Kedden délután Victor Ponta kormányfő előzetesen be nem jelentett sajtótájékoztatót tartott a Victoria-palotában. Annak valós indítékait nemigen lehet kihámozni, mert ő csupán arra utalt, hogy megelőzően az üzleti körök egyes képviselőivel találkozott, illetve kézhez kapta a nyolchavi költségvetési bevételek alakulására vonatkozó helyzetjelentést. Ez utóbbi egyes hivatalos adatokat ismertetett is, nevezetesen arra utalt, hogy augusztusban várakozáson felüli volt a szóban forgó bevételek kvantuma, az előzetesen bejelentett egymilliárd lejjel szemben 1,2 milliárd lejjel több, mint 2014 azonos hónapjában. Továbbá: 2014 első nyolc hónapjában az Országos Adóügynökség által ügykezelt bevételek értéke 120 milliárd lej volt, az idén pedig 130 milliárd lej. E kedvező és örvendetes tendenciák kapcsán megemlítette azt is, hogy nem tartja kizártnak egyes, az új Adótörvénykönyvben 2017. január 1-jére beütemezett adó- és illetékcsökkentések előrehozását a 2016-os év folyamán, sürgősségi kormányrendeletek révén. Elismerésre méltó tendencia, de azért megjegyzendő az is, hogy a kormányfő elnagyolta a dolgokat, mert megvan a maga jelentősége annak is, hogy melyik költségvetés bevételei miként alakultak, illetve annak, hogy a költségvetési bevételi források melyikének volt bővebb a vize, s melyikének kevésbé. Mint ahogy a költségvetési kiadások alakulása sem érdektelen. Ez utóbbiakra viszont nem utalt, de tudni például azt, hogy a közberuházások terén nincs mivel dicsekedni, sőt ellenkezőleg.Ponta keddi nyilatkozatát, majd a szerdai kormányülésen elhangzott felvezetőjét alaposan átolvasva arra a következtetésre is juthatunk, hogy tulajdonképpeni szándéka egy újabb mélyenszántó átszervezés kilátásba helyezése volt. Nevezetesen az Országos Adóügynökségé. Kedden részletesen ecsetelte azt, hogy megbeszéléseket folytatott a pénzügyminiszterrel (az ANAF elnökével), a nemzetközi partnerekkel, azaz a Valutaalappal, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal, s ezek tükrében tovább kell lépni az ügynökség korszerűsítése és szerkezetváltása tekintetében. Ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy pillanatnyilag folyamatban van az adóügynökség keretében egy új főosztály létrehozása, amely a kényszervégrehajtásokra lesz „szakosodva”. Ami pedig a lényeget illeti, szerinte az ANAF egy olyan önálló intézménnyé kell váljon, amilyen létezik az Amerikai Egyesült Államokban és egyes európai országokban. Egy független intézményről lenne szó, amely nem tartozik egyetlen minisztérium kötelékébe sem, és amely élén nem egy elnök, hanem egy vezetőtanács áll, amelyet huzamosabb időre neveznek ki, s amely mentesülhetne mindennemű politikai befolyás alól. Nos, ez utóbbi hazai viszonylatban nehezen képzelhető el… Szerdán ebben a kérdéskörben megszólaltak mások is. Az ANAF elnöke, Gelu Ştefan Diaconu az ügynökség honlapján hozta nyilvánosságra nyilatkozatát. Abból viszont az derül ki, hogy a kezdeményező nem a kormányfő volt, hanem ő maga, aki a megelőző nap javasolta Victor Pontának az átszervezés képletét, amely révén azt szeretné elérni, hogy a majdani ANAF-nak döntéshozatali autonómiája legyen, s mint ilyen, koordinálhassa az ország adópolitikáját, adóstratégiáját, felhasználva a külföldi tapasztalatokat is. Ez utóbbira tételesen utalt, amikor azt hangoztatta, hogy a javaslatai szem előtt tartották több nemzetközi pénzintézet jelentéseit is, többek között a Valutaalapét, a Világbankét stb. Mintegy sajnálkozva utal arra is, hogy az ANAF „a közpénzügyi minisztérium szegény rokonának pozíciójából nem képes finalizálni az