A téli bezártság után ember és állat egyaránt várja a természet ébredését. Az állattartás ősi, a kérődző állatfajok takarmányozásának egyúttal a mai napig legjobb és leggazdaságosabb módja a legeltetés. Mindez akkor igaz, ha a legelő szolgálja az állatot és az állat is szolgálja a legelőt. Aligha nevezhetők legelőnek az ún. „karbantartás” hiányában elvadult gyepek, ahol már több a gyom, a fás szárú káros növény, mint a pázsitfű és pillangós vagy egyéb lágyszárú növény. Az állat és a legelő egymásra utaltsága nemcsak gazdasági, legalább annyira környezet-, természet- és tájvédelmi, sőt következményeiben a ma sokat hangoztatott vidékfejlesztési kérdés is. Aki valaha is legeltetett, csak az tudja igazán, mit jelent, ha már egyetlen szezonban kimarad a terület használata, annak kellő állatlétszámmal történő legeltetése, tiprása, trágyázása. Máris megváltozik a növényi összetétel, megkezdődik a táj elvadulása. Két szezon kihagyása után már-már a kórós gyomok (lósóska, ökörfarkkóró), szúrós-tüskés növények (bojtorján, útszéli bogáncs), bokrok (bodza, galagonya, kökény, vadrózsa) is kezdenek elterjedni. A legeltetés kezdetét és végét nem a naptár, hanem a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg, de a domborzati, éghajlati viszonyok is befolyásolják. Mielőtt legeltetnénk A legeltetés megkezdése előtti teendők közé tartozik a talajelőkészítés, talajrendezés. Idesoroljuk a vakondtúrások, egyenetlenségek, vízállásos területek megszüntetését, lecsapolással, szükség szerint simítóval, fogasolással, seprűboronával, feltöltéssel. A legelő termésének elsődleges meghatározója a megfelelő tápanyag-gazdálkodás, a műtrágyázás és ezen belül is a nitrogénműtrágyák optimális mennyiségben és időben való kijuttatása, használata. Ismert, hogy 1 kg nitrogén-hatóanyag 100 kg zöldfű terméstöbbletet ad. A legelőkön hektáronként általában 50-100 kg nitrogén-hatóanyag kiszórása javasolható. A nitrogénműtrágya kiszórási ideje kora tavasz, de ajánlható az a módszer is, hogy a műtrágya egyharmadát ősszel, kétharmadát pedig tavasszal adagoljuk, szórjuk ki. A foszfor- és káliumműtrágyákat minden esetben ősszel célszerű kiszórni. Szükségesnek tűnik átértékelni a legelők, gyepek kora tavaszi tápanyagpótlását, mivel általában ebben az időszakban elegendő csapadék áll rendelkezésre. A termést ilyenkor egyértelműen a rendelkezésre álló tápanyag (nitrogén) befolyásolja. Az elérhető első legeltetési, illetve kaszálási többletet a későbbiekben semmilyen agrotechnikai eljárás nem tudja pótolni. Figyelmet kell szentelni a nyári szállások, delelők, hidak, kutak, utak, kerítések és itatóhelyek karbantartására, javítására, továbbá a kórós szárú, szúrós, tövises, mérgező gyomok, bokrok irtására, a vízállásos, mocsaras területek rendezésére, lecsapolására, elkerítésére. Fontos és ajánlott a víz minőségének ellenőriztetése, ennek érdekében vízminta küldése az illetékes laboratóriumba. Hogy ne sántuljon le a jószág A gyakori végtagbetegségek megelőzése céljából kihajtás előtt 3-4 héttel végezzünk csülökápolást, hogy a csülökszaru alkalmazkodni tudjon a talaj keménységéhez. Az állatok felkészítése elengedhetetlen a legeltetéshez, hogy az időjárás, a mozgatás és a takarmányozás szempontjából meglegyen a kellő átmenet. A legjelentősebb feladat a legelőre hajtás előtt az állatok környezetváltozáshoz való szoktatása: ennek részeként az istállókat gyakrabban szellőztetjük, az állatokat karámba