borús égbolt
havazás
Új köntösbe öltöztetnék a templomvárat
Annak ellenére, hogy a homoródszentmártoni templomvárnál végzett kutatások az elmúlt időszakban kevesebb figyelmet kaptak, mégis rengeteg érdekesség történt a feltárás során. Sófalvi András régész, a kutatások vezetője újdonságokról számolt be. Napirendre került a templomvár helyreállításának témája is: ez annak a függvénye, hogy sikerül-e összeállítani októberig a pályázathoz szükséges dokumentációt. Ezúttal is minden a pénz kérdése.
[caption id="attachment_7864" align="aligncenter" width="620"]
Sokat haladtak a kutatással. Még mindig rengeteg a feltárnivaló[/caption]
[dropcap]N[/dropcap]égy éve fogtak hozzá a Haáz Rezső Múzeum régészei kutatni, hiszen művészettörténeti szempontból nagyon jelentős a homoródszentmártoni templomvár. A község központjában enyhén kiemelkedő magaslaton áll az unitárius templom, mely a lebontott gótikus templom helyébe 1888–1889 között épült. A templomot hajdan védőtornyokkal erősítették meg, ovális alaprajzú várfal övezte, melynek bejárata a templomtól külön épült középkori eredetű kaputorony alatt nyílt. Sófalvi András régész az elmúlt négy év alatt végzett munkálatokat összegezte: az egész erődítmény szerkezetét próbálták feltárni, a várfalakat és a bástyákat a lehető legrészletesebben. A kutatások során kiderült, a szabálytalan fal abból ered, hogy a korábbi cinteremfalat visszabontották 1613 után, viszont az alapjait felhasználták. Annak érdekében, hogy masszívabb falat kapjanak, kívülről megköpenyezték. A falköpenyhez kezdték a bástyákat hozzáépíteni, ezeket tárták fel 2011-ben, a délnyugati tornyot pedig 2012-ben. 2013-ban került elő az az ötszögű védőtorony, amely Orbán Balázs meglátását támasztotta alá. Az északnyugati torony alapjait is fel tudták tárni. A statikai állapotok miatt mindössze egyetlen tornyot nem tudtak feltárni.
Sófalvi kiemelte, mindegyik tornyon jól látszik, hogy négyszögletű vagy trapéz alakú építmény volt. Két esetben kiderült, hogy többszintesek voltak. A derzsiéhez hasonlóan, az emeleteikre külön feljáró vezetett. Úgy tűnik, az 1661-es Ali pasa féle támadás váltotta ki, hogy a délnyugati védőtorony mellé egy újabbat építettek.
„Nagyon úgy tűnik, hogy az egész építmény egy szentmártoni tervezés eredménye, nem volt komoly építészük. Akárcsak Derzsben, a törökök miatti veszély olyan fokúvá vált, hogy erődíteni kellett a templomot. A derzsiek vállalták, hogy elbontják az ellipszis alakú cinteremfalat és építettek egy paralelogramma formájút. Szentmártonban ezt nem vállalták be, itt csak visszabontották a falakat, de az alapokat felhasználták. Katonailag nem volt olyan jó, mivel a falak ívei másféle védekezésre sarkallták a bentlévőket. Mindegyik torony rendkívül gazdag leletanyag szempontjából. Az északit azért emelném ki, mivel olaszkorsós kályhacsempék kerültek elő, sőt még egy 1625-ben vert Bethlen Gábor ezüst dénár is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az udvar szintjén mellmagasságban volt elhelyezve a lőrésrendszer, felette már nem volt gyilokjáró” – részletezte a régész.
A tavaly kiderült, hogy a nyugati részen olyan belső járószintet értek el a föld alatt (a maitól 1,80 méterre), amely egy pincére enged feltételezni. Statikai okok miatt nem tudtak tovább menni.