adórendszer megreformálását”. És megszólalt ugyancsak szerdán a közpénzügyi miniszter, Eugen Teodorovici is, aki ezt a Diaconu által kezdeményezett, de Ponta által bejelentett átszervezési szándékot normálisnak tartotta, akárcsak annak indokoltságát, hogy az ANAF önálló és független intézménnyé alakuljon át. Szerinte is az adóügynökség szintjén kibontakozott reform folytatását jelentené a majdani átszervezés. Mindezzel első látásra nem lehet senkinek semmi baja. De van, akiknek emlékezete nem olyan rövid, mint másoké: mi úgy emlékszünk, hogy 2013-ban nagy dirr-dúrral hirdette meg az akkori Ponta-kormány a hazai adórendszer gyökeres megreformálását, intézményeinek átszervezését. És erre sor is került a 2013 júniusában megjelent 2013/74-es sürgősségi kormányrendelet alapján, amely értelmében többek között létrehozták a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságokat, megváltoztak az adóhatósági szervek hatáskörei, megszűnt a pénzügyőrség, de helyette megalakult az adócsalás elleni vezérigazgatóság stb. Idetartozik az is, hogy ugyanazon év júliusában megjelent az Országos Adóügynökség megszervezésére és működésére vonatkozó 2013/520-as kormányhatározat. Egyébként a kormányfő 2013 végétől errefelé többször is hangsúlyozta, hogy mennyire eredményes volt ez az átszervezés, illetve hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ami úgymond „lemérhető” az adófegyelem megszilárdulásában, az adócsalások visszaszorításában, valamint a költségvetési bevételek kedvező alakulásában. Az is igaz viszont, hogy ilyen vagy olyan okokból kifolyólag a már említett sürgősségi kormányrendeletet 2014-ben háromszor is módosították és kiegészítették, az ügynökség megszervezésére vonatkozó kormányhatározatot pedig ugyancsak háromszor, legutóbb a múlt hónapban. Ha minden olajozottan működik és bevált egy átszervezés, akkor miért válhat indokolttá és időszerűvé egy újabb és „még nagyobb lélegzetű” átszervezés? Arról nem is beszélve, hogy a megelőzőtől még két esztendő sem telt el.Hecser Zoltán
kevés felhő
szórványos felhőzet
erős felhőzet
Kedden délután Victor Ponta kormányfő előzetesen be nem jelentett sajtótájékoztatót tartott a Victoria-palotában. Annak valós indítékait nemigen lehet kihámozni, mert ő csupán arra utalt, hogy megelőzően az üzleti körök egyes képviselőivel találkozott, illetve kézhez kapta a nyolchavi költségvetési bevételek alakulására vonatkozó helyzetjelentést. Ez utóbbi egyes hivatalos adatokat ismertetett is, nevezetesen arra utalt, hogy augusztusban várakozáson felüli volt a szóban forgó bevételek kvantuma, az előzetesen bejelentett egymilliárd lejjel szemben 1,2 milliárd lejjel több, mint 2014 azonos hónapjában. Továbbá: 2014 első nyolc hónapjában az Országos Adóügynökség által ügykezelt bevételek értéke 120 milliárd lej volt, az idén pedig 130 milliárd lej. E kedvező és örvendetes tendenciák kapcsán megemlítette azt is, hogy nem tartja kizártnak egyes, az új Adótörvénykönyvben 2017. január 1-jére beütemezett adó- és illetékcsökkentések előrehozását a 2016-os év folyamán, sürgősségi kormányrendeletek révén. Elismerésre méltó tendencia, de azért megjegyzendő az is, hogy a kormányfő elnagyolta a dolgokat, mert megvan a maga jelentősége annak is, hogy melyik költségvetés bevételei miként alakultak, illetve annak, hogy a költségvetési bevételi források melyikének volt bővebb a vize, s melyikének kevésbé. Mint ahogy a költségvetési kiadások alakulása sem érdektelen. Ez utóbbiakra viszont nem utalt, de tudni például azt, hogy a közberuházások terén nincs mivel dicsekedni, sőt ellenkezőleg.
