(Túl)érzékenység

Az UEFA a szurkolók félreérthető, rasszistának minősített karlendítéssel kísért rigmusa miatt súlyosan megbüntette az európai porondon első alkalommal párharcot nyerő és továbbjutó Sepsi OSK-t. A Ljubljanába elutazó drukkerek a mérkőzés ellenőre szerint félreérthető mozdulatok kíséretében buzdították kedvenceiket. Ez a bizonyos „félreérthető mozdulat” évtizedek óta ott van a magyar lelátók többségén, így Sepsiszentgyörgyön is.
A háromszéki csapatot ismerve Olvasóink talán mindannyian egyetértenek velem abban, hogy a lehető legtávolabb áll tőlük a kirekesztés bármilyen formája. Ellenben a piros-fehérek hétről hétre ki vannak téve támadásoknak a gárda székely-magyar tulajdonosi köre és az anyaországból érkezett támogatásoknak köszönhetően. Az OSK-t a legtöbb romániai stadionban közellenségként fogadják és kezelik, a román szurkolók rendszeresen elképesztő vulgaritással szidják a csapatot. Teszik ezt általában büntetés nélkül vagy megmosolyogtatóan csekély mértékű szankció mellett. Azaz csak mosolyognánk, ha nem láttuk volna Diószegi László kétségbeesett videóüzenetét. A végtelenül jó szándékú, lelkes focibolondból klubtulajdonossá lett vállalkozó kezét tördelve, kétségbeesetten kérte a csapat szurkolóit a jól bejáratott szurkolás mellőzésére. Szívszorító volt látni, ahogy ez az ember, aki álmait a futball által valósítja meg, ezreknek és tízezreknek örömet szerezve, összetörten, csalódottan veszi tudomásul a szigorú döntést.
Mindeközben él itt az országban egy másik klubvezető is, aki történetesen egy hajdani legendás bukaresti csapat torzóján uralkodva szemrebbenés nélkül követi el a legbrutálisabb verbális támadásokat a magyar közösség ellen. A groteszk népmesei fordulatokat idézően birkapásztorból csapattulajdonossá avanzsált úriember legutóbb éppen a magyar kötődésű csapatok szétzúzásáról és eltaposásáról beszélt. (Ezen a helyen elnézést kell kérnem a derék, dolgos juhtartó gazdák sokaságától, akik mindennapi emberfeletti munkájukkal valódi értéket teremtenek.) Szóval értik? Nem az ellenfelek legyőzéséről, megelőzéséről ejtett szót, hanem megsemmisítéséről. Gondolom, kitalálták már: mindezt minden következmény nélkül megtehette, miközben aranyszínű foteljában ülve nyilván kéjelegve nézte, ahogy csapata legyőzte a Dunaszerdahely csapatát… Végtelenül tisztelem Diószegi Lászlót, és sajnálom, hogy ilyen méltatlan támadások érik szeretett OSK-ját. Ám abban biztos vagyok, hogy az Erdélyben és a világ minden táján élő magyarság a legmélyebb szeretettel fog gondolni erre a csapatra, még akkor is, ha sohasem fogja megelőzni a négybetűs alakulatot.

Farkas Endre

: an accessible web community