Turnéra indul a Szent Imre Fúvószenekar

Magyarországi turnéra indul a csíkszentimrei fúvószenekar, amelyben szakképzett és amatőr zenészek is játszanak. Mintegy hatvanan vannak az együttesben, szinte mindenki csíkszentimrei, és Szopos Zoltán karnagy elmondása szerint gyermekek, fiatalok és idősebb felnőttek zenélnek együtt. Július 31-én, vasárnap Csíkszentimrén lépnek fel, augusztus 5-én pedig már Balatonberényen lesznek, majd Káldon, Turán, Budapesten, végül pedig Nagyváradon koncerteznek. A részletekről Szopos Zoltánt kérdezte Péter Ágnes.

‒ Nem szokványos, hogy egy községi fúvószenekar turnéra indul. Honnan jött az ötlet és hogy sikerült megszervezni?

‒ A jelenlegi zenekar lassacskán két éve működik. Amikor Köllő Ferenc tanár úr átadta nekem a zenekarvezetői munkát, újjáalakult a csapat, hiszen az önkormányzat részéről jött egy kérés felém: találjuk meg az összhangot a fiatalok és idősek között. Így jött létre a Szent Imre Fúvószenekar. Az elmúlt másfél évben mintegy húsz fellépést számolhatunk össze, amelyek zömét igen komoly kihívások alkották. Volt több önálló színpadi fellépésünk, voltunk fúvóstalálkozókon, különféle nemzeti és egyházi ünnepeken, és talán kiemelném karácsonyi előadásunkat, amely már a helyi kórus bevonása miatt is ‒ de nem csupán ezért ‒ rendhagyó volt. Akkor azt mondtuk, hogy januártól azon leszünk, hogy szervezzünk a zenekarnak egy magyarországi turnét, mert most már csapatunk kezd megérni rá. Ezt az ötletet a helyi tanács is támogatta ‒ sokat segített Kencse Előd polgármester, Fülöp Kinga alpolgármester és Balló Imre közbirtokossági elnök ‒, és ekkortájt döntöttük el, hogy a testvértelepüléseken fogunk koncertezni. Szentimrén kezdődik a turné – illő, hogy az első koncertet családjainknak, rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek, falustársainknak adjuk –, majd Balatonberényen, Káldon és Turán lépünk fel. Ezenkívül, Keresztes Nándor komoly diplomáciai munkájának köszönhetően sikerült megoldani, hogy Budapesten, a Kossuth Lajos téren is felléphessünk. Annak meg külön örültünk, hogy a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is visszaigazolta az ajánlatunkat, hogy ott is tartsunk egy előadást. Jómagam ott tanultam, és most is szoros kapcsolatot ápolunk, hiszen az egykori és mindenkori tanárom, dr. Kovács Gábor idén másodjára jött ide hozzánk karvezetésképzést tartani, és egy picit a zenekarunkkal is foglalkozni.

‒ Milyen korosztály játszik a zenekarban?

‒ A zenekar a sokszínűségéről híres. A legkisebb tízéves, a legidősebb már meghaladta az ötvenet, és ebben az intervallumban mindenféle korosztály megtalálható. A sokszínűséget tükrözi az is, hogy vannak képzett zenészek és vannak amatőr muzsikusok is.

‒ Nehéz differenciálni emiatt az oktatásban?

‒ Tudom, hogy kitől mit várhatok el. Egyenként ismerem a képességeiket, de egy csapatként dolgozunk, és mindenkinek el kell végeznie a rá bízott feladatot. A művek java részét áthangszerelem a zenekarnak, és mindig szem előtt tartom a zenészek képességeit. Emellett a nem standard zenekari felrakásunk sajátos hangzásvilágához igyekszem alakítani a darabokat.

‒ Mi lesz műsoron a turnén?

