Érthető az arisztokráciát övező érdeklődés, ugyanis a második világháború után szocializálódott generációkban kétféle kép élt az úri osztályról: egy, amit az oktatás és a hivatalos propaganda sugallt, s amely negatív képet festett, az arisztokráciát a népet kiszipolyozó, annak hátán élősködő parazitáknak állítva be; de ott volt a szülők, nagyszülők emlékezetében élő kép is, amely tanult, művelt, a haladás szolgálatában álló, jó ügyek mellett elkötelezett, olykor különc embereknek mutatta az arisztokratákat. A történelem alakításában játszott szerepüket sokan ismerték és elismerték. A rendszerváltás után felerősödött e társadalmi osztály tagjai iránti érdeklődés. Ők maguk is fél évszázad megbélyegzés, elhallgattatás után megmutatkozhattak: létrehozták az erdélyi magyar történelmi családokat tömörítő civil szervezetet, s bár visszafogottan, de megjelentek a közéletben is. Sajnos a legtöbbször azonban a sok indulatot keltő restitúciós folyamat – többnyire szenvedő, olykor félsikereket elkönyvelő – alanyaiként szerepelnek. Ezzel párhuzamosan az elmúlt negyedszázadban sorra jelentek meg a nagy családok leszármazottjainak életét bemutató kötetek. Hogy csak párat említsünk közülük: a Gutenberg Kiadó gondozásában jelent meg Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt nagy kastélykönyve „Isten segedelmével udvaromat megépítettem.” Történelmi családok kastélyai Erdélyben címmel, amely azóta is az erdélyi könyvpiac egyik sikerkönyve; Marosi Ildikó Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal című, több kiadást megért kötete, vagy a Bánffy Miklósról, Kemény Jánosról írt könyveinek sora; Kornis Gabriella önéletrajzi indíttatású kötetei; Oláh Gál Elvirának az erdélyi arisztokrácia képviselőivel készített, a Székelyföld folyóiratban megjelent beszélgetéseinek sorozata, amely a Hargita Kiadó gondozásában jelent meg Nobile officium címmel. Vagy idesorolható Csinta Samu két kötete: az Erdély újranemesítői – Arisztokraták honfoglalása című 2015-ban jelent meg, az Arisztokraták honfoglalása – Erdély újranemesítői II. című pedig idén látott napvilágot a Heti Válasz Kiadó gondozásában. Csinta Samu kötetei az embert mutatják be. Sorsokat, amelyek alakulását a történelmi háttér, a családi örökség, a neveltetés, a ragaszkodás, a kitartás határozza meg, s amelyekre a hatalom packázása, az osztályharcos közelmúlt szülte ellenérzés nyomta rá s nyomja mindmáig bélyegét. Jelen kötet négy családot mutat be pár ember sorsának, küzdelmeinek, napi gyötrődéseinek, de hittel és megszállottsággal, kitartással végzett munkájának ecsetelése révén. Elsőként a magyargyerőmonostori báró Kemény család – s ezen belül a nagy erdélyi mecénás, Kemény János – regényes története rajzolódik ki, s a történetet olvasva válik érthetővé örököseinek ragaszkodása a nagyapai örökséghez. S mikor örökségről beszélünk, az anyagi mellett nagy jelentőséggel bír a szellemi örökség is. A történet pedig az itt élő örökösök, Vécsi Nagy Zoltán és öcsse, Nagy Kemény Géza élettörténetének bemutatásával válik teljessé. A sorban a következő a losonczi gróf és báró Bánffy család. Bő teret kap a restaurálási munkálatokról és újabban fesztiváljáról híres Bonchida és utolsó ura, Bánffy Miklós politikus-író-művész, de megismerhetjük a család más ágainak – köztük a maroshévízi Bánffy-fürdő névadóinak történetét is, hasonlóságot fedezve fel a Magyarországról hazatelepedő Kemény unokák és az ősei birtokán gyökeret eresztő Bánffy Farkas sorsa, szerepvállalása között. A harmadik bemutatott família a Csávossy György borász-tanár-író révén ismert csávosi és bobdai báró Csávossy család. Végül Erdély egyik legrégebbi főúri családja, a fejedelmet is adó nagybarcsai Barcsay család történetével ismerkedhetünk meg. A nemrégiben elhunyt Csávossy György kapcsán fogalmazta meg Papp László enyedi plébános: „Ez a társadalmi réteg nem éri be a múlt keserveinek emlegetésével, a tragédiák után nem kezdett el rabszolgamód dühöngeni, hanem tűrt, tett, továbbtanult, élt, és ezért élhetett. Tagjai megtalálták egymás kezét, nem ültek le hamis próféták lábaihoz, mert éltette őket a keresztény öntudat. Erényeiket a történelemből szívták, népünk legrégibb és legerősebb hagyományain álltak. A tragikum által kiváltott áttelepülés után Európa és a nagyvilág sokrétű, modern demokratikus társadalmaiban is helytálltak. A szülőföldtől távol élve is megőrizték emberi tartásukat és nemzeti hovatartozásukat. A világ legtávolabbi pontjain is megszervezték kultúránk ápolását és továbbadását az új generációk számára. E hatalmas szellemi erőt mindenképpen kapcsolatba kellene hoznunk a hazai kulturális és társadalmi értékekkel, ami kimozdíthatná a holtpontról az erdélyi magyar társadalmat.” Csinta Samu könyve izgalmas olvasmány régmúltunk, közelmúltunk és jelenünk történéseiről, főszereplői kötelességtudó emberek. Ezt a korabeli fotográfiákkal és a jelenkori állapotokat tükröző felvételekkel gazdagon illusztrált kötetet ismerheti meg a csíkszeredai közönség ma este 7 órakor Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa Gál Sándor utcai székházában, a Lázár-házban szervezett könyvbemutatón. Az est házigazdája dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, a szerző beszélgetőtársai Bánffy Farkas és Vécsi Nagy Zoltán lesz, a beszélgetést Ferencz Csaba újságíró moderálja. Közreműködik Nagy Lóránt gitárművész. Sarány István