Tavaly történt meg az az eset, hogy az óramutató járásának megfelelően kívül is körbeértek a várfalakon, feltárás szempontjából. Beigazolódott a sejtés: találtak egy faszerkezetű épületet, középen egy tüzelőgödörrel, tele kályhacsempével. Az 1625-ös oklevelet elővéve rájöttek, hogy az iskolát, amely a kaputoronyhoz közel van, el kell költöztetni, mert veszélyes. „Számunkra elég volt következtetni, hogy ez az épület volt a 16–17. századig működő iskola, amelyet felszámoltak.
Ezt beköltöztették a várfalon belülre, de ezt már kőből építették.”
Többször is szóba került, hogy meg kellene próbálni a várat helyreállítani. Ehhez pályázati pénzekre lenne szükség. Sófalvi elmondta, hogy három módja van a közbelépésnek. Az első szerint (ez a minimális) a mostani állapotot konzerválni kellene. A régészeti kutatásokat el kellett először végezni, ezzel párhuzamosan működhetett volna a konzerválás. „Az elvi rekonstrukción kívül, amivel már rendelkezünk, mindig azt hangsúlyoztam: a keleti részen elég épek a várfalak ahhoz, hogy felemeljük eredeti magasságába. Ezenkívül 1-2 védőtornyot helyre lehetne állítani. Turisztikai vagy muzeális funkciót adni nekik, a konzervált részeket pedig be lehetne mutatni. A harmadik mód nem annyira reális, ez a vár teljes rekonstrukciója. Véleményem szerint ezt nem érné megcsinálni: egyrészt a pénz miatt, másrészt a statikai problémák miatt” – mondta Sófalvi András.
A vár helyreállításához szükséges pályázat kapcsán Pál János, Homoródszentmárton unitárius lelkésze elmondta: egy pályázatíró cég kereste fel őket a lehetőséggel, de az iratcsomó összeállítása is legkevesebb 25 000 lejbe kerülne. Ezt ha kizárólag az egyházközség állítaná össze, nem lenne elegendő pénzük. „Rengeteg dokumentációt kell összeállítani, az mind kiadás. A beavatkozásra mindenképpen szükség van, de nem biztos, hogy idén októberig el tudjuk készíteni a pályázat leadásához szükséges iratokat. Ezenkívül különböző engedélyeket kell szerezni a műemlékvédelemtől. A közeljövőben biztosan lépünk valamit, nem hagyhatjuk így a templomvárat. Érdembeli előrelépés csak akkor lesz, ha le tudjuk adni a pályázatot” – mondta a lelkész.
Antalfi József
Sokat haladtak a kutatással. Még mindig rengeteg a feltárnivaló[/caption]
[dropcap]N[/dropcap]égy éve fogtak hozzá a Haáz Rezső Múzeum régészei kutatni, hiszen művészettörténeti szempontból nagyon jelentős a homoródszentmártoni templomvár. A község központjában enyhén kiemelkedő magaslaton áll az unitárius templom, mely a lebontott gótikus templom helyébe 1888–1889 között épült. A templomot hajdan védőtornyokkal erősítették meg, ovális alaprajzú várfal övezte, melynek bejárata a templomtól külön épült középkori eredetű kaputorony alatt nyílt. Sófalvi András régész az elmúlt négy év alatt végzett munkálatokat összegezte: az egész erődítmény szerkezetét próbálták feltárni, a várfalakat és a bástyákat a lehető legrészletesebben. A kutatások során kiderült, a szabálytalan fal abból ered, hogy a korábbi cinteremfalat visszabontották 1613 után, viszont az alapjait felhasználták. Annak érdekében, hogy masszívabb falat kapjanak, kívülről megköpenyezték. A falköpenyhez kezdték a bástyákat hozzáépíteni, ezeket tárták fel 2011-ben, a délnyugati tornyot pedig 2012-ben. 2013-ban került elő az az ötszögű védőtorony, amely Orbán Balázs meglátását támasztotta alá. Az északnyugati torony alapjait is fel tudták tárni. A statikai állapotok miatt mindössze egyetlen tornyot nem tudtak feltárni.
