Jön a hétvége, és várhatóan Bukarestben és az ország több nagyvárosában ismét tömegesen utcára vonulnak az emberek – ki a kormány, ki pedig az államelnök ellen tüntetve. No, nem mintha épp most is nem lennének tömegek az utcán például a fővárosban, de bukaresti hírforrásaim szerint a maratoninak tűnő tüntetéssorozatban beállt egy rend: hétközben lazábbra veszik a figurát, mert valamiből meg is kell élni, és evégett dolgozni kell, de hétvégeken több az idő, lehet tüntetni. Tartok tőle, hogy nálunk, Hargita megyében a közelgő hétvége sem hozza meg tüntető kedvet, mert ha a kezdeti lázban a három nagyobb városkánkban összesen alig ezren mentek ki a korrupció és a korrupt politikusok ellen tüntetni, akkor minden bizonnyal most sem lesznek többen. Pedig korruptak nálunk is vannak, és itt most nem feltétlenül azokra a vezetőkre gondolok, akik ellen jogosan vagy jogtalanul még most is eljárás zajlik, hanem azokra a „hétköznapi korruptokra”, akik közöttünk járnak, és akikbe nap mint nap belebotlunk. Mondok példát. Ismerősöm mesélte, hogy radarba futott – az 50-es tábla mellett 52 km/óra sebességgel „száguldott” el –, és biza a rend éber őrei azonnal büntetést akartak kiróni rá. De mivel szépen könyörgött, elengedték a büntetését, azzal, hogy majd jön egy szívességgel a rend éber őrének. Jött is, több tonnányi betonnal – mert hát építkezési vállalkozó –, mivel erre volt szüksége az illetékesnek, aki égre-földre hálálkodott, jelezve, ezután bármikor túllépheti a sebességkorlátozást, amikor ő van szolgálatban, mert előreláthatólag lesz még építkezni valója. Mondanom sem kell, ismerősöm azt is megbánta, hogy megszületett, nemcsak azt, hogy azon a reggelen a nehéz talpú bakancsát húzta fel. Másik ismerősnek az erdejét tarolták le, tévesen értelmezve egy megbízólevelet, mégis őt fogták perbe kártéríté- sért a „rokonok”, miközben az igazi fatolvaj emeletes házat épített és dzsipet vásárolt magának. Suttogják, hogy a háttérből olyan magas beosztású személyek „mosdatták ki” az illetőt a fatolvajlás vádja alól, akik „fában utaznak” és nagy ügyleteket bonyolítanak külföld felé. Az ilyeneknek pedig kell a „megbízható” helyi fakupec, aki busásan megkapja jutalmát azért, mert megszerzi, amire a „nagy” szemet vetett. De azt is mondják, hogy ismerősöm eleve rosszul közelítette meg a perét, mert nem jó ügyvédet kell ilyen esetekben fogadni, hanem jó bírót. Ez csak két példa, de sorolhatnám azokat az eseteket is, amikor az ügyintézés gyorsítása végett kell odacsúsztatni a borítékot, hogy az egészségügyi ellátást ne is említsem, vagy az olyan eseteket, ha a gyermeknek jó osztályba kellene kerülnie. Nos, mindezek végett lett volna érdemes az utcára vonulni még az elején, amikor a bukaresti fiatalok kimentek a Győzelem térre, s nem sunyítani otthon azzal, hogy a „románok ügye, oldják meg”. Meg még azért is, hogy a választott, saját képviselőink is tudják, nem örülünk annak, ha a törvényt éjszaka és legfőképp a maguk hasznára hozzák vezetőink. Talán akkor ők is másként reagáltak volna az eseményekre, és nem kellene most szidnunk őket a „fészbukkon”, hogy ilyenek meg olyanok, meg mit hogy kellett volna tegyenek. A sokat vitatott rendelkezést visszavonták, legalábbis egy időre biztos, hogy a fiókban pihentetik, de kérdés, mikor veszik elő ismét, vagy merre csűrik-csavarják, hogy az „övéiket” kimentsék a számonkérés, a büntetés alól? Valamelyest ismerve a bukaresti embereket, gyanítom, hogy ezért nem álltak le a tüntetésekkel, és ezért mennek utcára minden bizonnyal a hét végén is. Valami mást akarnak, lehet, hogy még meg sem fogalmazódott konkrétan, mit, de azt, ami van, biztos nem. Csakhogy meddig mehet ez így tovább? Meddig lesz kitartása a tömegnek? Mi lesz akkor, ha netán – játsszunk el a gondolattal – a kormányon lévő politikai formáció észreveszi magát, és félreáll, lemond? Igen, tudom, ilyen esetben írnak ki előrehozott választásokat. S ez eddig így rendben is lenne, de melyik politikai párt van abban a helyzetben, hogy képes legyen egy országot vezetni?! Jánossy Alíz