hajtjuk, de ugyanide tartozik az 1-2 hetes szoktató jártatás, fokozatos átmenet a takarmányozásban, a zöldtakarmányhoz szoktatás. Villanypásztoros legeltetéskor csak emberre és állatra egyaránt ártalmatlan áramerősségű berendezést szabad üzemeltetni: legfeljebb 2,5 milliamper erősségűt. Az itatóhelyeket úgy kell kiképezni, hogy a vízfölösleg lefolyhasson. A vályúk vízfölöslegét fedetten, szikkasztóba kell vezetni. Ajánlott és jó módszer, ha a vályúk környékét kemény padozattal látjuk el. Állategészségügyi teendők A legelőre csak egészséges állatokat hajtsunk ki. Ott, ahol fertőző betegségek előfordulnak (lépfene, sercegő üszök, tetánusz), legelőre hajtás előtt az állatokat védőoltásokban kell részesíteni, amiket a kihajtás előtt legkésőbb két héttel el kell végezni, de a védőoltások ne legyenek 6 hónapnál régebbiek. A parazitás betegségek ellen az állatokat legelőre hajtás előtt legkésőbb 3 héttel gyógykezelni kell. Egyes korcsoportokat külön legeltessünk. A pásztorkutyákat és a legelő környékén levő kutyákat évente veszettség elleni védőoltásban kell részesíteni, galandféreg ellen kezelni szükséges őket. Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát, rendszeresen irtsuk a mérgező növényeket, bokrokat, a legelőn legyen „árnyékoló”. Gondoskodni szükséges a legyek, vérszívó rovarok elleni védekezésről: e célra porzókapukat használhatunk. Javasolt a tehenek tőgyét közömbös kenőccsel (például vazelinnel) legeltetés megkezdése előtt bekenni, megelőzendő a kiszáradást és a fájdalmas felrepedezést. Az állatok bőrfelületére rakott peték, lárvák ledörzsölésére, a bőrre tapadt szennyeződés eltávolítására építsünk vakaródzót: 2,0-2,5 méteres oszlop megfelel erre a célra. A legelőn való átjárást meg kell tiltani. Tartósan, állandó jelleggel a legelőn tartott állatok gyógykezelésére, valamint a vemhességi vizsga és más kezelések elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést biztosító berendezést kell létesíteni, valamint a beteg állatok számára elkülönítő karám létesítése szükséges. Figyeljünk a mérgező forrásokra A legelőn a kút, itatóhely, egyéb víznyerő hely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotban kell legyen. Ha szükséges, a vizet fertőtleníteni kell: 1 köbméter vízre 30-50 g klórmeszet számítunk, amit annyiszor 300 ml vízben kell elkeverni, ahány köbméter víz van a kútban, majd 24 óráig állni hagyjuk, azután kimerjük. Az újra összegyűlt víz már használható itatásra. Különös figyelmet, óvatosságot igényelnek a híg trágyával öntözött területek. A híg trágyát kijuttatás előtt legalább 60 napig tárolni kell, kijuttatása után legkorábban 30 nap után szabad a területen legeltetni. Ajánlott és jobb a híg trágyát ősszel, a tenyészidőszak végén kijuttatni. A fertőzési lánc megszakítása céljából a híg trágyát lehetőleg más állatfajjal legeltetett legelőn használjuk fel, mint amelyik állatfaj azt termelte. Így a fajtaspecifikus paraziták és baktériumok terjedését csökkenthetjük. A legelőn állathullát elásni tilos. Legközelebbi dögtérre, dögkútba, hullakamrába, hullaégetőbe kell szállítani. Ha erre nincs mód, a legelőtől elkülönített és körülkerített helyen 3 százalékos klórmészoldattal való alapos leöntés után legalább 2 méter mélyre kell elásni. Javasolt a petróleummal való lelocsolás is. A hullát úgy kell elásni, elhantolni, hogy a vadak, kóbor állatok ne férjenek hozzá.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete