Tusványos más szemmel – Schiffer Andrással

Fotó: László F. Csaba

A Tusványos nemcsak örök és a biztos pont, hanem a párbeszéd helye is, hiszen az elmúlt immár több mint három évtizedben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni mind a hazai, magyarországi és külföldi politikusokat. A múlt héten Schiffer András ügyvédet, a Magyar Országgyűlés volt képviselőjét, ellenzéki politikust többek között arról kérdeztük, miként látja a Tusványost nem aktív politikusként, de mégis ellenzéki szemmel.

– Ön hogyan látja, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor még mindig a párbeszéd helye?

– Először 2013-ban voltam meghívott vendégként a Tusvá­nyoson. Idén kifejezetten revelatív élmény volt számomra, hogy vitapartnerként itt volt Ludovic Orban volt román miniszterelnök is. Úgy emlékszem, hogy Băsescu államelnök volt aktív román politikus még itt a táborban, és ha jól tudom, miután Ungureanu visszavonult, azóta aktív román politikus nem látogatott ide. Ludovic Orbanon kívül más román közszereplőket is láttam az idei eseményen. Ez mindenképpen fontos fejlemény, hiszen a románoknak és a magyaroknak is alapvető érdekük, hogy intenzív párbeszédet és együttműködést folytassanak egymás között.

– A Tusványos a magyar–magyar párbeszéd helyszíne is lehetne, de azt látni, hogy a magyar ellenzék képviselői közül szinte senki nincs jelen. Ön miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a táborba?

– A magyarországi belpolitikában már jó régen úgy festődött le a Tusványos, hogy egy nagy fideszes rendezvény, és mindkét oldalról minden szereplő ezt így is kezeli. Ennek ellenére lesznek, meg voltak is, és – ha jól tudom – vannak is itt aktív ellenzéki politikusok, sőt aktív ellenzéki médiaszemélyiségek is. Ha nem tévedek, lesz egy csörte is Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és Gulyás Márton baloldali politikai aktivista között. Lesz frakcióvezetői vita is, amelyet a mostanában túl nagy kormánybarátsággal nem vádolható Stumpf András újságíró vezet. Egyébként az ellenzéki újságírók szép számban megjelentek. Tehát a Tusványos nem nélkülözi teljes egészében a magyarországi politikai közéleti párbeszédet. Jó néhány olyan közéleti személyiség, művész is jelen van a táborban, akit nem lehet beszuszakolni egyik vagy másik szekértáborba.

– Ön már nem aktív politikusként, de jelen van a táborban…

– Az égadta világon nem képviselek senkit, saját magamon kívül. Amint említettem, engem 2013-ban hívtak először a Tusványosra. Akkor valóban az volt a helyzet, hogy kormánypártiakon kívül nem igazán hívtak másokat, ami szerintem nem normális helyzet. Tehát függetlenül attól, hogy ki mit gondol a rendezvény Fidesz-közeliségéről, úgy gondolom, hogy a teljes magyarországi politikai elitnek felelőssége, hogy a Kárpát-medence Magyarországon kívüli területein szervezett ilyen jellegű fesztiválokon részt vegyen. A martosi és a gombaszögi tábort leszámítva nem igazán van a Tusványoshoz hasonló rendezvénysorozat a Kárpát-medencében, Erdélyben meg végképp nincsen más, rendszeresen megszervezett, egyszerre közéleti és kulturális fesztivál. Engem nem az érdekel, hogy a Tusványost a magyar belpolitikában mennyire mérik közel a Fideszhez, hanem az, hogy egy magyarországi politikusnak az erdélyi magyarsággal – függetlenül a kettős állampolgárságos történettől, a szavazatszerzési kérdéstől – legyen kapcsolata, ismerje meg az erdélyi közösséget, lássa azt, hogy egyáltalán hogyan gondolkodnak az Erdélyben, Székelyföldön élő magyarok. Ha pedig ez az egy ilyen rendezvény van, akkor ide kötelessége eljönnie annak a nem fideszes politikusnak, közéleti figurának, akit egyáltalán ide elhívnak. Nekem ez innen indult, és amikor én az itteni jelenlétemért hideget-meleget kaptam a szélsőséges figuráktól, akkor az csak megerősített abban, hogy jól teszem, hogyha elfogadom a meghívást, még azután is, hogy már nem vagyok aktív politikus.

– Egyébként mit gondol arról, hogy az erdélyi magyarság, meg egyáltalán a külhoni magyarok, kampánytémaként is jelen vannak a magyarországi közbeszédben?

– Ez a teljes magyar politikai osztálynak a felelőssége. Ez nem az ellenzék felelőssége, láthatjuk, hogy a Fidesz már 2010 előtt, a 2004-es népszavazás és a 2010-es országgyűlési választás közötti időszakban is kijátszotta ezt a kártyát, akkor alapvetően az MSZP-vel szemben. 2010 óta rendszeresen. A nemzetpolitikát is mindig azért bíráltam, mert a támogatási rendszert is a magyar kormány nagymértékben a saját belpolitikai érdekeinek rendeli alá. Nem csak Erdélyről beszélek: Kárpátalján például volt olyan, hogy az egyik szervezetnek szignifikánsan nagyobb az elfogadottsága a kárpátaljai magyarság körében, mint a másiknak, de a másik a kedvesebb a Fidesz számára, és ehhez képest állapították meg a támogatásokat, ami nem szül jó vért. Ugyanúgy nem szül jó vért az sem – ezt elmondtam kormánypárti és ellenzéki ellenfeleinknek is annak idején –, hogyha a Magyarországon belüli problémáinkat, vitáinkat kivisszük a külhoni magyar területekre, és ott próbáljuk lerendezni. Tehát nem szabadna az erdélyi magyarság sorsa kampánytéma legyen Magyarországon, de az, hogy ez így van, azért legalább annyira felelős a kormányoldal, ha nem jobban, mint az ellenzék. Már csak azért is jobban, mert ő van hatalmi helyzetben, tehát például a politikai napirend meghatározására is sokkal nagyobb a ráhatása a mindenkori kormányoldalnak, mint a mindenkori ellenzéknek.

– Személy szerint mit jelent önnek a Tusványos?

– Mindig szeretek oda visszamenni, ahol már egyszer jól éreztem magam. Itt nemcsak a természetközeliség jó, hanem az otthoni légkörből való kiszakadás is, amely ugyanakkor mégis magyar kultúra. Szóval ez azért egy elég erős flash tud lenni. Úgyhogy jól érzem itt magam.

Bíró István

: an accessible web community