a papi pályát indító ünnepélyes aktus. Soli Deo gloria!

Simó Márton

 

: an accessible web community