Sófalvi kiemelte, mindegyik tornyon jól látszik, hogy négyszögletű vagy trapéz alakú építmény volt. Két esetben kiderült, hogy többszintesek voltak. A derzsiéhez hasonlóan, az emeleteikre külön feljáró vezetett. Úgy tűnik, az 1661-es Ali pasa féle támadás váltotta ki, hogy a délnyugati védőtorony mellé egy újabbat építettek.
„Nagyon úgy tűnik, hogy az egész építmény egy szentmártoni tervezés eredménye, nem volt komoly építészük. Akárcsak Derzsben, a törökök miatti veszély olyan fokúvá vált, hogy erődíteni kellett a templomot. A derzsiek vállalták, hogy elbontják az ellipszis alakú cinteremfalat és építettek egy paralelogramma formájút. Szentmártonban ezt nem vállalták be, itt csak visszabontották a falakat, de az alapokat felhasználták. Katonailag nem volt olyan jó, mivel a falak ívei másféle védekezésre sarkallták a bentlévőket. Mindegyik torony rendkívül gazdag leletanyag szempontjából. Az északit azért emelném ki, mivel olaszkorsós kályhacsempék kerültek elő, sőt még egy 1625-ben vert Bethlen Gábor ezüst dénár is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az udvar szintjén mellmagasságban volt elhelyezve a lőrésrendszer, felette már nem volt gyilokjáró” – részletezte a régész.
A tavaly kiderült, hogy a nyugati részen olyan belső járószintet értek el a föld alatt (a maitól 1,80 méterre), amely egy pincére enged feltételezni. Statikai okok miatt nem tudtak tovább menni.
Tavaly történt meg az az eset, hogy az óramutató járásának megfelelően kívül is körbeértek a várfalakon, feltárás szempontjából. Beigazolódott a sejtés: találtak egy faszerkezetű épületet, középen egy tüzelőgödörrel, tele kályhacsempével. Az 1625-ös oklevelet elővéve rájöttek, hogy az iskolát, amely a kaputoronyhoz közel van, el kell költöztetni, mert veszélyes. „Számunkra elég volt következtetni, hogy ez az épület volt a 16–17. századig működő iskola, amelyet felszámoltak.
Ezt beköltöztették a várfalon belülre, de ezt már kőből építették.”
Többször is szóba került, hogy meg kellene próbálni a várat helyreállítani. Ehhez pályázati pénzekre lenne szükség. Sófalvi elmondta, hogy három módja van a közbelépésnek. Az első szerint (ez a minimális) a mostani állapotot konzerválni kellene. A régészeti kutatásokat el kellett először végezni, ezzel párhuzamosan működhetett volna a konzerválás. „Az elvi rekonstrukción kívül, amivel már rendelkezünk, mindig azt hangsúlyoztam: a keleti részen elég épek a várfalak ahhoz, hogy felemeljük eredeti magasságába. Ezenkívül 1-2 védőtornyot helyre lehetne állítani. Turisztikai vagy muzeális funkciót adni nekik, a konzervált részeket pedig be lehetne mutatni. A harmadik mód nem annyira reális, ez a vár teljes rekonstrukciója. Véleményem szerint ezt nem érné megcsinálni: egyrészt a pénz miatt, másrészt a statikai problémák miatt” – mondta Sófalvi András.
A vár helyreállításához szükséges pályázat kapcsán Pál János, Homoródszentmárton unitárius lelkésze elmondta: egy pályázatíró cég kereste fel őket a lehetőséggel, de az iratcsomó összeállítása is legkevesebb 25 000 lejbe kerülne. Ezt ha kizárólag az egyházközség állítaná össze, nem lenne elegendő pénzük. „Rengeteg dokumentációt kell összeállítani, az mind kiadás. A beavatkozásra mindenképpen szükség van, de nem biztos, hogy idén októberig el tudjuk készíteni a pályázat leadásához szükséges iratokat. Ezenkívül különböző engedélyeket kell szerezni a műemlékvédelemtől. A közeljövőben biztosan lépünk valamit, nem hagyhatjuk így a templomvárat. Érdembeli előrelépés csak akkor lesz, ha le tudjuk adni a pályázatot” – mondta a lelkész.
Antalfi József
.jpg)
.jpg)