Ponta keddi nyilatkozatát, majd a szerdai kormányülésen elhangzott felvezetőjét alaposan átolvasva arra a következtetésre is juthatunk, hogy tulajdonképpeni szándéka egy újabb mélyenszántó átszervezés kilátásba helyezése volt. Nevezetesen az Országos Adóügynökségé. Kedden részletesen ecsetelte azt, hogy megbeszéléseket folytatott a pénzügyminiszterrel (az ANAF elnökével), a nemzetközi partnerekkel, azaz a Valutaalappal, az Európai Bizottsággal és a Világbankkal, s ezek tükrében tovább kell lépni az ügynökség korszerűsítése és szerkezetváltása tekintetében. Ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy pillanatnyilag folyamatban van az adóügynökség keretében egy új főosztály létrehozása, amely a kényszervégrehajtásokra lesz „szakosodva”. Ami pedig a lényeget illeti, szerinte az ANAF egy olyan önálló intézménnyé kell váljon, amilyen létezik az Amerikai Egyesült Államokban és egyes európai országokban. Egy független intézményről lenne szó, amely nem tartozik egyetlen minisztérium kötelékébe sem, és amely élén nem egy elnök, hanem egy vezetőtanács áll, amelyet huzamosabb időre neveznek ki, s amely mentesülhetne mindennemű politikai befolyás alól. Nos, ez utóbbi hazai viszonylatban nehezen képzelhető el… Szerdán ebben a kérdéskörben megszólaltak mások is. Az ANAF elnöke, Gelu Ştefan Diaconu az ügynökség honlapján hozta nyilvánosságra nyilatkozatát. Abból viszont az derül ki, hogy a kezdeményező nem a kormányfő volt, hanem ő maga, aki a megelőző nap javasolta Victor Pontának az átszervezés képletét, amely révén azt szeretné elérni, hogy a majdani ANAF-nak döntéshozatali autonómiája legyen, s mint ilyen, koordinálhassa az ország adópolitikáját, adóstratégiáját, felhasználva a külföldi tapasztalatokat is. Ez utóbbira tételesen utalt, amikor azt hangoztatta, hogy a javaslatai szem előtt tartották több nemzetközi pénzintézet jelentéseit is, többek között a Valutaalapét, a Világbankét stb. Mintegy sajnálkozva utal arra is, hogy az ANAF „a közpénzügyi minisztérium szegény rokonának pozíciójából nem képes finalizálni az adórendszer megreformálását”. És megszólalt ugyancsak szerdán a közpénzügyi miniszter, Eugen Teodorovici is, aki ezt a Diaconu által kezdeményezett, de Ponta által bejelentett átszervezési szándékot normálisnak tartotta, akárcsak annak indokoltságát, hogy az ANAF önálló és független intézménnyé alakuljon át. Szerinte is az adóügynökség szintjén kibontakozott reform folytatását jelentené a majdani átszervezés.
Mindezzel első látásra nem lehet senkinek semmi baja. De van, akiknek emlékezete nem olyan rövid, mint másoké: mi úgy emlékszünk, hogy 2013-ban nagy dirr-dúrral hirdette meg az akkori Ponta-kormány a hazai adórendszer gyökeres megreformálását, intézményeinek átszervezését. És erre sor is került a 2013 júniusában megjelent 2013/74-es sürgősségi kormányrendelet alapján, amely értelmében többek között létrehozták a regionális közpénzügyi vezérigazgatóságokat, megváltoztak az adóhatósági szervek hatáskörei, megszűnt a pénzügyőrség, de helyette megalakult az adócsalás elleni vezérigazgatóság stb. Idetartozik az is, hogy ugyanazon év júliusában megjelent az Országos Adóügynökség megszervezésére és működésére vonatkozó 2013/520-as kormányhatározat. Egyébként a kormányfő 2013 végétől errefelé többször is hangsúlyozta, hogy mennyire eredményes volt ez az átszervezés, illetve hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ami úgymond „lemérhető” az adófegyelem megszilárdulásában, az adócsalások visszaszorításában, valamint a költségvetési bevételek kedvező alakulásában. Az is igaz viszont, hogy ilyen vagy olyan okokból kifolyólag a már említett sürgősségi kormányrendeletet 2014-ben háromszor is módosították és kiegészítették, az ügynökség megszervezésére vonatkozó kormányhatározatot pedig ugyancsak háromszor, legutóbb a múlt hónapban. Ha minden olajozottan működik és bevált egy átszervezés, akkor miért válhat indokolttá és időszerűvé egy újabb és „még nagyobb lélegzetű” átszervezés? Arról nem is beszélve, hogy a megelőzőtől még két esztendő sem telt el.
Hecser Zoltán
.jpg)
.jpg)
