Kedden szárnyra kapott a híresztelés, miszerint a kormány munkaapparátusában, valamint az államelnöki hivatalnál foglalkoztatott személyzet béreit még július 3-tól, úgymond suttyomban megemelték, egészen 70 százalékig. Az értesülést hivatalosan nem erősítették meg, de olyasmit is lehetett hallani, hogy az államelnöki hivatalban erre még nem került sor, ám ugyancsak esedékes. Az esti órákban már arról is tudni lehetett, hogy az szóban forgó béremelésnek van jogalapja: egy sürgősségi kormányrendelet, amelyet június végén hagyott jóvá a képviselőház és a szenátus. Ez utóbbi esetében a jóváhagyó törvény szövegébe bekerült egy olyan kiegészítés is, amely erről a béremelésről rendelkezik. Megpróbáltunk utánajárni, hogy mi történt, és a következőket sikerült kideríteni: a múlt esztendő decemberében jelent meg a központi közigazgatás szintjén megállapított egyes átszervezési intézkedésekre, valamint egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozó, 2014/86-os sürgősségi kormányrendelet, amelyet a parlament a Hivatalos Közlönyben június 30-án megjelent 2015/174-es törvénnyel „szentesített”. Ugyanakkor ennek a törvénynek a révén az említett kormányrendeletet módosították és kiegészítették. A rendelet egyébként számos területet érintett, és megjelenését követően még az érintettek körében is meglepetést váltott ki az az előírás, mely szerint 2015. január 1-jétől megszűnik a Munkaügyi Felügyelőség és a Szociális Felügyeleti és Kifizetési Országos Ügynökség, pontosabban azok összeolvadnak egy új intézménybe, a Szociális Biztonság és Munkafelügyelőség Országos Ügynökségébe (ANIMSS). Ez az ügynökség végül is nem alakult meg, és a 2015/174-es törvényben csupán arra van utalás, hogy azt majd valamikor egy törvény révén fogják létrehozni. De térjünk vissza a béremelés ügyére. A jóváhagyó törvénybe valóban belekerült egy kiegészítés, nevezetesen a 2014/86-os sürgősségi kormányrendelet 17-es szakaszát egy újabb bekezdéssel egészítették ki, amely értelmében „a kormány munkaapparátusában és az államelnöki hivatal keretében lévő személyzet bérezését a kormány munkaapparátusa keretében lévő funkciók legmagasabb bérszintjén állapítják meg”. Eléggé tekervényes ez a megszövegezés, de a lényeg, hogy vannak olyan funkciók, amelyek esetében valóban nagy a bérszint, s ahhoz fogják igazítani a teljes személyzet bérezését. Ami viszont több mint visszás, hogy nincs utalás semmilyen jogalapra, sem pedig azokra a hatályos jogszabályozásokra, amelyeket esetleg szem előtt kell tartani. Mi több, még alkalmazási normák sem szükségeltetnek, tehát akár szubjektív módon is el lehet járni. Nos, az értesülések szerint ez akár 70 százalékos béremelést is jelenthet. Érdekes módon a törvény megszavazásánál egyetlen honatya fejében sem fordult meg, hogy azért csak jó lenne konkrétan kimutatni, hogy mit is jelenthet a költségvetés számára ez a jelentős arányú béremelés, mint ahogy az államelnöki hivatalnál sem aggódott senki azért, hogy lesz-e pénz, mármint közpénz a béremelés fedezésére. Már csak azért is furcsálljuk ezt, mert az adótörvénykönyv hatásmechanizmusa kapcsán most utólag aggályok, fenntartások fogalmazódtak meg. Ha alaposabban kutakodni kezdünk, rá kell döbbennünk arra is, hogy talán tudatosan feledkeztek meg a jogalapra való hivatkozásról. Mert tulajdonképpen jogalap lett volna, nevezetesen a 2010 decemberében megjelent és részben ma is hatályos, a közszférai bérezésre vonatkozó 2010/284-es kerettörvény. Ha ennek előírásait szem előtt tartották volna a honatyák, akkor semmiképp nem lehetett volna ilyen megszövegezéssel beiktatni a törvény szövegébe a kiegészítést. De ha már itt tartunk, akkor a kormány sem fogadhatta volna el a kormányfői tisztséget ideiglenesen betöltő Gabriel Oprea kormányfő-helyettes „vezényletével” a 2015/14-es kormányrendeletet, amely értelmében egyes magas rangú tisztségviselők havi bruttó illetménye mintegy háromszorosára emelkedett, így például az államelnöké 21 540 lejre, az Opreáé pedig mintegy 20 000 lejre. Térjünk vissza a 2010/284-es törvényre. Annak van egy olyan előírása, amely értelmében a hierarchizálási együtthatónak megfelelő referenciaértéket évente törvény révén kell jóváhagyni. Ez az érték 2011 elején 600 lej volt, és nem véletlenül, mert akkor az országos bruttó minimálbérnek ez volt az értéke. Nos, ennek az értéknek az alapján kellett volna minden évben kiigazítani a bérezési osztályokat, illetve besorolásokat. Erre viszont nem került sor, de tulajdonképpen nem is kerülhetett, ugyanakkor a szóban forgó törvényt sem módosították. Nem kerülhetett, mert időközben igen dinamikusan emelkedett a minimálbér, jelenleg az 1050 lej, ami 2010-hez viszonyítva 75 százalékos növekedést jelent, s ha ez az érték lenne a referenciaérték, akkor például egy főiskolát nem végzett, kezdő tanár fizetése is havi 2373 lej körül kellene legyen. A dolgok ilyen alakulása azt jelenti, hogy az a bizonyos referenciaérték 600 lej maradt. De ha 600 lej, és szem előtt tartjuk a kerettörvényben feltüntetett legmagasabb bérosztályt, és az annak megfelelő hierarchizálási együtthatót, akkor az államelnök havi bruttó illetménye meg kellett volna egyelőre állapodjon a 15 750 lejes, Gabriel Oprea kormányfő-helyettesé pedig a 14 854 lejes értékszintnél. Továbbá ha jogalapként tartották volna szem előtt a kerettörvény előírásait, akkor most nem emelkedhetett volna meg, el egészen 70 százalékig, egyes kormányzati alkalmazottak havi bére, és nem kellene háborogniuk a szakszervezeteknek. Hecser Zoltán