‒ Sokan mondják, hogy a fúvószenekar az, ami el tud játszani bármilyen műfajt. Nem feltétlenül értek ezzel egyet, de egy pici „ráalkalmazással” valóban sok műfajt meg lehet szólaltatni, eléggé hitelesen. Az alapvető a fúvószenekari induló, mert erre volt kitalálva valamikor a fúvószenekar. A műsorunkban is vannak indulók, mint mindennapi kenyér, de emellett játszunk népdalfeldolgozásokat, különféle átiratokat a komolyzene, illetve a jazz és könnyűzene világából. Tesszük mindezt azért, hogy zenész és hallgató egyaránt otthon érezze magát a repertoárban.

‒ Nem megerőltető, hogy ennyiféle stílust, műfajt játszanak?

‒ Nagyon megerőltető, hiszen mindegyik stílusnak más a karaktere, emiatt óriási szellemi munka folyik a darabok előadása során. Arra tanítom őket, hogy nem azt kell eljátszani, ami a kottában van, hanem éppen azt, ami nincs ott. A kotta csak irányadó mindehhez. Ez a zenekar viszont már a kezdetektől arra van nevelve, hogy mindennek megízlelje a maga fűszerét, és ez igazán hitelessé tudja tenni a hangzásvilágot.

‒ Hogyan zajlik a felkészülés?

‒ Nem csupán szellemileg és lelkileg, hanem fizikálisan is fel kell készülni, mert nehéz a műsor, és erőnlét kell hozzá. Szigorú vagyok velük, ők pedig komolyan veszik a munkát. Vannak pillanatok, amikor elszáll a lelkesedés, de ritka az, hogy ne járjanak rendszeresen próbára, vagy ne tennék azt, amit én mondok nekik. A munka eredményes, sok jó visszajelzést kaptunk már, ami nagy lelkesedést ad nekik. Ugyanakkor mindig arra nevelem és tanítom őket, hogy az alázat mindennél fontosabb. Azt hiszem, ez a kulcsa annak, hogy most, nem sokkal több mint másfél év után, turnéra tudunk indulni. Tehetségesek, de nem lehet csak erre alapozni, nagyon sokat kell dolgozni. Így foglalnám össze: nálunk csupán annyi a felkészülés, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Legyen szó hétköznapi próbákról, vagy ilyen rendhagyó felkészülésekről.

‒ Kinek fog játszani a zenekar? Ki lesz a közönség?

‒ A testvértelepüléseken az ottani lakosságnak, Budapesten azoknak, akik ott sétálnak a Kossuth Lajos téren ‒ nekünk itt csupán az is elégtétel lesz, hogy eljátszhatjuk a Szent Korona-indulót a Szent Koronától pár száz méterre ‒, Nagyváradon meg bizonyára a szakmai elittel fogunk találkozni.

‒ Mit jelent a zenekar tagjainak, hogy létezik ez az együttes, és mit gondol, ők hogyan tekintenek erre a turnéra? Kirándulás ez nekik, vagy szakmai kihívás?

‒ Nehéz az ő fejükkel gondolkodni, mindenki másképp viszonyul ehhez. Fanatikus lennék, ha azt mondanám, hogy csak a zene tartja össze őket, mert azért közrejátszik a meghitt családias hangulat is. A turnéra van, aki kirándulásként tekint, de ettől óva intettem őket. Kemény kihívás elé néznek, és azt látom, hogy tudják, nagyon fárasztó lesz egy nap alatt két koncertet is adni, de igen erős a szívük, és motiváltak. Arra én is kíváncsi vagyok, hogy az új környezet mit fog kihozni a zenekarból.
Itt azért még el kell mondanom, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert a helyi önkormányzat és közbirtokosság semmilyen támogatást nem von meg tőlünk, bármi is legyen a kérésünk. Talán van most már egyfajta történelmi tapasztalat is. Tudják, hogy érdemes ebbe belefektetni, már csak azért is, mert a tagok kilencvenöt százaléka csíkszentimrei. Egyfajta népképzés ez, a faluközösség képzése is, akár aktív zenekari tagról van szó, akár hallgatóról, aki eljön a koncertekre és ezzel egyfajta kultúrmissziónak a részese. Az a célunk, hogy a fúvós zene kis léptékben, de minőségi szinten szólaljon meg, és a zenénk ezáltal eljuthasson mindenkihez.

: an accessible web community